The Warrior - MinSung ff.

꧁5꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Összeszedtem magam és a kardom, felállva a földről poroltam magam és egy gyakorló bábú felé vettem az irányt. A dolog látott már szebb napokat, teste fából volt, mozgott több felől és szinte nevetséges látványt nyújtott agyon karistolt testével.

Bepozícionáltam magam és tépázni elkezdtem testét és mozgó darabjait. karjait ütve megpördült teste körül és az abban elhelyezett fa"kard" pördült vele együtt, fejem szinte levéve. De elhajoltam. Egy grimasszal az arcomon kezdtem tovább ütni.

Mint ha ért volna valamit, minden erőmet suhintásaimba fektettem.

Eddig észre sem vettem, a pályán voltak másik is, akik felfigyeltek ügyetlenkedéseimre. Megbámultak távolról és élvezték premierplánba szerencsétlenkedésemet a bábuval.

- Szóval te lennél az új trónörökös. - jött oda közelebb egy szőkehajú magasabb srác. Arca gyönyörű volt már-már nem evilági - Hwang Hyunjin vagyok, gyógyító. - biccentett felém.

- Lee Minho. De barátaimnak Lee Know. - bólintott felém. Mire felé néztem és a nem várt fordulattal a bábu fája fejbe suhintott. - AU! - ordítottam fel fájdalmasan a fejem után kapva.

- Akár egy gyerek. - A szőke elnevette magát rajtam. - Most már értem miért küldött ide Kim. - nézett szét a körém gyűlt tömegen.
- Miért? - néztem kérdőn majd fejem felemeltem. Árny angyalok álltak körülöttem, nevettek.

- Ilyen idősen már nem bábukkal kéne elveretned magad. - mondta az egyik magasabb.
- Honnan jött ez te? Nézd már a haját! - majd köpött egyet a földre, amit undorral néztem. Ezt az arcot pedig egyikőjük meglátta és odajött közelebb hozzám. Megragadta gallérom és felhúzott a földről.

- Kinek a kölyke vagy? Életembe nem láttam még ilyen hajat csak a kibaszott fényangyaloknál. Csak nem valami kém vagy? - nézett rám rosszallóan és egyre jobban méregette arcom.

- Mi ez a lárma, uraim? - szólalt meg egy idősebb hölgy hang, mire mindenki afelé fordult. Gallérom elengedte a pasi és egy lépést hátrált tőlem. A közeledő felé lépett és meghajolt előtte. A királynő jött a gárdájával. Megköszörülte torkát. - Beavatna valaki, hogy mi készült éppen? - nézett végig a kisebb tömegen.

- Ki-királynőm, é-én csak kérdezősködtem az ifjúról.

- Hmm, valóban? Minhoról? - nézett rám. - Fiaim - nézett a srácra majd szét- Jobb, ha tudod, ez a gyerek többet ér, mint bármelyikőtök. És ha bárki egy ujjal bántani meri, az engedélyem nélkül, felségárulást követ el. Lee Minho! - szólt hozzám. - Gyere ide gyermekem. - óvatosan felé lépkedtem, éreztem az arcom ég, a megaláztatástól. - Ő az én elveszett lányom fia. A jogos trónörökös. Tisztelnetek kell, ahogy engem is tiszteltek és védelmezni, ahogy engem is védelmeztek.

- Igen is asszonyom! - A tömeg egyszerre kiáltott fel, majd enyhén meghajolt előttünk.
- Köszönöm. Most pedig oszolj! A sötétség segítse utatokat! - majd azzal a tömeg engedelmesen szét szóródott egyedül csak Hyunjin állt mellettem.
- Kedves Hwang gyógyító. - nézett az említettre - Harintól azt hallottam, hogy téged rendelt Minho mellé.

- Igen királynőm. - hajolt meg. Én pedig csak egy meglepődött "ohh"-t hallattam.
- Te pedig fiam. - nézett rám. - Folytattad egyedül a felkészülést. Helyes. Harin néha forró fejű, de ő a legjobb tanár. Csak meg akar tanítani túlélni és nem feladni. Tesztelni akart. Most is figyelt míg gyakoroltál. - majd a távolba lévő házra mutatott, amelynek egyik támasztó pillájának dőlve láttam levendula színű ruháját, fekete hajával. - Lát benned valamit. Aminek örülök. - kezét a vállamra rakta és megveregette óvatosan.

- Köszönöm királynő! - Kifújtam egy reszketeg sóhajt, és kihúztam magam.
- Minho. Mára már fejezd be a gyakorlást.
- Igen is, királynő! - mire elmosolyodott rajtam.
- Ideje pótolni az energiát, amit elhasználtál. - mire bólintottam, a gyomrom pedig hangosan korrant. Észre se vettem volna, hogy egész nap szinte nem ettem semmit. - A palotába már előkészítették már az ételt. Menj fiam!

A palotába nem tudtam mihez fogjak hozzá olyan terülj-terülj asztalkát kaptam. De végül egy nem várt vendég törte meg magányos eszegetésem.

- Szia Minho! - lépett be az ajtón Harin lánya.
- Minju, milyen kellemetlen meglepetés. - forgattam meg szemem.
- Oh Minho drága, kellemetlen lennék? - majd közeledett ülő alakomhoz kezét a csupasz nyakamon végig simította - A múltkor nem ezt mondtad.

Újra, mint ha köd lepte el volna agyam. Száját ördögi mosolyra húzta, reakciómra. Leült az mellettem lévő székre és egyenest a szemembe nézett.

Ugye mennyire élvezted a múltkor? -Nagyot nyelve bólintottam a hang kérdésére a fejembe.

Istenem, mit művelek megint. Majd elmémbe szöktek azok a képkockák, amik aznap este történtek.

Mélyen a szemembe nézve közeledett ajkaival, de még mielőtt valami történt is volna, Hyunjin lépett be hozzánk. Minju egyből tekintetét a magas szőkére emelete és rosszallóan távozott.

- Itt meg mi volt? - húzta fel szemöldökét és mellém állt. Komolyabbra vette a szót és megköszörülte a torkát. - Nem akarok a ti kis románcotok ellen lenni, de jobb, ha Minjuval és az anyjával vigyázol! Veszélyesek. A trónra pályáztak eddig is.

- Miket beszélsz te? - emeltem fel rá a fejem. - Minju nem tett semmi rosszat velem! És Harin is csak tanítani akar! - mire hajába túr a szőke és felszusszan.

- Ahogy érzed. De ne mond azt, hogy megmondtam. Én csak figyelmeztetni akarlak.
- Nem ismered őket! Miért vádolod meg ezzel a király első emberét? - álltam fel olyan sunggal, hogy székem is felborult mögöttem. - Vagy talán azt akarod, hogy jelentselek a királynőnek?

- Nem. Minho, csak nem akarom, hogy veled együtt a nemzetünk jövője a zsarnokok kezébe kerüljön. Seungmin mondta, mit csinált veled Harin. Emiatt rendelt melléd.

- Képes vagy megvédeni? - néztem rá.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, igen. - hajolt meg.
- Akkor tedd meg az első lépést, és többé egy rossz szót se halljak Minjuról vagy Harinról! - húztam a szemöldököm össze rá, mire szavaimra reagálva egy sóhaj hagyta el a száját.
- Ahogy óhajtja felség. - majd szemét megforgatta.

Nem tudom miért viselkedek így, ha róluk van szó. Miért érzem, hogy ködös elmém hozzájuk van láncolva?

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.