𝐏𝐚𝐫𝐢𝐬 [𝐀𝐫𝐭𝐡𝐮𝐫 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜]✓

9. Fejezet

Arthur
Párizs - a buli

- Én mondtam, hogy siessünk. Teljesen lekéstük a buli elejét - mondtam a bátyáimnak kicsit elkeseredetten.

- Arthur, remélem tudod, hogy ez nem miattam van. Charles nem volt képes sietni. De mindig ez van. Ennyi idő alatt már megszokhattad volna - felelte Enzo, akiben még mindig maradt egy kis tüske Charles eddigi viselkedése miatt. Enzo nem szereti, ha valami nagyon túl van dramatizálva vagy túl van játszva, és ezt Charles is pontosan jól tudja, és szerintem ezért is csinálja. Idegesíteni szeretné Lorenzót. És be kell valljam, eddig nagyon jól csinálja.

- Én komolyan nem értem, hogy mit vagytok most ennyire oda. Egy, tényleg vészhelyzet volt. Nem tudtam sietni, mert az univerzum megpróbált teljesen hátráltatni - kezdett rá Charles. - Kettő...

- Ha az univerzumon múlna még mindig a szálláson lennénk, Charles. És ezt te is pontosan jól tudod - vágott Enzo a másik testvérem szavába cinikus hangon.

- De most miért nem hagyod, hogy végigmondjam? - kérdezte idegesen a fiatalabbik bátyám, de süket fülekre talált, ugyanis Enzo kicsit arrébsétált. Nem szeretett volna jelenetet rendezni.

Nem gondoltam volna, hogy egy árva kijelentés ennyi bajt tud okozni. Tudom, hogy nem haragudnak komolyan egymásra a testvéreim, de én tényleg csak azt szerettem volna, hogy mindenki jól érezze magát ezen a kis kiránduláson.

- Enzo, kérlek gyere vissza! - kiáltottam oda a nagyobbik bátyámnak, aki szerencsére tényleg visszajött hozzánk. Ekkor vettük észre, hogy az egész hely elcsendesedett, mindenki minket hallgatott. Basszus, nem hittem, hogy ennyire hangosak voltunk. Mindhárman azonnal elvörösödtünk, majd kellemetlenül összenéztünk a testvéreimmel.

- Pedig csak azt akartam mondani, hogy ez a „buli" nem is egy nagy durranás. Nincsenek is itt táncoló emberek. Sokkal inkább olyan, mint valami szabadabb hangulatú állófogadás egy nagyon fancy helyen - suttogott Charles. Enzo egyetértően bólogatott. NYERTÜNK! Végre nem estek egymás torkának.

Naomi
Párizs - a buli

Az egész szórakozóhely hirtelen elcsendesedett, mire mindenki meghallotta egy temperamentumos három fiúból álló társaság veszekedését. Olyanok voltak, mintha hárman lettek volna egyszerre egy kapcsolatban. Az egyikük csak szótlanul állt a másik kettő között, mire azok üvöltöztek egymással. Hirtelen beugrott egy élénk kép, amint ránéztem a középen álló, esetlen srácra. Monaco jutott eszembe. A buli, ahol először találkoztam Minával és Irisszel... És, ha a legerősebb megérzéseim nem hagynak cserben, akkor, ha minden igaz, már a három fiúból kettőt is akkor láttam életemben először.

- Úristen! - hangos kiáltásom egy pillanatra megtörte a szoba már teljes csendjét, ugyanis realizációm pillanatában a kellemetlenkedő fiúk már abbahagyták a veszekedést. - Iris, a kis csöndes az nem Mina 4 évvel ezelőtti kis nyári kalandja? - barátnőmre szegeztem izgatottan csillogó tekintetem megerősítésre várva.

- Basszus Naomi, te egy kibaszott zseni vagy!