Hoztam mára nektek még egy részt, remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!❤
Aya szemszög:
A nyári szünet elég gyorsan telt.
Folyamatos tanulással, edzéssel és néha napján egy kis lazulás is bele fért.
Néha elmentünk egy kihaltabb környékre a bátyámmal edzeni, ugyanis úgy gondoltuk, hogy ha más képességgel is edzek, nem csak Aizawa sensei ellen, akkor gyorsabban fogok fejlődni, épp ezért is van az, hogy a bátyuskám a legjobb barátját próbálja most rá venni, hogy jöjjön el velünk.
-Mit nem lehet azon megérteni, hogy nem? Le betűzzem?
-Hé, ne légy ilyeeen...-nyafogta a vöri.
-Ei, hagyd csak, nincs kedve, akkor nem jön.
-De ez sokat segített volna neked.
-Tudom hogy csak segíteni akarsz nekem, de ha gyáva akkor nincs mit tenni...
-MIT MONDTÁL?! KI A GYÁVA?!
-Hát arra gondoltam hogy...-kezdtem el volna magyarázni, de bele vágott a szavamba.
-ADJATOK 5 PERCET!-Ránk csapta az ajtót.
A hirtelen meglepődésemből egy diadal ittas mosolyt varázsoltam.
-Wow, ezt hogy csináltad?-Kérdezte meg rökönyödve Eijirou.
-Csak ki ismertem már...-Éppen hogy befejezve a mondatomat, nyílt az ajtó. Az ajtón kilépő fiú még kiabált egy „majd jövök” mondatot, majd megállt.
-Mire vártok?-Egy fekete trikó volt rajta, egy szürke melegítő alsóval és egy sport cipő.
-Csak rád vártunk. -Válaszoltam kérdésére.
Meg kell mondjam, már nincs annyi problémám a sráccal. Igazából elég jó fej, ha nem veszed magadra a szúrós beszólásait.
-Mi itt szoktunk edzeni. -Mutatott körbe a kezével Eijirou.
Ez régebben egy szeméttelep volt, amit valaki vagy valakik kitakaríthatott/kitakaríthattak.
-Akkor kezdjük.-dobta le a táskáját Bakugo, majd elkezdett bemelegíteni. Őt követte a bátyám és én is. -Mivel olyan nagy szád volt, kettő az egy ellen megyünk.
-Nekem jó.-Mondtam határozottan.
-Megbánod még, hogy ilyen nagyképű vagy!-Kiáltotta felém a dinamit.
-Nem vagyok nagyképű, csak így nagyobb esélyem van a fejlődésre. Tudom, hogy semmi esélyem nincsen kettőtökkel szemben....még.
-Aya-chaaan, ne mondj ilyet nagyon...-De bátyám nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis jószívű barátja robbantgatásokkal felém iramodott.
Én a levegőbe menekültem előle, de viszont ezt a tüskés hajú fiú is meg tudta oldani, szóval ott sem voltam biztonságban, így fel húztam magam köré a burkomat.
És hiába fejlődtem és erősödtem, ők is folyamatosan túlléptek határaikon, úgy hogy tudtam hogy a fiú támadásai előbb vagy utóbb, áttör a pajzsomon.
Kénytelen voltam elő hívni a kardomat.
Azt vettem észre az edzéseim során, hogy ha én erősödöm, akkor a képességeim is, ugyanis a kardom pengéje vastagabb lett, hosszabb, a kék kő rajta nagyobb, s a tollak is hosszabbak lettek.
A pajzsomat megszűntettem és karddal támadtam neki a fiúnak, aki kikerülte a fegyverem.
Úgy voltam vele, hogy a fiú nem hiszem hogy sokáig bírhatja a levegőben tartani magát, miközben a támadásaimat is kerülnie kell, ezért tudtam, most jött el az ideje, hogy használjam a végső támadást, amit ki kellett fejlesztenem.
Hátrébb szálltam az ellenfelemtől, majd amilyen erősen tudtam, a szárnyaimat össze csaptam magam előtt, így szél lökést generálva.
Bakugo-t meglephette a támadásom, ugyanis a robbantgatását abba hagyta, ami miatt elkezdett zuhanni, azonban az utolsó pillanatban tompítani tudta az esését, (bár elkaptam volna ha úgy adódik a helyzet.)
Óvatosan leszálltam a talajra, s egy diadalittas mosoly jelent meg arcomon hogy sikerült győznöm, de ekkor valaki hátulról elkapott.
-Valakiről meg feledkeztél.-Mondta mosolyogva.
-Nem feledkeztem meg rólad Ei, csak
figyelmetlen voltam és nem láttalak.
A bátyám elengedett, majd egy nagy mosollyal meg szólalt:
-Nagyon sokat fejlődtél. A holnapi vizsgáid is biztos hogy sikerülni fognak.
-Köszönöm. És neked is Bakugo.
-TCH. -Ennyit „mondott”, majd a táskájából elővette a törülközőjét és megtörölte vele a nyakát, majd az arcát, utána pedig kutatni kezdett a táskájába.
-A picsába!
-Mi történt? -Mentem mögé, azonban ő dühösen megfordult.
-Otthon hagytam miattad a vizem!
-Miattam?-nevettem fel jó ízűen. -Nem tehetek róla, hogy nem tetted be.
-Tch, most mehetek venni valamit.
-Nálam van víz, tudok adni.-Ajánlottam fel neki.
Egy pillanatra mint ha mögém nézett volna, majd hátat fordítva el ment.
Én is magam mögé néztem, de az 1000 wattos vigyorú Ei állt ott.
Amíg Bakugo elment a közelben lévő automatához, addig mi lenyújtottunk.
Nem is tartott sokáig a süninek vissza érnie.
-Bakubro miért kell egy zacskó egy víznek?-kérdezte meg teljes kíváncsisággal Eijirou.
-Fogd be!- szólt rá.
-Na de hé...-Nem tudtam befejezni, ugyanis el akadt a szavam.
Bakugo felém nyújtott egy doboz epres tejet. -Mit nézel?-Nem kiabált, csak szépen, mint egy normális ember, megkérdezte.
-Ez...az enyém?
-Ha nem akarod...-tette volna vissza a szatyorba, de kikaptam a kezéből.
-Nagyon szépen köszönöm...-A szívószálat letéptem a doboz oldaláról, majd bele helyeztem a helyére, a doboz tetején lévő lyukba, majd egy nagyot kortyoltam. -Nagyon finom.- Emlékezett rá, hogy ez a kedvencem?
-Ne bámulj így furahajú! Neked is hoztam.-Oda nyújtotta a bátyám felé is a dobozkát, de ő sima tejet kapott.
-Woooaa! Bakubro, ez olyan férfias.
-Tch...-Adta a szokásos válaszát.
Leültünk a földre. Én Bakugo-val és Ei-el szemben ültem. Ittuk az italainkat, miközben némán ültünk és élveztük a meleg szellőt.
-Félsz?-Kérdezte a szőke hajú, de alig hittem el hogy tőle jön ez a hangszín.
„Vajon lázas lehet? Vagy agyrázkódása lett?”
-Válaszolsz még ma?!
"semmi baja nincsen.”
Fel húztam lábaimat, a kezeimmel a hátam mögött megtámaszkodtam, majd felnéztem az égre.
-Kicsit...
-Nincs miért. -Mondta ismét nyugodt hangon.
-Ugyan, miért ne lenne? -Gondoltam kicsit poénkodok. -Hiszen én csak egy semmire kellő vagyok.-Néztem rá, miközben el nevettem magam.
-Mert a bátyád itt van veled és meg véd mindenkitől. -Jelentette ki ünnepélyesen Ei azt, amit nagyon jól tudtam.
Tudom, hogy meg fog védeni mindentől. Hiszen alig egy éve lesz hogy egy család vagyunk, még is olyan védelmező, mint ha együtt nőttünk volna fel.
-Igen, tudom Ei, köszönöm. De a vizsgától még te sem menthetsz meg. -Mosolyogtam rá az egyik legfontosabb személyre az életembe.
Nem idéztünk utána sokat itt. Megittuk az italokat haza mentünk, vacsoráztunk, lefekvés előtt pedig kaptam egy bátorító monológot még a bátyámtól és anyuéktól is, ugyanis ők korán mennek dolgozni.
CZYTASZ
Egyenlő esélyek
RomansHogy milyen lehet szeretni? Azt mondják nehéz. Főleg ha tisztában vagy azzal, hogy a szeretett nőre más is szemet vetett. Azonban nem tudsz ellene mit tenni egy ici-pici probléma miatt. Akár hogy is nézzük ő a testvéred. Találsz egy megoldást vagy...
