Társkeresésre képesítve

Randi

A day without laughter is a day wasted.
Charlie Chaplin

Dimitri kapkodva rakott rendet a lakásban, miközben Hati a nyomában járt és azon ügyködött, hogy mindezt megakadályozza. Nem akarta, hogy barátja randizni menjen. Feltúrta a párnákat, arrébb tolta a székeket, a szőnyeg sarkát pedig feltúrta orrával. Amíg Dimitri nem figyelt, ellopta félpár cipőjét, és az ágyra kiterített ruhákra is ráfeküdt. A férfinak nem akadt nyugta, többször rászólt a farkaskutyára, aki vitába szállva vele vonyított és nyavalygott.

– El fogod érni, hogy ma este ne jöjjek haza – pufogott magában Dimitri, ahogyan próbálta kiegyenesíteni gyűrött ingjét, leporolva róla a kutyaszőrt is.

"El fogod érni, hogy ma este ne jöjjek haza!" nyavalygott Hati, kifigurázva barátját. Dimitri, mintha értette volna őt, vetett egy csúnya pillantást feléje a szeme sarkából. Minderre Hati leült, ártatlanul nézett rá vissza.

– Fejezd be a hisztit – mutatott rá figyelmeztetően.

"A sonkámat sem kaptam meg!" vonyított fel válaszul, és a szoba közepén kiterülve vergődni kezdett. "Éhen fogok halni!"

– Ekkora hisztit... – Dimitri a szemét forgatva hagyta ott őt.

"Hé, nem fejeztem be!" horkantott fel, majd barátja után szaladt a nappaliba. "Azt ígérted, kapok sonkát! Követelem a sonkámat! Jogom, vagy mi a feném van ahhoz, hogy megkapjam a sonkámat!"

– Kóristalány voltál előző életedben?

"Éééhes vagyoook!" vonyított válaszul. "Éééheees! És sonkát sem kaptam! Éhen fogok pusztulni!"

Dimitri egy szemforgatás közben a konyhapult alól kivette a tápos zsákot, és egy nagyobbacska adagot Hati tányérjába borított. A fémtányérban csörömpölő táp hallatán a farkaskutya azonnal abbahagyta a vonyítást, egy szempillantás alatt a tányér mellett termett. Megszagolta a tápot, tudomásul vette, a sonka hiányzik, így leült a tányér mellé. Dimitri értetlenkedve pislogott, majd a homlokára csapott, mikor megértette, miért nem eszik négylábú barátja.

– A sonka... istenem.

"Bizony, a sonka!"

Felvette a földről Hati tányérját, belecsipegetett három szelet sonkát, mielőtt visszatette volna a kutya elé a vacsoráját. Hati ezúttal vidám farkcsóválás közepette kezdett el falatozni. Dimitri a szemét forgatva felsóhajtott, meglapogatta barátja oldalát, és gyorsan kezet mosott. Sietve elrendezte magát, a bejárathoz sietett. Motoros csizmáját kapta fel magára, majd dzsekijét, és polcról magához ragadta sisakját, mielőtt Hati felfigyelhetett volna minderre.

– Majd jövök, nagyfiú! Viselkedj rendesen! – intett búcsút sietve.

"Várj, mi van?!" kapta fel hirtelen a fejét Hati, de mire az ajtóhoz ért addigra az már becsukódott az orra előtt. "Dimitriii!" vonyított fel, de csupán barátja távolodó lépteit hallotta válaszul. "Dimitri!" sírt keservesen, de a férfi nem fordult vissza. Hati nyüfögve feküdt le az ajtóval szemben, elment az étvágya, borzalmasan érezte magát. "Ne hagyj egyedül..."

Nem tudott visszamenni befejezni a vacsoráját. Csendesen sírt hosszú órákon át. Amikor a folyosóról mozgást hallott, reménykedve felkapta a fejét, de minduntalan csupán csalódás érte őt. Hallotta, ahogyan a pár ajtóval arrébb lakó kis mopsz, Zeusz vidám ugatással indul sétálni. Féltékeny volt az öreg kiskutyára, mert a gazdája otthonról dolgozott, sosem volt egyedül. Bezzeg ő... ő sokszor egyedül volt, megesett, hogy Dimitri csupán vacsorára ért haza, ha kifogott egy délutáni tárlatvezetést, jelentsen ez bármit is. Hati nem szerette, ha sokáig dolgozott. Ma együtt tölthették volna a teljes délutánt, este összebújhattak volna filmet nézni, de Dimitrinek randizni kellett mennie.