Fekete cilinder

8.A levél

A levegő is megfagyott a kijelentéstől. Hope eltünt féjre. Az egyik gyanusított a nő meggyilkolásában. Egyszerűen besétál a kezében egy hullával. Azért kicsit nehezebb kutatómunkára számítottam, amikor megtudtam, hogy a férfi eltünt azon a napon, amikor Hope szobája kigyulladt. Elég egyértelműnek tünt így a megoldás. A férfi szeretőt tartott, talán kiderült, talán csak vele akart véglegesen lenni, így megszabadult Hopetól, aki évekkel a házasság után sem hozta meg a várt pénzt vagy ihletet. Ezeket a vádakat most szavakba is kellett öntenem.

A sarkaitól fogva szórakozottan forgattam a levelet. Bámultam a forgástengelyét. Úgy tettem fel a kérdést, lassan a vádlottra fel sem nézve.

- Mr. Sheridan tudja, hogy maga az első számú gyanusított a felesége ügyében ?

Joel hallgatott, figyelte mi fog ebből kisülni. Sheridan mostanra nagyon nyugodt lett, szinte arrogáns hidegvérrel válaszolt a kérdésekre.

- Sejtettem, hogy vádolni fognak. Viszont megesküszöm maguknak, hogy nem én voltam. Annyira azért nem vagyok bolond, hogy menekülésem napján megölöm a feleségem. A nyomok így mind rám mutatnának, ahogy azt most is teszik. Valaki megvárta, hogy kijöjjek és akkor gyújtotta fel a szobát. Tudom is ki, láttam.

Ez a hirtelen vallomás mindkettőnket megdöbbentett. Joel értetlenül nézett rám, tőlem várta a megoldást. Higyjünk neki ? Ezt kérdezte a tekintete. Bólintottam. Nem veszthetünk, elmenekülni úgysem tud, ha hazudott kiderítjük és lecsukjuk. Biztos voltam magamban.

- Kit látott ? Miről beszél ? – faggattam.

- A lépcső alatt van egy nagy páncélajtó. Sokáig azt hittem valami széf vagy kincstár, hogy ott tartják a kastély vagyonát, ezért a nagy őrizet. Tényleg rejtegetnek ott valamit, hogy most épp mit azt nem tudom. Akkor viszont egy szempár nézett ki a résnyire nyitott ajtó mellett. Nem vette észre, hogy megláttam. Úgy tettem, mintha valamit az emeleten keresnék, így jól láthattam ki is várt ott a megfelelő pillanatra. – mondta, majd hátradőlt.

- Remek munka, nagyon jól tette, de mégis kit látott ott ? – kérdezte Joel türelmetlenül.

- Nem mondhatom még el. Túl korai lenne. Talán az életemre törne az illető, mert maguk biztos nem lennének képesek várni. Nem nézné ki az ember abból az alakból, de nagyon veszélyes. Ártatlannak tűnik, szürke alaknak a tömegből. Nem ragadja meg az ember emlékezetét, nem feltünő alak. Épp ettől veszélyes. Mert soha nem gyanusítanák. Várjanak és én megadom maguknak az összes gyilkosukat. Átláttam már rég mi folyik itt. Engedjék meg, hogy segítsek a nyomozásban. – jelentette ki.

- Civileket nem nagyon szoktunk bevonni a nyomozásba, ha ezt megtudják odafönn... – mondta Joel.

- Ha maguk nem mondják el a főnökeiknek senki sem tudja meg. Jön a tél, egy lélek sem lesz képes a kastélyba jutni, ha leesik az első igazi hó. El leszünk zárva mindentől. Nincs okuk félni. Emiatt legalábbis nincs. Ha nem engedik, hogy segítsek, viszont lesz. Itt maradnak összezárva egy gyilkossal, akire még soha nem is gondolnának.

- Le is tartóztathatnánk, Mr. Sheridan. Kiszedhetnénk magából erővel. – mondtam hidegen. Nem ijedt be.

- Ha annyira biztos benne, hogy sikerrel jár a vallatása, tegye. – gúnyosan ránk mosolygott.

- El kell fogadnunk, Wayne. Nem tehetünk mást. Az embereim egyre fogyatkoznak. A tél pedig tényleg szörnyű Gowerben, ha itt ragadunk a gyilkossal nemsokára mi is föld alatt végezzük. – súgta a fülembe, hogy Sheridan ne hallja meg.

Elégedetten mosolygott a székében. Mintha mi sem történt volna. Hová lett a gyász ?

- Elég gyorsan felhagyott a gyásszal. – mondtam neki.