De Vill karmok között

17 N+M

Maya halkan sirdogált miközben az ágyon feküdt, lábai terpeszben voltak azok között pedig egy orvos matatatott.Nem csinált semmi olyat ami a lánynak fizikailag fájhatna, viszont rossz emlékeket csalt elő belőle.

-Ne itasd az egereket ,nincs miért aggódnod-mosolygott le rá a negyvenes évei végén járó férfi nyugtatólag majd felegyenesedett és az ágy mellet áldogálü Nastziára nézett.-Egészséges mint a makk.

-Ez remek hír-mosolyodott el a nő majd kezet fogott az indulni készülő orvos barátjával-Köszönöm Jozef hogy megvizsgáltad.Az asztalon találod a borítékot, kész pénz mint mindíg.Johanna kikísér.

-Ugyan nincs mit köszönnöd, hisz mégis csak a bátyám özvegye vagy.

-A bátyád egy féreg volt.-vicsorgott Nasztia mikor eszébe jutottak a házas évei.

-Tudom.-mosolygott még utoljára a nőre Jozef Calliotrp majd elköszönt a pityergő Mayától és a kijárat felé indult ,viszont előtte még felkapta az asztalról a vastag borítékot.Nastia hátra sem pillantva biccentett a szolgáló lánynak hogy hagyja őket ketteben mire a szőke kontyos fiatal lány az ajtót gondossan becsukva maga után az orvos után sietett.A nő lassan elindult a lányhoz ki az ágyon ült felhúzott lábait átkarolva és némán folytak könnyei.

-Mért sírsz szivecském?-ült le a lány mellé Nastia ,Maya fel sem pillantva megrázta a fejét jelezve hogy nem kíván kommunikálni-Ha nem mondod el nem tudok segíteni-Nastia kedvessen megfogta a lány aprócska kezét miközben közelebb ült hozzá-Nem fájhatott amit Jozef csinált, nekem ő a női orvosom.És itt voltam és figyeltem...szóval?-kérdezgette továbbra is kedvessen.

-Nincs semmi bajom-szólalt meg halkan egy kis idő elteltével Maya mire a mellete ülő nő nőietlenül felhorkantott.

-A fenéket nincs, mikor még Jo be sem lépett az ajtón már akkor remegtél félelmedben.Szóval ha jót akarsz magadnak elmondod babám.

-Én...én nekem csak...-kezdett bele akadozva félénken Maya mire Nastia még közelebb ült hozzá, hátát az ágy tmlájának vetette majd mikor kényelmesen elhelyezkedett a melkasára volta a róka hibridet és lassacskán, nyugtatólag elkezzdte simogatni a hátát.

-Mond szivecském nem harapok-kuncogott fel mikor Maya elhelgatott.

-Rossz emlékek-motyogta a lány szinte belebújva a nő melleiba.Nastia összeráncolta a szemöldökeit.

-Mi?

-Rossz emlékek...-mondta kicsit hangosabban Maya fel sem pillantva majd folyetta.-A kiárusítás előtt volt egy orvosi kivizsgálásom,...nem az életem legjobb emléke-nevette el magát halkan szarkasztikussan a lány.-A szomszéd asztalon...végig néztem ahogy...Erasmus, az a fiú akit az a férfi meg vett aki veled volt az árverésen...szóval végig néztem ahogy a doki felnyúl neki a...a...

-Lyukába?-kérdezett közbe undorodó hangon Nastia mire Maya csak bólintott egyet.-Ihhh-húzta el a száját majd a lány feje búbjára adott egy csókot.-ne félj szivecském.Az engedélyem nélkül senki nem bánthat.

-Milyen meg nyuktató.-dünnyögte az orra alatt Maya, viszont az élet szerencséje most nem mellete ált ki.

-Hogy mondod?-kérdezett vissza Nastia mire Maya kissé összerezent.

-Semmi, sehogy.

-Dee, mondtál valamit.

-Nem mondtam semmit.-mentegetőzött tovább a lány mire Nastia perverzen elvigyorodott.

-És még hazudik is, szivecském nem szabad szabályt szegni.

-De én nem hazudok anyuci.-a lány felült majd össze fonta maga előtt a a kezeit durcásan Maya tisztában van azzal a ténnyel hogy nincs igaza.Nastia is felült majd megjátszontt dühös pillantásokkal ostromolta a lányt.

-Dehogynem-Nastia közelebb hajolt a lányhoz majd suttogva, incselkedve folytatta-Tisztán hallotam amint azt mondod "milyen megnyugtató".És tudod mi jár a hazugságért nem?Büntetés.-Nastia maga alá rántotta a hibridet mielőtt az reagálhatott volna bármit is majd csikizni kezdte ott ahol érte.Maya kacagva kapálózott és próbált menekülni az őt ostromló kezek közül.-Na megtanultad a leckét?-kérdezte a nő viszont a büntetés végrehajtásának folyamatát továbra sem hogyta abba.

-Meg -meg -meg-kiabálta cspkodva Maya fuldokolva a levegő hiánytól.

-Nemhalloooom-énekelte a lány csípőjén ülő nő tovbbra sem hagyva abba a ány csikizését.

-Me-meg ta-ta-tanul-tam a leckét a-anyuci,-k-érlek ahhnyuci-kiabálta vihogva a lány-be-pisilek...

-Ha be is pisilsz ebben az ágyban alszol.-fenyegetőzőtt a De Vill nő miközben leszált a lány csípőjéről majd a kócoc hajú, pihegő Maya mellé feküdt ő is pihegve.Maya lapossakat pislogva nézett fel a vörösre mázolt ajkú nőre kinek haja és sminkje, sőt a kinézete is továbra is tükéletes volt az előbbi csata után.Abban a pillanatban a lánynak más nem is jutott az eszébe azon kívül ,hogy a nő milyen sugárzóan gyönyörű.-Jol van szivecském-kelt fel Nastia pár perc néma csend után az ágyból majd a paplan után nyúlt és betakarta a nagy szemekkel őt figyelő Mayát-Most pedig aludj-hajolt le hozzá majd egy csókot adott az ajkára viszont amikor ki akart menni a szobából Maya a keze után kapott.

-Anyuci ne hadj itt egyedül, olyan ilyesztő-motyogta az orra alatt szégyellősen el nem eresztve a nő kezét-Maradj itt velem.

-Ugye tudod hogy ezt Stokholm szindrómának hívják?-kérdezte felvont szemöldökkel Nastia miután leült az ágy szélére el sem engedve a lány apró kezét.Maya megrázta a fejét.

-Az mit jelent?

-Majd máskor elmagyarázom, de most aludj met nekem még sok dolgom van.

-De ugye megvárod míg elalszom?És majd vissza jössz hozzám miután végeztél azzal a sok dolgoddal?-kérdezte reménykedve Maya viszont lila szemei már majdnem lecsukódtak.

-Aludj szivecském-suttogta Nastia miközben hüvelyk ujjával a lány kezét simogatta ,Maya még hallotta ahogy a nő valamien altatódalt kezd dúdolni majd onnantól kezdve síri csend...