Beyond the upside down

XXIII. fejezet

Nancy Wheeler

-Na mit mondtam? - jött be az ajtón egy család

-Ez lenyűgöző! Olyan, mint egy tündérmesében! - ábrándozott egy lány - álomszép - szaladt fel a lépcsőn

-Ne fuss, Alice - mondta az anyja

-Óriási ez a ház! - szaladt tovább

-Haa, milyen jó nekünk - mondta a fickó

-Igen - mosolygott a felesége, de a fiú ő egyáltalán nem volt boldog

Elindult ő is fel az emeletre ezért követtem. Míg követtem észrevettem, hogy az egyik szobábam gyanúsan vibrálnak a fények. A mosdóba ment. Le térdelt, majd szellőzött levéve bele nyúlt a szellőzőbe ahonnan egy pókot szedett ki.

Hirtelen egy újabb dolog ugrott be. Megfordultam s követtem ugyan azt a kis fiút, akit eddig is.. A padlásra szaladt fel. Befőttes üvegekbs rejtette a pókokat, amiket jelen pillanat lerajzol.

Egymásik emlékben egy falióra elé állt s azt fürkészte. Nem értem mitörténik. Majd becsukta a szemét, az óra hangja meg változott s a mutatok visszafelé jártak.

Az udvaron vagyunk. Egy ártatlan nyúl bele akadt egy drótba, s próbál kiszabadulni de nem tud. A kisfiú leguggolt, majd kezét a nyúl felé tette s pár másodperc alatt kínozni kezdet majd megölte.

A házba bemenve újabb emlékekbe találtam magam. Az apa a fotelben ül s egy csecsemő a kandallóban sír a kiságyában.

Megfordulva egy családi vacsorába csöppentem bele, ahol a rádióval volt baj. A kisfiú becsukta a szemét, a lámpák vibrálni kezdtek, majd az édesanya fel emelkedett, s kitörtke a végtagjai. Victor Creel története. Ez Victor családja. A fiú. A fiú a Vecna. Victor az ajtó előtt állt, míg a fiú végzett saját magával, s a hugával. De ha meghalt, hogy tud irány....

Újabb emlék. A laborban. A fiú. Csak kómában volt. Egyik pillanatban még az orvosi szobába másik pillanatban már egy székben ahol valamit rá tetoválnak a kezére.

-Kész is van - törölt le a maradém tintát - nem is olyan vészes, ugye? - kérdezte a gyerektől - látod? Nincs mitől félned! Nem igaz, Nancy - mondta a nevem majd rám nézett. Szemei szürkék voltak - kérlek foglalj helyet! - kiszaladtam de az egész folyosón gyermekek hevertek holtan.

Eddie Munson

-Steve azt üzeni siessetek! - mondta Erica

-Rajta vagyunk! - mondta Dustin

-Igyekszünk de nem találunk semmit - mondta Max

-Mi ez a sok szar? - kérdezte Robin

-Egyáltalán mit kerestek? - kérdeztem mert jelenleg vakon vagyok

-Madonna, Blondie, Bowie, Beatles? Nekünk zene kell! - kiabálta Robin

-Ez itt zenee! - vettem ki a kezéből a kazettát

Nancy Wheeler

Szaladtam amerre csam tudtam, de mindenhol elvoltak torlaszolva a kijáratok.

-A rohadt életbe - szedtem le a deszká az ajtóról ám semmit sem ért

-Nancy! - szólítottak, hátra fordultam s Vecna állt velem szembe - te meg mit csinálsz? - kérdezte - nem mehetsz még el. - nem foglalkozva a kijelentésével folytattam a deszka szedést - mostmár látod, miből jövök....és szeretném, ha megnéznéd, hogy hova tartok - le szedtem a deszkákat, igy végre kitudtam menni, de mégsem. Ugyan oda jutottam honnan eljöttem. A teremből ahol a tetoválast csinálták.

-Üljl le, Nancy! - állt előttem a fickó szürke szemekkel, majd elment az áram. Nem sokkal később vissza jött, de mád a székben ültem, s indák szorították le a kezem, és a lábam. Vecna pedig előttem állt. Közelebb jött majd felém hajolt.

-Mondj el mindent Tizenegynek! Mondj el mindent amit itt látsz! - tettem felé a kezét s hirtelen emlékek jelentek meg az elmémben

-Nem, neem - kiabáltam

-Meséld el...

-Nem!

-Mesélj el mindent - mondta

-Neeeee - kiabáltam majs hirtelen felébredtem