Fekete cilinder

2. A félig farkas

2. A félig farkas

 

Egész nap Dennis után kutattam, de teljesen eredménytelenül. Bejártam minden kis sáros sikátort, minden utcát, dombot és pocsolyát, de Dennis sehol sem volt. A ruhámat alaposan összemocskoltam és néhány helyen el is szakadt, amikor egy kutya elől menekültem a mészáros üzlete mögött. Nagy termetű korcs volt. Valamikor talán juhászkutya is volt az ősei között, ezért terelhetett engem is olyan ügyesen.

Nem csak az öreg tünt el, de az egész kocsi. Nem tudtam elképzelni, hogy hová is lehet elbújtatni egy lovas szekeret. A faluból nem látták kihajtani Dennist. Legalábbis a James nevű pék, akivel beszélni tudtam ezt állította. Kövér férfi volt, kevés hajjal és foggal, arca mindig vörös volt a hidegtől és a bortól. Jó kedélyú volt, és az egyetlen, aki szóba állt velem. Látta a kocsit, végig az üzlete előtt állt. Amíg kiment könnyíteni magán viszont teljesen eltűnt a szekér. Nyomokat viszont nem hagyot maga után sehol. Ez biztos. A puha sáros földben rögtön észrevettem volna őket. Nem jár túl sok kocsi erre, nem tudtam volna eltéveszteni.

Ennek megvolt a maga hátránya is. A sár miatt még mindig járhatatlan volt az út Gowerbe. A pék szerint a mocsár elnyelt volna, ha elindulok, olyan gyorsan és mélyen, ahogy ő teszi az alkohollal. Az tanácsolta keressek egy kocsit a rakparton, máshol most nem fogok találni, kihalt a falu. Biztos, hogy most rögtön nem tudnak elvinni, de találni sem fogok.

Ezután a bíztatás után elhatároztam, hogy a következő napomat a kocsi keresésnek szentelem, mivel már elég sötétre járt az idő. A rakpart várhat holnapig, még körül kell nézzek a falun kívül, hátha ott találok valami, bár a pék szerint ez lehetetlen és öngyilkosság. Idebent is veszélyes, odakint pedig az Isten sem tudná meg mondani miféle lények garázdálkodnak. Ezt arra alapozta, hogy hallomása szerint az earlnek furcsa házikedvencei voltak. Nem ő az első, aki ezt megemlíti.

Mire kiértem már olyan sötét volt, hogy alig láttam. A kocsit kerestem, ami nem volt könnyű, hisz a színe megegyezett az éjszakáéval.

A természet nem volt kegyes hozzám. Sötét csillagtalan éjszaka volt. A Hold folyamatos harcban volt a színpadért a felhőkkel, amelyek függőnyként zárták el. A falun kívül csak mocsár és fák voltak. A fák nagyon sűrűn nőttek, nagyon közel egymáshoz, alig fértem el köztük. Lábam mélyen cuppogott a mocsár és sár keverékében. Farkasüvöltéseket és más bezaonosíthatatlan hangokat hallottam, amint az ágakkal az arcomat karcolva haladtam egyre mélyebben a falu melletti erdőbe. Kezdtem félni. Sötét volt és a hangok nem voltak bizalom gerjesztőek. Viszont ha idáig eljöttem, befejezem a dolgot.

Egy magas tölgy árnyékában meg is találtam a fekete kocsit. Ott volt a család címere. Nem tévedtem. Ez Dennis kocsija. Ő viszont sehol sem volt. A lovak is hiányoztak. Közelebb mentem, majdnem belefulladtam egy pocsolyába, amibe beleestem. Amint fel akartam tápászkodni megláttam a földön fekvő két lófejet. A lovakat is megtaláltam, már csak Dennis hiányzott, de reméltem, hogy őt nem ilyen állapotban találom meg.

Az egyik lónak hiányzott mind a négy lába, közelről megvizsgáltam, de vágásnak nyoma sem volt, mintha elpárologtak volna. A másikból pedig csak egy inas nyak és a fej maradt. A nyak teljesen üres volt, az ember kesztyűként belebújhatott volna, de itt sem voltak metszésnyomok. Ez több volt, mint furcsa és ijesztő, hirtelen elkiáltottam magam félelmenben, és a kocsi mellé hánytam.

Nem volt bölcs döntés zajt csapni, talpak zaját és furcsa állatok hangját hallottam a távolból. Tudtam, hogy ha az előttem álló fákon átvágok beérek a faluba, de abban nem voltam biztos, hogy ezt időben meg is tudom tenni, ilyen körülmények között.