Beyond the upside down

XXVII. fejezet

Alice Brooklyn Hopper

Mindenki sírí csendben ült a kocsiba. Egy szót sem szóltunk, mindenki mindvégig azon volt, hogy túl éljük ezt a mai napot. Akár mennyire történt ma velem egy olyan dolog amit már a Stevevel való első találkozásunk óta várok, nem tudok boldog lenni. Victor Creel házánál kiraktuk Lucast, Maxt, és Ericát mi pedig mentünk tovább a lakókocsiparkhoz, hogy áttudjunk menni a hellyel lefelébe.

-Jól van, akkor vegyük át még egyszer, oké? - mondta Nancy - Első fázis.

-Erica a játszótéren vár - mondta Robin - ő jelez Lucasnak és Maxnek.

-Max oda csalja Vecnát aki a támadás alatt transzba esik - mondta Steve mellettem álva

-Harmadik?

-Eddievel elintézzük a denevéreket - mondta Dustin

-Négyes?

-Bemegyünk a remélhetőleg denevérmentes házba, és mehet a flambé - mutattam a Robin kezében lévő üvegre

-Csak egyeztetés után kezdjük el a következő fázist, és bármi is történik, senki se tér el a tervtől! Rendben? - nézett ránk

-Rendben - mondtuk egyszerre majd elindultunk, Steve kezdte

-Óvatosan! - mondta Dustin

-Kösz haver - ütötte meg a vállát

-Vigyázz magadra - fogtam meg a kezét

-Rendben - puszilta meg a homlokom

-Akkor lassuk a Medvét - kezdett el mászni, mikor át ért csak felnézett

-Mit várt, hogy tapsolni fogunk? - kérdezte Robin

-Biztos - mondtam nevetve - ő Steve

-Jól van gyertek! - mondta, majd Nancy előre ment, utána Eddie, majd én, Robin, és Dustin

-Srácok! Figyeljetek, ha bármi, de tényleg bármi elcsesződne, álljatok le! Jó? Csaljátok ide a denevéreker, foglaljátok le őket míg mi elintézzük Vecnát. Ne probáljatok felvágni, vagy hősködni. Ti csak.... - vágtak Steve szavába

-Elterelés vagyunk - mondta Dustin - ne aggódj, lehetsz te a hős, Steve.

-Abszolút. Nézz csak ránk! - szólalt meg Eddie - Mi nem vagyunk hősök...

-Eddie ez most nem erről szól - mentem oda - ha nagy a gáz, menjetek

-Oké Alice, értettem - tette fel nevetve a kezét - hé Harrington

-Hm? - fordultunk vissza

-Vigyázz rá! - mutatott rám

-Ugy lesz - mosolygott majd kezen ragadt és elindultunk

Jim Hopper

-Jól van, ki volt az a rejtélyes nő? - kérdezte Murray

-Nem tudom. Nem volt túl beszédes. Öt percig győzködtem, hogy tényleg élek. Tudod, elvileg meghaltam. Sikerült félig meggyőznöm, erre végre megnyílt, és azt mondta, ő a doki barátja. A dokival akartam beszélni, de azt mondta gyengélkedik...

-Gyengélkedik? - kérdezte Murray

-Várj, ez nem minden. - vettem el a kedvét - azt mondta, a doki a lánnyal van. És hogy a lány harcolni ment Hawkinsba..aztán mindenki eltűnt, a doki és a lány is.

-És a lány... - kezdett bele Murray - Tizi

-Csak ő lehet az - dőltem hátra

-Ő a lányod, amerikai? - kérdezte Enzo

-Igen, és nincs egyedül. - bámultam előre - vele vannak Joyce fiai - néztek Joycera

-Elég nyomott lett a hangulat, ami érthető. - mondta Murray - de el kell gondolkodnumk azon a lehetőségen, hogy a nő valójában egy KGB-ügynök volt, és...

-Nem - vágott a szavába Joyce - a nő igazat mondott, a laborban látott részecskék teli voltam élettel. És ha ez igy van, akkor egy kapu nyitva van Hawkinsba

-Egy kapu? - kérdezte Enzo - az mit jelent?

-Azt hogy haza kell mennünk - álltam fel - mi tart ennyi ideig? Azt mondta, mindjárt kész - néztem ki az ablakon

-Igen, kész arra, hogy kiadjon minket

-Valószínűleg megint át akar verni - mondta Enzo

-Akkor fogjatok rá fegyvert! - utasítottam

-Mire mennénk vele? Csak tovább hazudna

-Ez úgyse számít. De ha a srácok tényleg veszélyben vannak - kezdett bele Murray - sehogy se érnénk oda időben. Legkorábban holnap este lennénk ott

-Nem kell vissza mennünk, legalábbis ma este nem - mondta Joyce - bármi is ez a gonosz, tudjuk, hogy kollektív tudata van. És ennek a tudatnak egy része itt van. Nem csak Hawkinsban küzdhetünk ellene.

-Elpusztítjuk a részecskéket - mondta

-És ha szerecsénk van, ezzel segíthetünk a srácoknak...

-Várjunk csak! - szólalt fel Murray - a börtönbe látott részecskékről van szó? A börtönbe ahonnan épp, hogy megszöktünk? - kérdezte

-Sikerült kitörni, most be is tudunk törni - mondtam

-Jim! - jött utánam - a teljes szovjet hadsereg a nyomunkban van.

-Igen és ott biztos nem keresnek - vettem ki a fegyvereket

-A bátorságot egy vékony határ választja el a hülyeségtől - fogta a fegyvert amit a kezébe adtam - ez messze túl van azon a határon. Ez tiszta Piszkos Tizenkettő, de mi csak négyem vagyunk.

-Hárman - mondtam - betörni könnyebb lesz, mint kiszökni - nézte Enzora - a te dolgod, hogy biztosítsd a helikoptert. Mindegy, hogy csinálod, de rázd gatyába Jurijt, és szálljon fel a gép.

-Rajta vagyok - egyezett bele Enzo

-Juríj említett egy lángszórót, igaz? - kérdezte Joyce, majd felnyitottuk a dobozt

-Ez igen! Ez jó lesz - vettem ki a ládából - nagyon jó