The Warrior - MinSung ff.

꧁4꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

A trónteremből kilépve Harin a szobámba vezetett. 
- Hozatok neked páncélt, kardot és kezdjük is a kiképzésed. Az időnk fogytában van. Téged pedig még a királynő halála előtt fel kell készítenem. - mosolyogva nézett rajtam végig, mint aki most lát először férfit, teljesen kikészít az a nő és a gonosz nézése.

Kirázott a hideg, a tenyereim meg izzadtak. A nő kilépett a szobámból magamra hagyva kis időre.

Az elmém még enyhén homályos volt, mint ha nem teljesen lennék magam uralma alatt. Szemeim akárhogy töröltem, látásom nem tisztult. Ködös volt elmém. 

Belépett egy katona, szobába, amire kicsit összerezzenve fordultam meg.
- Anyád kopogni nem tanított meg?

- Itt van az uraság páncélja, nehogy már első nap leszúrjanak földi. - köpte a szavakat felém, kicsit összehúztam magam. Igaza van. Gyenge vagyok. - Öltözz és irány a trónterem bejárata. Harin asszony ott vár. Ne késlekedj!

Testem magától mozdult és kapkodtam felfele a páncélt. Nehéz volt az öltözék még is nem túl zavaró. Egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörbe. Egy nyeszlett testen ez a nagy páncél, mint tehénen a gatya úgy állt. Vállat rántottam majd indultam kifele. 

Harin ott várt, ahol a katona mondta.
- Nocsak, most már kezdesz hasonlítani egy harcosra közülünk. Habár még tested túl rikító. Látszik, hogy fény is van benned. - szinte köpött egyet, olyan undorral nézett rám - És még eléggé dolgoznunk kell rajtad. Karjaid elfogják bírni a kardot?

- Azért nem vagyok annyira esetlen, mint hiszed! - szóltam neki vissza.

- Majd meglátjuk. - forgatta meg a szemét- Gyere utánam. Irány a kiképző pálya!

Páncélom csörgése törte meg a fekete vár csendjét, ahogy végig másztunk folyosóin. Kilépve a félhomályba Harint követtem a város falain belül. Végig néztek rajtam az ott lakók, finoman összesúgtak. Más voltam, mint ők. Bőrük sokkal fakóbb, mint az enyém, hajuk pedig feketlett, hol pedig szürkültebb árnyalatú. Mint ha csak hiányozna az erős szín az életükből. 

Kisvártatva megérkeztünk, Harin a pálya szélén elhelyezett kardok egyikéből kivett egyet. Kezével végighúzott annak élén finoman, megnézte hegyének csiszolását majd rám nézett.

- Talán kezdésnek elég lesz ez is. Ezzel, ha meg is vágod magad, lassan vérzel el és fájdalmasan. - újra az az ördögi mosoly húzódott végig a száján. Majd meglóbálta és felém dobta. - Kapd el!

Nem tudom miért, a penge irányába mozdultam, igyekeztem markolatánál elkapni, enyhe bizsergés járta át testem és tenyereim között éreztem a kard markolatát. Elkaptam.

- Egészen ügyes, egészen elképesztő. - tapsol távolról tanárom - Előhozod a szemed, a varázslatot testedben, ami segít összpontosítani. Felettébb ügyes és még nem is tanultál semmit-  Szemei összehúzódtak, kivett kezével egy másik kardot - Készülj fel! Ha nem tanulsz, meghalhatsz! Minél hamarabb harcost képzek belőled! - majd felnevetett - Hidd el élvezet lesz a segged széjjel rúgni te szemtelen kölyök! - majd felém futott teljes erejéből, én pedig kardom magam elé téve próbáltam felfogni csapását.

Csapásai lassúak voltak, így volt időm kitérni előlük, volt időm ellenállni, de ahogy a csapások gyorsultak, vörösen izzó szemei Harinnak előjőve mutatták be igazi erejét. 
Egy nagyobbat rántott a kardon én pedig a földre kerültem. Az ütés, habár a kardomra ment annyira nagy erejű volt, hogy leterített a porba. Nyögve érkeztem hátamra.

- Állj fel! - köpte felém a szavakat. - Állj fel mert megöllek!

Erőt véve magamon, felálltam nehéz páncélomba, amely rettenetesen zavarta mozgásom.
- Ha már most ennyitől a földön kötsz ki, akkor készülhetsz a temetésedre! - újból nekem rontott - HARCOS VAGY! Erősnek kell lenned! NEM LEHETSZ ILYEN NYESZLETT! - majd tovább vágott kardjával.

Minden másodpercben szívem egyre hevesebben dobogva próbált meg nem kiugrani helyéről miközben az életemért harcoltam. Mi lenne, ha éles lenne? Ez csak a gyakorlás. De Harin vérre megy.

- TÉRJ KI! - ütött egy nagyot majd nem csak kezét, de lábait is behozta harcba. - Azt hiszed ebben a harcban csak a kardot kell forgatnod? - majd oldalamat elkapta rúgása. Megrogytam, és egyik kezemmel a bordáimhoz kaptam. Szinte beleremegett egész testem a fájdalomba. 

Majd újabb rúgás másik irányomba és a földre rogytam. Szemeimből könny csordult ki, kardja hegyével pedig nyakamat súrolta. Mint mikor a tőrt Felix nyakához fogta.

Felix...

Mi van veled? 

Mint ha egy pillanatba szemem tisztult volna elmémmel. 

A felettem álló nő, óvatosan torkomon lévő bőrhöz nyomta a kardját és pengéjével végighúzott egy csíkot annak vékony bőrén. Felnyögtem fájdalmasan. A bíborszínű vér pedig rácseppent ezüst pengéje élére. 

- Nézd meg. Bemocskoltam a kardom veled. - emelte fel kardját, hogy szemügyre vegye skarlátvörös vérem. - Nézd meg. Egy semmi vagy. Gyenge és esetlen vagy! És még téged neveznek majd ki királynak? Le kellene szúrni az ilyen életre nem valókat, mint te.

- Harin asszony elég lesz! - jött oda Kim gyógyító. - Ha így folytatja a királynő nem áll jót Önért!

-Chh. - frusztráltan felszisszent majd a véres kardot kezéből a földre dobta. - Én csak vívni tanítom. Nem tehetek róla, hogy ennyire gyenge.

- Gyengének lehet gyenge, de lehetne elnézőbb az ifjú első napján vele. 

- Akikkel elnézőek, azok gyengék maradnak Kim gyógyító. - majd elindult felé és odasúgott neki - Tegye rendbe a sebeit. Mára én itt befejezetem. 

Seungmin meghajolt, majd lassan felém lépkedett. Vérző torkomat fogtam kezem pedig beterítette már és markom között csepegett lassan.

- Engedd el. - szólt rám a gyógyító. - A torkodat is és azt is, amit Harin asszony mondott. - nézett rám egy keserű mosollyal. 

Engedelmeskedtem, majd ráfogott nyakam sebére és egy ismeretlen dallamot énekelt. Testemet átjárta a varázslat, mint ha több energiám lett volna. Ami pedig a legfontosabb bordáim sajgása elmúlt, tokrom vérzése abbamaradt. 

- Köszönöm. - szólaltam meg alig hallhatóan.
- Ugyan. Ebben a világban nincs köszönet, csak túlélés. A szánalom és a segítségnyújtás között sok különbség van. - felé emeltem a tekintetem.

- Te szánalmat érzel irántam?
- Mi mást Lee úrfi? Nem itt nőtt fel, a trón az Ön kezében lesz és ha ilyen gyenge marad, Harin és a kutyái hamar ledönthetik a trónról.

- Hmm - felsóhajtottam - Akkor azon kell lennem minél jobban, hogy minél hamarabb erős legyek.
- Hát nem árt, ha túl akarod élni. - a távoli toronyban pedig elkezdtek harangozni, amire Seungmin is felfigyelt. - Most mentem. - szólt ridegen és távozott a pályáról.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Az első új rész ebben a könyvbe.