De Vill karmok között

5

Maya halk nyöszörgésre-nyüszítésre ébredt.Fájt a feje és fázott.Lassan hunyorogva kinyitotta a szemét és körbenézett.Egy gyártelepen lehetett ,egy kis kötröcben körülötte sok hozzá hasonló helyzetben lévő hibrid társa.Fiúk ,lányok, gyerekek eggyaránt.

-Né' má...ha felébredt a kicsike-nevett fel harsányan egy férfi mire Maya a fülére szorította a kezét.Jelen helyzetben túl érzékeny volt számára bármiféle zaj is.Ezt a megszólalást csipődobogás közette majd a ketrece előtt megjelent ugyan az a kopaszodó férfi mint aki elragadta az otthonából.

-Szerintem ha őt elpasszoljuk már milliomosok leszünk-mosolyodott el a férfi miközben benyúlt a rácsok között és megsimította a rókalány pofiját.Csak arra nem számított hogy Maya már van annyira éber ,hogy megvédje magát-áhhh-rántotta ki a kezét a ketrecből a férfi-megharapott a kis kurva.

-Minek simogattad?-nevette ki őt néger társa.

-Ne nevess,-morogta a férfi szemét le sem véve Mayáról ki félelmében a sarokba húzódva nyüszített-inkább hozd a nyakörvet meg a pecket.-Maya egész testében remegett a félelemtől, kellett neki harapnia, mért nem tudott volna csendben tűrni és várni.A barna bőrű pár perc leforgása után visszatért egy nyakörvel és egy övön függő szilokon labdával a kezében, nagy nehezen kirángatták őt a kertecből majd a szájába szuszakolták a labdát és az övvel a fejéhez erősítették majd a nyakörvet is a nyakára tették.Fajtársai mindeközben sajnálva figyelték őt.Maya fájdalmassan felnyüszített mikor a szilikonlabdába bele vájódtak szemfogai.

-Ne nyüszögj te korcs.-a kopaszodó férfi a hajánál fogva rántotta fel a padlóról, lábai nem tudták megtartani a saját súját ezért csak a férfi kezei tartották őt álva a hajánál fogva.A néger pasas elkezdte levágdosni róla a ruháit, elősszőr a pólóját majd a pizsama rövidnadrágját ami alatt nem volt semmi.Hiába rúg-kapált nem ért el vele semmit.

-Formás a kicsike...-mérte végig szemtelenül a néger-Nem tarthatom meg?

-Nem-morogta a kopasz majd a összekötötte a kezeit és visszatuszkolta őt a ketrecébe-ma még nem tudjuk eladni...megkell vizsgálnia az orvosnak hogy szende-e még, meg kell állapítani a vércsoportot meg a fajt meg ilyesn faszságok...pihenyj picinyem...-gügyögte a lánynak ki csak halkan szipogott-holnap nehéz napod lessz.

-Roy, Shoun! Hol a faszban vagytok?Nyit az árverés!-az elhegyatott gyártelepet egy erőteljes férfi hangja zengte végig mire a kopasz csak visszomorgott neki valamit aztán gyors léptekkel elindult a hang irányába.A néger viszont még utoljára rámosolygott a lányra kajánul majd egy csókolt küldött neki a llevegőben és ráérősen ,fütyörészve a haverja után indult.

-Igaza van Roynak-szólt egy halk hang a mellete lévő ketrecből mire Maya ilyedten jobbra pillantott.A szomszéd zárkában egy fiatal róka fiú hátát nekivetve a ketrecnek, mivel csak így fért el benne, ücsörgött és figyelte őt aranybarna szemeivel mire a kis róka lány egyből zavartan takargatni kezdte magát ami megmosojogtatta a barna hajú kortársát.Maya kezecskéivel előre söpörte hosszú vörös fürtjeit ezzel egy érett alma méretével vetekedő melleit takargatva majd a popsijára huppanja utánozva a fiút ülésmódjában hátát nekivetette a hideg rácsnak és melkasához húzta a térdeit, lompos farkincáját maga köré tekerte ezzel eltakarva a kiváncsiskodók szeme elől az érdekes részeket.Vöröslő orcával kerülte a srác tekintetét-pihenj, holnap kimerítő napod lessz.Amúgy Erasmus vagyok-villantott egy csábos mosolyt a fiú.

-Inkább fájdalmas-szólt közbe egy másik róka fiú ki korban hasonló lehetett velük.Mayáéhoz hasonlóan vörös haja volt-Yonathan.

-Ne is hangass rá-mosolygott rá Erasmus bíztatóan mire csak könnyezve nézett rá-Na látod most muszáj volt megríkatnod?-pillantott dühössen Yonathanra mire az megforgatta kékjeit.

-Eddig is bőgött...-viszont az itt kialakulő szócsatára már nem is figyelt a lány mert a semmibe révedve kezdett el elmélkedni az otthonáról nem is figyelve a szájából folyó nyálrengetegről ami végigfolyt egészen az állán le a nyakán, a melkasán, a mellén, a hasán, le a köldökén, egészen le a nyalnivaló punciáig.