Egyenlő esélyek

8.fejezet

Sziasztok! Tudom hogy régen volt már rész, tényleg nagyon sajnálom. De azért ha tetszik ez a kis sztori akkor remélem nem hagyjátok abba.

Mindenkinek szép napot!
( ˘ ³˘)♥

Bakugo szemszöge:

„Gyűlölöm ezt a kis csitrit!"

-Mit tud ő rólam?!

-Oi, Bakubro! Hol voltál? All Might keresett téged. -Jött elém a furahajú.

-Mi közöd hozzá? Hagyj békén.

-Mégis mi bajod van?

-Kérdezd azt az ostoba nő személyt.

-Nem tudom kiről beszélsz.

-A húgodról te hülye!-kiabáltam.-Szólj neki hogy szálljon le rólam, mert esküszöm kinyírom! Ha még egyszer nekem esik...

-Nem.-Arca hirtelen komoly lett.

-Mi van?

-Ismerlek már. Tudom hogy milyen a természeted. És ismerem a húgomat is. El néztem hogy mindenkivel agresszív vagy és mindenkit fenyegetsz.

-Miről dumálsz??-Kérdeztem vissza.

-De nem. A húgommal szemben nem fogom tűrni a keménykedésed. Bár mennyire a legjobb barátomnak tartalak, nem fogom egy szó nélkül tűrni hogy vele is azt csináld mint akárki mással. Rendben?-Tért vissza a gyerekes arckifejezése.

-Tch! Elegem van mára a Kirishimákból! Csinálj amit akarsz!

De egésznap azon a kis libán járt az eszem.

„Még is hogy a picsába gondolta hogy így beszélhet velem?-Huh, de észre se vette hogy elő tudta hívni a szárnyait a harcunk közben."

Aya szemszöge:

Amiután kiment az a mihaszna, vissza mentem az épület tetejére, de most nem gondolkodtam egy másodpercre sem. Le léptem az épületről és ismét zuhantam.

„Meg kell csinálnod. Meg tudod csinálni. Nyíljatok ki."

Mielőtt a talajhoz értem volna, a szárnyaim kinyíltak és ismét a magasban voltam.

-Sikerült!-Landoltam a földön a sensei előtt.

-Mostantól elméleti órákat veszel heti 4 alkalommal és 2 napon edzünk!-Jelentette kis ugyan azzal a fapofával mint ahogy eddig láttam. -Mára ennyi.-Megfordult és kiment.

„Vajon ő mindig ilyen?"

Elmentem az öltözőbe, vissza öltöztem az utcai ruhámba, majd a buszmegállóhoz mentem, ahova a jármű nem sokára meg is érkezett.

A szüleink nem voltak otthon, így amit bátyámtól kaptam tankönyveket és jegyzeteket kezdtem el bújni.

Eszméletlen anyagokat tanulnak.

El telhetett pár óra, ugyanis kopogtak az ajtómon.

-Gyere!

-Csak nem tanulsz?-Jött be Eijirou.

-De igen. Amiket adtál.

-Az szuper. -Leült az ágyamra.

-Szeretnél valamit? -Kérdeztem felé fordulva.

-Bakugo...-Ekkor nagyot nyeltem. -...Mi történt?

Elmeséltem neki, hogy hogyan kötött belém és hogy én mit mondtam neki.