𝐏𝐚𝐫𝐢𝐬 [𝐀𝐫𝐭𝐡𝐮𝐫 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜]✓

5. Fejezet

Naomi
A buli napja - Liverpool

Eljött végre a mai nap, már a buszomon ülök, és megyek Irisékhez. Az apukája kivisz minket a repülőtérre. Nagyon kell majd sietnünk, mert nem lesz sok időnk a gép indulásáig.

Remélem nem hagytam otthon semmit, de az a helyzet, hogy már nincs visszaút, úgyhogy, ha valamit el is felejtettem volna, akkor az most nem jön velem Párizsba.

A buszon az újonnan elkészített playlistemet hallgattam, amit direkt erre a párizsi útra állítottam össze.

- Ahogy ismerlek, minden második számnak az volt a címe, hogy Paris, a többi pedig valami francia nyelvű zene volt. Eltaláltam? - kérdezte tőlem nevetve Mina.

- Á, dehogy. Ne nézz ennyire tömegnek. Én nem is szoktam ilyeneket csinálni - feleltem felhúzott szemöldökkel, majd elnevettem magam, mert már nem bírtam tovább.

- Amúgy, mikor érünk el végre a sztori durva részéhez? Nincs ám sok időm - kérdezősködött türelmetlenül a barátnőm.

- Aki kíváncsi, hamar megöregszik.

- Ne bölcselkedj, nem áll jól - oltott le a barátnőm. Nem tudom, hogy ilyenkor komolyan paraszt-e, vagy csak poénkodik.

Arthur
Párizs - a buli napja

- Ez a város valami mennyei! Minden olyan csodálatos és hatalmas, de közben mégis olyan mintha egy aranyos kisváros lenne. Abszolút nincsen olyan hangulata, mint egy fővárosnak. Annyira kifinomult és elegáns - gyönyörködött Charles a látványban, miközben a város apró utcácskáin sétáltunk végig.

- Charles, ez nem valami tévéműsor, nem kell megjátszanod magad - szólt rá Lorenzo, aki köztudottan nem bírja elviselni ezeket a szándékos túltolásokat.

- De ha egyszer én így gondolom? Csak nézzetek körbe, nem találom a szuperlatívuszokat - folytatta Charles tátott szájjal. Olyan volt, mintha egy marketingest játszana, aki el akarja adni az egész várost.

- Ezt most direkt csinálod? - emelte fel a hangját az idősebbik bátyám.

- Jaj, Enzo. Ne legyél ennyire merev. Csak hagyd, hogy magába szippantson ez a mesebeli hely - Charles továbbra sem állt le, itt én már éreztem, hogy direkt csinálja, de persze Lorenzónak nem esett le.

- Na jó, én ezt már nem bírom hallgatni. Menjünk be ide. Igyunk valamit, mert úgy látom szükségem lesz rá - mondta, s válaszunkat meg nem várva besétált egy bárba.

Egy sör mellett megbeszéltük, hogy mit csinálunk még ma, és közben sikerült kiválasztanunk azt a bulit, ahova menni szeretnénk. Ez egy black party lesz. Természetesen Charles erősködött, hogy menjünk valami kiöltözősebb helyre, ahol talán kulturáltabb emberek vannak. Én azért kíváncsi leszek, hogy milyen színvonalat tud nyújtani ez a hely. Remélem, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat, mert nincs sok lehetőségünk közösen eltölteni a szabadidőnket.