Társkeresésre képesítve

Könyvajánló

I like to think the only man who
has the means to destroy me is myself.
It's not so much a victory of the other
but a failure of myself.
Aleksandr Voinov, Broken Blades

Dimitri alighogy megpillantotta kolléganőjét, táskája zsebéből előtúrt egy szép, érett barackot, és egy drámai mozdulat közepette odatette a nő orra elé az asztalra. Shell arcára ördögi vigyor kúszott a gyümölcs láttán, de amint megpillantotta barátja grimaszba torzult vonásait, harsány nevetésben tört ki.

– Tudtad – szólt Dimitri nyersen. Shell válaszul visítva nevetett a férfi sértett mimikáján. – Tudtad, és nem szóltál róla! Azt ígérted, idézem... – tette hozzá, miközben felemelte mutatóujját. – Könnyed, romantikus film egy olasz kisvárosban, ókori szobrokkal foglalkoznak benne, és olyan klasszikus zenével, mint Bach vagy Liszt... Arról bezzeg hallgattál, hogy megerőszakolnak benne egy barackot!

– Mi lett volna izgalmas abban, ha előre tudsz mindent? – kérdezett vissza kajánul. – Hjaj istenem, de szerettem volna látni az arcodat! Hogy tetszett?

– Többé nem ajánlasz nekem úgy filmet, hogy nem szólsz az ilyen kaliberű jelenetek miatt!

– Rendben. De így most kvittek vagyunk.

– Már megbocsáss, de miért is?! – hápogott hitetlenkedve.

– Amiért elhallgattad, hogy Manfred jóképű – jegyezte meg immáron pimaszul, majd drámaian kezébe vette a barackot, az ajkaihoz emelte, miközben Dimitrit nézte. – És azt is elhallgattad, hogy meghívott téged pizzázni – tette hozzá, és beleharapott a gyümölcsbe.

– Shelly... – sóhajtott fel, miközben rátenyerelt kolléganője asztalára. – Mégis mi közöd van teneked az én – hangsúlyozta ki a szót, miközben a mellkasára bökött –, magánéletemhez?

– Semmi – csettintett egyet a nyelvével. – De valamelyikünknek mégiscsak nyitva kell tartania a szemét, nem gondolod? – kérdezte egy újabb falatot megelőzően. Dimitri hitetlenkedve elmosolyodott, feje lecsuklott, megpróbálta rendezni vonásait, majd egy sóhaj közepette visszanézett rá.

– Te teljesen megbolondultál.

– Ne légy ilyen vak! Tetszel neki! – hajolt oda hozzá suttogva. Dimitri a fejét ingatta.

– Túl sok filmet és könyvet olvasol meleg párokról, gyévocska.

– Ne gyévocskázzál itten nekem, Dinka, hanem riszáld át a formás valagad a Szektorba, mert most kaptam a fülest egy tíz perce, hogy odaát ebédel a héroszod.

– Meg a francokat fogom... – kezdett bele egy sértett horkantás közepette, mikor megzörrent a telefonja. Dimitri szeme összeszűkült, ahogyan vetett egy gyanakvó pillantást vigyorgó kolléganőjére.

– Fogadunk egy tábla csokiban, hogy ő az, és el akar hívni egy kávéra?

– Nyet, nem fogadok veled – zsörtölődött, miközben farzsebéből előhúzta a telefonját, és vetett egy röpke pillantást a képernyőn virító üzenetre, majd vissza is süllyesztette zsebébe a készüléket. Shell sunyin mosolygott, mikor kollégája sarkon fordult, és csupán a válla felett vetett hátra neki egy Latert úgy, ahogyan Oliver karakterétől látta a filmben. A vörös hajú nő nevetése kísérte őt ki az ajtóig.

Az étterembe belépve Manfredot és Sköllt ezúttal az utcára nyíló üvegfal mellett találta. Felhős napjuk volt, így a németjuhász vígan heverészett a gyér napfényben, miközben alattuk az utcán elhaladó autókat, gyalogosokat nézte. Dimitri elfojtott magában egy mosolyt. Biztosan meglátták őt idefele jövet, Manfred mégis várt azzal az üzenettel minimum tíz percet, mintha nem akarta volna őt zavarni munkába jövet. Ezúttal csupán telefonja sötétlett a fehér asztal közepén, míg ő maga székében hátra dőlve, keresztbe tett lábára helyezett könyvét olvasta. Ügyet sem vetett a környezetére. Dimitri elgondolkozva nézte a párost, hogy vajon csupán ebédelni jöttek-e, vagy folytatják a múzeumi túrát, mert bőven akadt még olyan terem, amit nem jártak be. Ekkor eszébe jutott, nem válaszolt a kávé meghívásra, gyorsan előkapta telefonját, bepötyögte a választ, és amint elküldte az üzenetet, máris Manfredra pillantott. Kisvártatva a férfi felkapta a tekintetét a könyv sorairól, mikor felfénylett a telefonja képernyője, arcára pedig tündöklő mosoly ült ki, mikor elolvasta az értesítést. Dimitri nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon a látványon. Nem gondolta volna, hogy egy puszta kis üzenet is így be tudja aranyozni a veterán napját. Manfred eztán mosolyogva tért volna vissza az olvasáshoz, de tekintetét ismét a telefonjára kapta.