Beyond the upside down

II. fejezet

Alice Brooklyn Hopper

Ez egyre szörnyübb. Utálom a kosárlabdát. Játszani a gimibe mindig rühelltem, nézni meg aztán főleg. És itt kell lennem ha esetleg valami balhé történik. Szuper. Viszont láttam Stevet és egy lányt is eljönni. Legalább neki volt kivel jönnie. Na mindegy. A gimi csapat kapitánya nem igen boldog hisz az ellen fél vezet. Tragikus. Egyszerűen nem tudok szóhoz jutni. Az egyik srác lesérült, ezért egy kisapdos ment a pályára. Sötét bőrű, furcsa hajú srác. A 8as. Szuper. Egész ügyes egyébként. Az utolsó másodpercben, furcsa hajú srác be dobta a mindent elődöntő dobást s így a Hawkins gimi nyert. Szuper. Csodás, végre mehetek haza.

-Alice - halottam a nevem

-Igen - fordultam meg - ohh Steve

-Milyen volt? - jött mellém

-Mi? - néztem rá

-A meccs

-Borzalmas, utálom a kosárlabdát - nevettem

-Aucs

-Mi az? - kérdeztem

-Gimiben én voltam a király. A kosár királya - vigyorgott

-Ohh bocsánat, én meg a kosár lúzere, mindig is utáltam a kosarat. És ezt ki is mutattam

-Ohh, merre mész?

-Haza, fáradt vagyok - nyitottam ki a kocsim ajtaját

-Menő járgány - ütötte meg a tetejét a kocsimnak

-Tudom - csaptam be az ajtót - ha nem haragszol - indítottam be

-Oh persze, menj nyugodtan - vette le a kezét a kocsi tetejéről - majd még találkozunk - mosolygott

-Persze, szia - hajtottam el

Amint haza értem nem vágytam másra csak arra, hogy szívhassak egy szál cigit, és meg igyak egy pohár whiskeyt.

-Végre - vettem ki a fém dobozból a cigit - hogy rád mindig estig kell várni

Meggyújtottam majd a konyhába mentem, elővettem egy poharat s töltöttem a whiskeyből. Egy újságot kivéve a tartóból kezdtem el olvasni, míg rá nem találtam egy cikkre.

"Jim Hopper eltünt"

Újra és újra elolvastam. De nem érettem, mi az hogy eltünt. Rendőr létemre válaszokat akartam, de senkit nem ismerek, s nem mehetek csak úgy át a szomszédba hogy "hahó apámat keresem, most olvastam, hogy eltünt". Vagy az orrom előtt csuknák be az ajtót, vagy hülyének néznének. Aztán eszembe jutott. Steve. Elővettem Hawkins telefonkönyvét s megkerestem Steve számát. Nehezen de meg találtam. Oda szaladtam a telefonhoz s tárcsázni kezdtem.

-Szia, Alice vagyok. Tudom késő van, de beszélnünk kell

-Ami azt illeti igen késő van, deee, legyen. Mi a baj?

-Ide tudnál jönni?

-Minden oké? - kérdezte

-Nem tudom, ide tudnál jönni? - kérdeztem kicsit ingerülten

-Persze

Elmondtam neki a címet, s vártam míg ide nem ér. Kb 20 percet vártam s halottam ahogy kopog. Leraktam a cigit a tartóba majd ajtót nyitottam.

-Elég puccos környéken laksz - mondta

-Tudom - zártam be az ajtót - gyere amm - mentem a konyhába

-Ohh, egyedül? - mutatott az asztalon lévő üvegre és pohárra

-Amm igen, kérsz? - kérdeztem

-Nem, de egy pohár vizet az igen

-Rendben - vettem le a poharat majd a csap alá tartottam - tessék - tettem él - szóval, most olvastam - nyitottam ki az újságot - s megláttam ezt - mutatta a cikkre - mit tudsz erről?

-Ohh, huh hát.... - olvasta el

-Steve? - néztem rá

-Igen - nézett fel

-Mit tudsz az apám eltünéséről? - ültem le

-1 évvel ezelőtt volt egy szörny a neve Elmenyúzó volt. Ő a hellyel lefeléből való. A laborban van egy átjáró egy kapu, ahol a demogorhonok kibe járkáltak. Onnan jött ő is. Az elmenyúzó. Míg mí ezzel a hús kupaccal harcoltunk, addig apád azaz Hopper, és Joyce a kaput zártákbe. Dee Hopper nem jutott ki. Joyce elmondása szerint nem volt ott se élő se halott test, így nem tudjuk hogy hol van. Csak azt, hogy eltünt, vagy meghalt

-Hahahaaa - nevettem - Jézusom - szívtam bele a cigimbe

-Mit nevetsz? - nézett rám furáns

-Azt akarod mondani, hogy egy nagy "húskupaccal" - mutattam idézőjelbe - ellen harcoltatok, ami valami lenti világból jött, és apám meg valami Joyce meg egy kaput zártak be, de nem volt ott senki mikor bezárták?

-Igen - válaszolt komolyan

-Nem veszem be, Steve ilyen nincs

-De van, vele harcoltam

-Úristen - nevettem - azt hittem hogy meg tudok valamit, de hát nem - nyomtam el - szerintem ezt csak álmodtad Steve

-Nem, nem álmodtam. Robin is ott volt

-Ki az a Robin? - néztem rá furán

-A munkatársam, ő is bizonyítani tudja

-Azta - dörzsöltem meg a szeme - Rendben, de akkor sem hiszek neked

-Akkor ne higyj, én elmondtam az igazat - emelte fel s kezét, majd fel állt

-Héé, most hová mész? - kérdeztem

-Haza - nyitotta ki az ajtót - ide hívtál, hogy elmondjam mit tudok, hát tessék elmondtam amit tudtam erre nem veszed komolyan

-Hogy tudnám, komolyan venni mikor ezek a dolgok az "elemnyúzó" vagy mi meg hogy harcoltatok ellene, nem hihetőek el - néztem rá

-Sajnálom, hogy más információval nem tudlak ellátni - ment ki az ajtón majd beszállt a kocsijába s elhajtott

-Ahh rohadt életbe - csaptam be az ajtót majd leültem a kanapéra, ahol szépen el is aludtam