The Warrior - MinSung ff.

꧁10꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Az árnykastély falaihoz értünk a nyöszörgő fény harcossal, majd egyenest a királynő elé léptem.
Nem akartam kirobbantani a háborút azzal, hogy a királynő elé viszem a fényt, de csak így láthatom újra Jisungot. 

Remélem...

Remélem, a társáért visszajön. Remélem egyedül...

Arcomat vizsgálta Hyunjin mikor megszólalt.
- Még mindig mosolyogsz. - villantotta meg önelégült képét a szőke.
- Ne bámulj! - köptem neki vissza és próbáltam semleges arcot vágni. 
- Ugye, tudod, hogy innentől csak sokkal nehezebb lesz minden? - sóhajtott - a kiképzésed vagy felgyorsul, vagy egyből dobnak a mélyvízbe a harcba. Tapasztalatlan vagy Lee, még is erős. 
- Számítok rá. Amennyire szadista velem Harin tuti harcba kell szállnom nekem is.
- Igen. Ettől tartok én is. - majd megtorpant. - De... Lee. - Sóhajtott fel egyet majd egy kis mosolyt varázsolt magára. - Ott leszek melletted. Legyél akármilyen pökkhendi néha.
Megforgattam a szemem.
- Te sem panaszkodhatsz. - majd felfele néztem. - Felixel kell találkoznom. 
- Most nem érzel semmit? - néz rám, mint aki próbálja elemezni a viselkedésem.
- Nem? - ráncoltam össze a homlokom. - Miért?
- Nem érdekes.
- Hwang! - rontottam neki - Mi nem érdekes? - mire sóhajt egyet.
- Ha eljön az ideje, elmondom. Nem akarok beleszólni az életedbe, csak ha nagyon muszáj.  

Berángattuk a királynő elé a fény katonát. Egyszerűen amire számítottunk. 
- Királynőm! - hajolt meg előtte Hyunjin. - Határainkon belül támadt ránk ez a Fényangyal, de sikerült elfognunk! - mire az említettet előre löktem, mire az térdeire omlott.  Lehajtott fejekkel várta az ítéletét.
- Csak ugyan? Egyedül be merészeltél jönni határainkon?
Mire Hyunjin rám nézett, de én megráztam a fejem. Nem akartam, hogy Jisungról tudjon akár a saját nagyanyám is.

Miért akarom megvédeni ennyire?

- I-Igen... - remegett meg hangja.
- Ennyire bátornak vagy bolondnak hiszed magad? Bizonyára arról is tudsz, hogy ezzel háborút indítottál el? - állt fel a trónról a királynő, és öreges léptekkel a fiú felé ment. Felemelte állkapcsánál a fiút és szemébe nézett, mire az összeszorított fogakkal remegett meg. - A saját néped sodortad bajba. Remélem tisztába vagy? - mire az bólintott. - Zárjátok tömlöcbe! Ne kapjon se ételt se italt míg el nem árul mindent! - nézett az ajtóba álló őrökre a királynő, majd azok kétoldalról a fiút felemelték. Mire az fájdalmasan ránk nézett a róka szemeivel.

Néha rendesen sajnálom. De nem volt más választásom. Hyun így is elhallgatta a másik fényt.

Miért áll mellém?

A királynő elbocsájtott minket, egy kisebb beszámoló után, majd, amikor a tömlöcökhöz vezető lépcső mellett mentem el keserves ordítását lehet hallani. Ebben a pillanatban pedig nem várt vendégem akard.

- Minju? - néztem rá a fiatal lányra és annak már kerekedő hasára. Egyszerűen a gyomrom összeszorult.

Mi van, ha az az én gyerekem? 

- Minho drágám! - szólalt meg egy mézes-mázos hangon, amitől kirázott a hideg is és egyre közeledett. A lány finoman méregetett, hol szemembe nézett hol pedig testemen végig. - Mily öröm, hogy összefutunk! - lépett mellém. - Lenne egy meglepetésem számodra. - mire egy ördögi vigyort villantott felém. - Terhes vagyok. Remélem örülsz neki. - majd kerekedő pocakjára simított.
- Miért örülnék neki? - raktam keresztbe kezeimet, mire a lány közelebb hajolt füleimhez.
- Azért, mert a tiéd... - lehelte bele finoman érzékszervemre, mire kikerekedtek szemeim. Habár nem most hallom először, de az ő szájából hallva rosszabb. Majd ujjait végig simította arcomon, amitől testem megmerevedett. Látásom egyre homályosodott. A testem pedig feladta a szolgálatot. A hang újra a fejembe motoszkált.

Meg kell ölni az áruló testvéredet. Aki elhagyott. Aki bántott. Meg kell ölni minden fényt vagy a rabszolgánkká tenni! Elvették a földünket.

- Meg kell ölnöm őket. - ismételtem gép módjára. Szívemben pedig egyre jobban gyűlt a harag, a düh, a gyilkolás vágy. - Meg kell Felixet is ölnöm. Elárult! Testem pedig újra magától járó- kelő gépezetté vált.

Ezek után az események begyorsultak. 

A királynő Harint bízta meg a sereg összeállítására. Minél hamarabb lépni akarnak, Harin pedig a királynővel összehívatta a zászlóalj vezetőket és rá 1 napra felsorakoztatta a vegyesen harcosokból és gyógyítókból álló csapatokat. Vele együtt engem és Hyunjint is besorolt a saját zászlóalja alá, gondosan a karmai között tartott.

Majd elérkezett a nap. Páncélzatot vettem fel és erősebb kardot kaptam kezeimbe.  Hyun szemeibe valamiféle sajnálatot kezdtem észrevenni, miközben robogtunk az ezernyi emberrel a fény királyság felé. 
Szótlan menetelés, csörömpölő vértek, kopogó cipők ütemesen lépkedő sereg hangja már messziről hallatszott a szélben.

Egy hatalmas kietlen mezőre értünk, ami a határban helyezkedett el, amikor a távolból patókdobogással társított csörömpölős lépteket hallottunk.
- Asszonyom! - szaladt oda az egyik elöljáró harcos Harinhoz. - A fények! Megérkeztek ők is!
- Hm. - nézett a seregen szét. - Akkor itt ütközünk meg. Ha pedig ezt a csapatot levertük, akkor vesszük be a várat. 

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

**The Healer 17. rész**

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Kis ideig csend volt, majd a fények közelebb értek. 
- VÉDŐ POZICIÓT FELVENNI! - ordította el magát Harin. 
Testem mozdult, a tömeggel együtt.

A fények vezére, leszállt a lóról. Mint ha már láttam volna ezt a fickót. Ah igen. Bang Chan, akkor... nem messze lehet... 

Jisung...

Fejemből a köd kezdett szivárogni, próbáltam ellene harcolni. Az elmém harca volt, senki nem látott kívülről semmit. Megráztam a fejem. Mire Hyunjin rám nézett.
- Jól vagy? - súgta oda, mire csak bólintottam.

- Nocsak, nocsak Bang Tábornok! - lépett ki a tömegből Harin és az említett felé vette az irányt. A két csapat pedig egymással szemben állva várta a jelet. Csak a két ember lépteit lehetett hallani, a feszültség pedig az egekbe volt. - Tehát tisztába vagytok a tetteitekkel. Vagy épp ez volt a tervetek?
- Harin kisasszony. Megint el van tájolva. Sosem akartunk háborút indítani...
- Akkor mit kerestek FÉNYEK A MI TERÜLETÜNKÖN? - köhintett egyet - Megmondtuk. Ha még egyszer átlépik a határt, fenyegetésnek vesszük és háborút indítunk.
- Még meggondolhatod magad. Nem muszáj harcolnunk, csak add vissza, ami a miénk. - utalt ezzel Jeonginra.
- NEM! Ő bűnhődjön azért, amit tett! Arról mi gondoskodunk. Ti pedig bűnhődni fogtok azért, amit ő tett.
- Ha harc - vonta ki kardját - Akkor legyen! Megvédjük a miéinket. Akár csak egyről legyen is szó!

A távoli sereget fürkésztem diskurzusuk közben, ismerős arcokat kutatva, amikor megpillantottam azt az arcot, amelyet el nem tévesztenék. 

Felix...

Ám arca egy tüzet élesztett mellkasomba, egy forrongó katlant ébresztett fel, egy alvó vulkán ereszkedett a felszínre, testembe kiköpve minden benne lakozó forró dühét. Az elárultatás, a magány elárasztotta elmém.
- Minho? - fogta meg karom Hyunjin. Mire vállam megrándítva letaszítottam mancsait, mire meghátrált szemeimbe pillantva.

- TÁMADÓ POZICIÓT FELVENNI! -ordította el magát Harin és a sereg közé állt. Egyenest mellém. Egyenest a szemeimbe nézett mire egy elégedett mosolyt villantott. Majd vállamra rakta kezét és fülembe súgott. - Várd meg míg a kis szeplős egyedül lesz. Elintézem neked, hogy te öld meg a két kezeddel, amiért elárult. - mire testem befeszült, kardom kirántottam. 

Szemeimmel Felixen állapodtam meg és az egész testemen eluralkodó türelmetlenség forrott bennem. Győzni szerettem volna.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.