The Warrior - MinSung ff.

꧁8꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Az álmaim egyre valóságosnak tűnnek manapság. A gyűlölet, ami valamiért elárassza a szívem.

Amit pedig lelkem akarva is el akar felejteni, nem múlik. Minju, az érintéseivel a szemeiben a gonosz csillogás, egyre jobban, mint ha nem is csak álmodtam volna, hanem emlékeimet élném újból és újra az éjszakák folyamán.

Egyszer megőrülök az biztos.
Mikor lennék én ennyire felelőtlen?

Ágyamban felültem és a soba sarkában elhelyezett tükör fele néztem. Vörös szemeim visszatekintettek rám, erőt adva a forrongó dühnek, ami álmomban árasztott el. Düh, fájdalom, elárultatás, amit Felix miatt éreztem.

Kikelve az ágyból, nyújtózkodtam majd felvettem egy kényelmesebb ruhát. A mai nap Seungmin kérte, hogy látogassam meg könyvtárában. Egyszerűen nem értettem miért. A mai napot már most fuccsban érzem, egy elpazarolt időnek, amit edzéssel is tölthettem volna.

Unottan leptem be hozzá, kopogva majd szembe találtam magam Hyunjinnal is.
- Jó reggelt. - köszönt felem Seungmin.
- Felség! - hajolt meg a mellette álló szőke egy enyhe gúnnyal a hangjában.
- Mi miatt kellett ide jönnöm? - emeltem fel az egyik szemöldököm miközben kezeim magam előtt összefontam.

- Minho, a fülembe jutott egy kissé feledtébb érdekes pletyka. Csak ennek akarok utána járni.
- Pletykás vén asszonynak néztek? Ha beszéltetni akartok abból hagyjatok ki engem! Nincs ilyenekre nekem időm! - fordultam volna már meg, de karomat elkapta a szőke.

- Ne menj! Téged érint. Te rólad van szó. - elkezdte rágcsálni a száját idegesen - És Minjuról.
Megfordultam, majd nagyot szusszanva fejemmel böktem, hogy folytassa.
- Minju terhes lett. - mondta ridegen Kim - És mivel múltkor Hwang látott titeket, kicsit intimebb helyzetben, van okunk téged feltételezni.
- Pff! Ez hülyeség! Nem! Én nem... - halkultam el egyre jobban a saját szavaimat sem hittem el - Nem ejtettem teherbe!

Az agyamon végigfutott az álom, a mozzanatok, fejemet pedig megráztam. Megdöbbentem. Mint ha fejbe ütöttek volna hirtelen.

Agyamból a köd kezdett szivárogni elfele, tisztává téve emlékeimet.
- NEM! - fogtam meg fejem. - AZ ISTENIBE! - szaladgáltam fel és alá.
- Lee Know! Nyugodj meg, nem tudhatjuk biztosra, hogy te vagy az apja. Míg meg nem születik, nem tudom megállapítani úgy, mint rólad és a királynőről, hogy egy vérből valóak vagytok.
- Akkor sem lehet! - szinte nem kaptam levegőt, egy kissé lesokkolt a hír.

- Hyung. Ne emészd magad. De, én megmondtam neked, nem jó dolog velük kikezdeni!
- Mint ha erről én tehettem volna! - bukott ki belőlem. Valahogy éreztem, hogy a köd a fejembe nem normális.

A két gyógyító rám nézett majd összenéztek.
- Ülj le! - parancsolt rám Seungmin. Mire én tettem, amit kért - Ezt nem hiszem el! - Nézett rá Hyunjinra - Te voltál mellette és észre se vetted? - emelete fel hangját mire a másik megszeppenve figyelte mozdulatait. - Minho! Most mond meg, mit érzel mikor meghallod, a nevét? Hangokat hallasz? Uralod a gondolataidat?

Mint ha már érteném mire akar kilyukadni. De most nem érzem ugyan azt, amit eddig magamba.
- Hallottam. De most nem. Illetve, most a saját gondolataim szerint teszek.
- Most? - emelete rám a szemeit és közelebb hajolt arcomhoz és lélek tükreimbe nézett mélyen. - Tartsd nyitva a szemed! - mire bólintottam és egyik karomat megragadta, szemei felvillantak, mint nekem szoktak és pislogás nélkül vizsgált végig. Minél tovább nézett, annál jobban kezdett el mancsa nyoma égetni míg felszisszentem a fájdalomtól.
- Most normális. - nézett Hyunjira. - De látok még valamit. Nem tiszta még teljesen, de lehet a kisebb sokk kizökkentette.
- Mi? Miből?
- Dőlj hátra, mert valószínűleg Minju irányítgat. Gyenge az elméd, vagy csak akkor kap el mikor gyengébb vagy. - pupilláim egyre inkább kitágultak. - Jobb lenne, ha egy ideig nem a palotán belül ténykednél. Már elég ügyes vagy, a tested is egész ügyes. A királynőnél majd kérvényezem, hogy a palotán kívüli erdőkben járőrözzetek Hwanggal. Amúgy sem árt, ha megismered a Királyságodat. Hisz elvileg csak a trónörököse lennél.

Meredtem magam elé, próbáltam rendbe rakni a gondolataimat. Néha a tudatlanság a legboldogabb állapot. Ehelyett pedig a mai napon nem egy megdöbbentő tény tudtam meg.

Haragudtam? Nem tudom... Egyszerűen nem fogtam fel mit érzek. Mint ha blokkolva lett volna ez az érzés Minju iránt, mint ha erősebben tartotta volna rajtam a mancsait az a nőszemély.

Seungmin elment a királynőhöz, aki támogatta a kérvényét és a palotán kívülre engedtek, aminek Harin nem igazán örült, mert ő nem tarthatott velünk. Ő a királynőre vigyázott.

Jobb is volt. Másnap már Hyunjinnal talpig könnyű páncélba felfegyverkezve indultunk az Északi kapuhoz, ahol a kopár erdőben járőröztünk.

Nyugalom volt, kivéve az agytekervényeim között. A fejemben keringő gondolatok csak úgy cikáztak. Néztem előre, de nem láttam. Csak azon kattogtam, hogy felcsinálhattam Minjut...

Mi a fenét műveltem én? De komolyan!

Anyám kinyír, ha megtudja... 19 évesen és már úton van egy gyerek...pláne olyantól, akit nem is ismerek, se szeretek! Képtelenség.

Rágódásomat Hyunjin szavai szakították ki.
- Minho, őszintén. Engem nagyon aggaszt Harin meg a lánya.
- Képzeled, engem most mennyire.
- Nem akarok vészmadárnak tűnni, de ugye, tudod mit jelent, ha az a gyerek a tiéd? - nézett rám és egy pillanatra megállt.
- Mit? - néztem vissza rá és én is megtorpantam.
- Azt, hogy az ő gyereke lesz a hivatalos trónörökös. Tudja irányítani a gyerekét és ezzel együtt az országot is. Ha megkaparintják a koronát, letaszíthatnak téged is onnan.
- Tehát... Csak be akarnak szivárogni a királyi családba?
- Nem csak akarnak, Lee. Már meg is tették. És ha ez így van, kezdheted összeszedni magad és felkészülni ellenük. - majd odajött mellém - Kezdhetnénk itt! - majd a fejemre bökött, mire én csak rá meresztettem fogaim és egy morgás szalad ki közülük, mire ugrott egyet hátrébb. - Ne vedd magadra, de ha Minju tud még irányítani, akkor gyakorlatilag bábként rángat majd ezután is.

Egy reszketeg sóhaj szaladt ki az ajkaimon. Igaza van. Ha Minju ezután is elhomályosítsa elmémet, ezután is úgy táncolok majd ahogy ő fütyül.

- Mit kell tennem?
- Őszintén? Fogalmam sincs.
- Veled is csak előrébb vagyok Hwang! - csattantam ki, megforgattam a szemem és megindultam előre ott hagyva a szőkét.
- Na! Na várj meg! - futott utánam, mire visszavettem a tempót- Csak segíteni tudok, ideiglenesen kizökkenteni abból az állapotból, ha engedélyt adsz. De te neked kell megtanulnod uralni az elméd és felül kerekedni szirén hangján.
- Köszönöm, azt elfogadom. - mire lágyan rám mosolygott.
- Na most pedig, koncentráljunk a feladatunkra. - majd szemeivel a fák közé meredt majd előre. Viccesen hatott. Mint aki most csinál életében először ilyet.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.