The Warrior - MinSung ff.

꧁7꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Hónapok óta testem, mint ha magtától kelne, létezne, tanulna, vívna, lelkem pedig passzívan szemléli tetteim, cselekedeteim.

Mintha csak álmodnék és felülről látnám az eseményeket.

A gyenge testemen változások mennek végbe. Ahogy minden nap monoton reggeltől estig a gyakorlóteret járom, karjaim erősödtek. Állóképességem is sokkal jobb. A sok munka megtette a hatását. A kardot is könnyebben suhintom, a pajzsot is könnyebbnek érzem.

Távolról kémlelve vagyok, mind a királynő által mind pedig Hyunjin által. Hyun csak azért van ott, ha Harin jobban megsebez, akkor ne hagyjam ott a fogam a földön. Illetve esténként gyógykeveréket ad izmaim remegésének enyhítésére. Szinte napkeltétől napnyugtától csak edzek. Hyun szokott az lenni, aki leállít, hogy legalább az energiát pótoljam, amit lemozogtam.

Nevetséges, néha. De a testem nem az elmém uralja. Akármennyire is vagyok éhes, mint robot mozgok tovább töretlenül. Ha gyógyító barátom nem lenne ott már összeestem volna. Érzi ő is, valami nincs rendben velem. Agyam kezdi felfogni múltkori szavait... de nem vagyok ura önmagam alakjának.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

- Minho drága! Ideje tesztelni téged! - jött közelebb Harin két apró tőrrel és egy karddal. - Megnézzük, hogy haladsz! Hwang! Gyere közelebb, mert most nem fogok kegyelmezni a kölyöknek!

Mire a szőke bólintva sietett a pálya szélére, még tisztes távolságba, hogy esetleg Harin őt ne sebesítse meg. Micsoda gyáva alak.

- Kapd el! - dobta felém a kardot, amit el is kaptam. Markolatát egyenest a kezembe kaptam. Pengéjén pedig végig húztam ujjaim. Egy óvatlan pillanatra annak éléhez értem, skarlátvörös vérem pedig kibuggyant. Egy gyönyörűen megmunkált kard volt, fényes és eszméletlen éles pengével. Csoda, hogy csak egy apró karcot húztam nem pedig az ujjam vágtam el. - Azért, ha lehet ne a párbajunk előtt vérezz el. Hol abban a móka? - nevetett fel gúnyosan a nőszemély. - Készülj fel!

Testem támadó pozíciót vett fel, mire Harin ajkai egy huncut mosolyra húzódtak. Teste megfeszült, tőrjeit két kezébe véve nézett bele lélektükreimbe. Bólintottam, majd kezdetét is vette az összecsapás. Szemeim pedig felvillantak.

Megindult felém egy hatalmas harci kiálltassál, és pengéink összecsaptak. Az én kardomat magától eltolva próbálta a két kisebb penge élével hárítani. Testem minden erejét összeszedve engedtem pengém az ő tőrjei elől. Hátráltam ekkor az érkező csapása elől és kitértem, majd míg ő vissza pozícionálta magát álló helyzetbe abban a pillanatban egy gyors csapással pengém arca előtt szánkázott el. Azonban, mint ha elhajolt volna. Hátra ugrott, kezét pedig jobb almájához kapott. Idegesen húzta végig ujjait a vékony bőrön, amiből meghökkenve néztem pengém ejtett egy karcolást.

Lihegve tűrtem homlokomra tapadt tincseim az útból, mikor újból támadóállást vettem, ekkor pedig egy nem várt pillanatban Harin előttem termett szárnyaival. A nő szemei is vörösen lángoltak, a düh miatt hatalmas sikoltással támadt felém, magam elé vettem pengém ekkor éreztem az erő, amivel ütött nagyobb volt, mint eddig, kibillentve engem egyensúlyomból. Elemelkedtem a földről, és hatalmas suhantam hátrafele. Szemeim becsuktam, de érdekes módon az elvárt esés elmaradt.

A szárnyaim szürke-fehér és fekete színben pompázva kitárultak, megmentve engem az földre zuhanástól. Már támadtam kardommal pedig teljes erőmmel nekifeszültem Harin tőrjeinek, aki a földre hőkölt mikor nem várt tapsolás szakított ki a párbajból és egy ismerős hang. Mindketten megálltunk. Elhátráltam a nő felől.