Fekete cilinder

12.Visszatérés

A vonaton is a levelet olvastam. Amióta megkaptam már annyiszor elolvasta, hogy lassan fejből tudtam az egészet. Viszont minden alkalommal valami újat tudtam meg belőle, ezért is igyekezem minél többet tanulmányozni. Másodlagos szempont volt, hogy elvonja a figyelmemet a pocsék és kényelmetlen utazásról és az ehetetlen ételekről.

Előlről kezdtem az olvasást, nem volt valami hosszú:

„ Segítsen, Doktor úr !

Elnézést, hogy így szolítom meg, de Gowerben mindenki így hívja magát, a nevét még most sem tudom biztosan, de remélem Horace vagy Joel el tudják juttani a levelet magához, mert életbevágó szükségünk van magára. Ön az egyetlen, aki megoldhatja ezt az ügyet, és megmentheti sok ember életét.

Amikor megérkeztem Velszbe a pályaudvaron összeütköztem egy furcsa férfival. Azt mondta szükségem lesz a szerencsére, hogy kijussak a kastélyból. Akkor még nem is tudtam milyen igaza volt. Úgy érzem itt fogok meghalni. Napról-napra egyre kevesebben élünk a kastélyban, szinte minden nap meghal valaki. Már nem bírom el ezt a sok halált. Minden sarokból a pusztuáls köszön vissza, ki sem tudok mozdulni a hó miatt, de remélem magának sikerül eljutni a kastélyba és remélem akkor még életben leszek.

Az én idevezető utam sem volt egyszerű. A falu kihalt, az út veszélyes, a kastély halálos. Ha tehetném azt tanácsolnám, hogy tünjön el, többet vissza se térjen ide, szívem szerint ezt tenném, de értse meg, Doktor úr, ide kell jönnie, magát akarja, csak maga tud segíteni.

Most kérdezheti, hogy ki. A cilinderes alak, magunk sem tudjuk ki ő, de nagyon sok életet követelt, minden alkalommal orvost kér. Sok időbe tellett mire sikerült rájönnöm miről is beszél. A mai napig fogalmam sem volt a maga létezéséről. Ian Sheridan mesélt önről és az itt töltött idejéről, akkor állt össze a kép a fejemben, és rögtön meg is írtam ezt a levelet magának.

Sajnálom, hogy ilyen zavarosan írok, de magam sem tudom hol áll a fejem. Annyi minden van itt, amiről azt sem tudom micsoda. Farkasember, cilinderes őrült, furcsa rajzok vérrel, eltünt és halott emberek, kámforrá vált végtagok. Saját magam is tapasztaltam mindent, egyik ujjam köddé vált. Nincs vágás vagy vér, de ujj sem. Nem tudom mi folyik itt. Remélem sikerül leülnünk és akkor mindent elmondhatok magának, elejétől végéig, ahogyan kell.

Azt viszont nem tudom elégszer kérni, hogy jöjjön ide, könyörgöm. Talán akkor befejeződnek az eltünések. Doktor úr, kérem, mentsen meg bennünket.

Wayne Hampshire, nyomozó"

Tehát tényleg ő volt az a nyomozó, akit az ügyhöz küldtek. Emlékszek még a találkozásra. Nem tudtam mire gondoljak. Talán még él. A levelet pár hete adták fel, szóval van rá esély, hogy élve látom még a fickót. Bár nem sok.

A farkasemberről én is tudok. Ebben segíteni tudok nekik. A kutyahomunkulusz már az én időmben is ott garázdálkodott. Hogy most milyen szerepe van, az viszont kérdés. Akkoriban az earlt kergette, de ő eltünt.

Ez a cilinderes forma viszont új nekem, lesz mit kérdezzek, ha odaérek. Remélem lesz ember, aki válaszolhat.

Már az út felén túl vagyok és növekvő izgalommal várom az érkezést. Amikor Stone elküldött örültem is meg nem is. Biztonságban hazatérhettem, nyugalomban tudtam feldolgozni az ott történt szörnyüségeket. Elhagyhattam ezt a rémes, nyomasztó környéket.

Kinéztem az ablakon, a hóesésben nem is tünt olyan szörnyűnek a táj. Fehér, érintetlen, tiszta és békés volt minden. Pár hógolyózó vidám gyerek hiányzott az idilből. A kihaltság mindig jellemezte Gower környékét. Viszont valahogy nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Kicsit olyan volt, mintha hazatérnék. Valahol az othonomnak érzetem a kastélyt, hiszen sokat megéltem ott. Egy jó barátomat vesztettem el azon a helyen. Soha nem fogom elfelejteni Belfegort.