Egyenlő esélyek

12.fejezet

Sziasztok! Ez egy kis lazább rész lett, de esküszöm be fognak nem sokára indulni az események. Remélem azért tetszeni fog ez a rész!

Jó olvasást!❤

Aya szemszöge:

A nagy álló tükröm előtt állok, mi után fel vettem az új egyenruhámat. Feszült vagyok, ha az első napomra gondolok. Egy részt örülök hogy teljesítettem az első megmérettetésemet, ami az álmom beteljesüléséhez vezet és még is csak a bátyámmal járhatok egy osztályba, azonban nem  ismerek sok mindenkit az osztályból Baku-n, Ei-en, Denki-n, Todoroki-n kívül.

"Vajon mit fognak szólni hogy így másodévre új osztály társat kapnak?"

Utolsó simításként végig néztem a tükörben magamon. A zöld szoknyán, a fehér ingen, amit kiegészített a piros nyakkendő, na és ott volt a szürke garbó is.

-Aya, indulnunk kell. -Kopogott be a szobámba apa, ugyanis ma el dob minket a suliba.

-Megyek!-Adtam válaszomat.

Felkaptam a táskámat, a telefonom és a fülhallgatómat biztosítékként.
Anya ma korán  reggel el ment dolgozni, de azt mondta hogy mikor haza érek mindenről kifaggat majd. Szóval én jöttem ki utolsónak a házból, így az én felelősségem volt a zárt ajtó, ugyanis a családunk két férfi tagja, már a kocsiban ült.

-Akkor induljunk.-Mondta az idősebb Kirishima és kihajtott a feljáróról.

Most átkoztam mindent, hogy ilyen rövid a táv a suli és a házunk között.

-Legyen szép napotok!-Mondta apa még a leengedett ablaknál, majd lassan besorolt  a forgalomba.

-Megjöttünk...-Mondtam, halkan.

-De meg ám. -Erősítette meg Ei a megjegyzésemet, amit igazából csak magamnak szántam.- Gyere, menjünk.-Indult meg ő előre én pedig követtem.

Az udvaron nagyon sokszínű diákok voltak. Volt, akinek manó fülei voltak, akinek inda féleség volt a haja, valakin gombát véltem felfedezni.

"Érdekes emberek, érdekes képességekkel."

Idegen vezetőm hirtelen megállt, én meg egy kicsit neki ütköztem a hátának, de ő csak hátra nézett rám és mosolygott.  Kilesve mögüle, egy hatalmas szürke ajtót láttam meg, mire pirossal 2-A volt ráírva. Elhúzta az ajtót, majd köszönt.

-Jó reggelt srácok!- Az ő határozott lépéseihez képest, az enyémek olyanok lehettek mint egy gyámoltalan kisegéré, aki elveszett. Csak némán követtem őt egészen a (mindig mérges) barátunk asztaláig, ami a középső sor utolsója volt. Bakugo előtt Eijirou foglalt helyet. -Ülj oda mellém.-Mutatott jobbra, az asztala mellé.

Abban a padsorban ahol leültem, az utolsó helyen, egy fekete hajú fiú ült, akinek az ingje mind két kezén  fel volt tűrve, ezért láthattam a fura könyökeit.

-Helló, a nevem Sero Hanta. De szólíts csak Sero-nak.

-Én Aya...

-Te kis kéjenc! Perverz! Hogy képzeled?!-Kiabálta egy rózsaszín bőrszínű lány.

„Biztos ő lehet Ashido-san.”

Eijirou igyekezett mesélni a barátairól, s egy-kettő igazán pont úgy néz ki mint  ahogy Ő leírta őket.

-Nne...nnnne már...-futott az alacsony, lila bongyór hajú fiú.

-Elég volt 2-A osztály! Azt hittem legalább egy kicsit felnőttetek.-Mindenki csak pislogott, mire az életunt Aizawa sensei sóhajtott egy mélyet. -Mindenki üljön le a helyére. Kirishima-san te pedig gyere ki a táblához és mutatkozz be.