Társkeresésre képesítve

Csapatmunka

Dancing, music, schampagne.
The best way to forget,
until you find something
you want to remember.
Just a Gigolo

Alighogy leállt a Mercedes motorja, Manfred mélyen felsóhajtott, és lehunyt szemmel hátradöntötte a fejét a támlának. A parkolóban Dimitri még tevékenykedett a félretolt motorjával, ami valamiért nem akart megállni, hiába támasztotta ki. Manfred a halk zajokat hallgatta, a tompa, orosz zsörtölődést, amitől halovány mosolyba rándult a szája. Örült, hogy Dimitri egyre többet használta az anyanyelvét. Mindeközben Sköll halkan mormogva feltápászkodott a hátsóülésen, és addig nyújtózkodott, amíg sikerült megnyalnia gazdája arcát. A veterán fáradtan elmosolyodott, protézis kezével hátranyúlt és ügyetlenül megvakarta Sköll nyakát.

– Csak elfáradtam, nagyfiú, semmi baj – szólt halkan.

Kinyitotta a szemét, amikor halk kattanással kinyílt az anyósülés ajtaja. Dimitri a tetőre kapaszkodva lehajolt, hogy vessen rájuk egy fáradt, mégis örömteli mosolyt.

– Kösz a fuvart – szólt halkan, majd hátrapillantott Hatira, aki a két ülés között próbált előre hajolni. – Bolond, le fogsz esni.

"Nem is" muffantott fel a farkaskutya, és Sköllhöz fordulva leült. "Manfred nagyon fáradtnak tűnik, nem alszotok nálunk?"

"Nem is tudom, tovaris" gondolkozott el Sköll. Az ajtó csukódására felkapta a fejét, végignézte, ahogyan Dimitri a hátsóajtóhoz lépett és kinyitotta.

– Hati, gyere. Itthon vagyunk.

"Szerintem ráférne a társaság" mormogta Hati, nem mozdulva a helyéről. "Dimitri ágya nagyon kényelmes."

– Hati, gyere már, haver. Késő van ehhez – sóhajtott fel Dimitri.

"Nem tudom" felelte Sköll bizonytalanul. Előre pillantott Manfredra, majd vissza Dimitrire. "Még egészen tűrhető állapotban van, de ha rosszabbodna... Nem akarnék egyedül maradni vele. Tartok tőle, hogy nem hallgatna rám."

"Akkor ezt megbeszéltük!" vakkantott fel Hati vidáman, és úgy ugrott ki a kocsiból, hogy szinte Dimitrit is magával sodorta. A földalatti parkolóházban visszhangot vert, amikor ismét vakkantott egyet.

– Beléd meg... – pislogott döbbenten a tárlatvezető, majd hirtelen az ajtó elé állt, amikor meglátta, hogy Sköll is ki akarna ugrani. – Nem, nem, te maradsz.

"Igen, marad nálunk aludni" vágta rá Hati, és belecsípett Dimitri rövidnadrágjának szárába. Arrébb rángatta gazdáját az útból. Sköll kiugrott a kocsiból.

– Na de, uraim?! – fortyant fel Dimitri mosolyogva. A két kutya boldog farok csóválással leült vele szemben. – Micsoda csapatmunka! Irány innen rögtön Lengyelország, há?

"Meghívtam őket" muffantotta Hati boldogan. "Ma nálunk alszanak."

A sofőrajtó nyílását hallva a két kutya félve összepillantott. Dimitrivel szemben nyert ügyük volt, na de Manfreddal szemben... Sköll halkan nyüfögve közelebb húzódott Hatihoz, amikor a gazdája megkerülte a kocsit, és csípőre tett kézzel, rosszalló fejcsóválással végignézett rajtuk.

– Gyere, Sköll, menjünk haza – intett a fejével a kocsi irányába.

"Hati azt mondta, itt aludhatunk" felelte a németjuhász, miközben kollégájára pillantott, majd vissza Manfredra. A férfi fáradtan felsóhajtott.

– Tudom, hogy nagy haverok lettetek, de gyere.

"Fáradt vagy, maradjunk itt. Jót fog tenni a társaság" felelte Sköll halk mormogással.