The Warrior - MinSung ff.

꧁1꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

" Két testvér, két királyság gyermekei elhozzák földünk egyensúlyát és véget vetnek az ezeréves háborúnak, békét hozva a királyságokra."

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Átérve a kapun édesanyánk könyvének segítségével elindultunk a Fény királyság kapui felé.

Már nem járhattunk nagyon messze mikor reccsenéseket hallottunk a bokorból. A hang fele néztünk Felixszel mindketten, de nem láttunk semmi furcsát így folytattuk tovább az utunkat.

A kis szeplős néha lihegett mellettem, nem bírta a tempót, olyankor kicsit visszább vettem, de így is néha lemaradt mögöttem.

⋆{The Healer- 4. rész}⋆

Most is lemaradt egy kicsit az öcskös, mikor megszólalt:
- Min...ho? - nyöszörgött fel. Mire hátra fordulva láttam, egy fekete hajú nő fogva tartja.
- Engedd el! - emeltem fel a hangom.

- Mert mi lesz, ha nem? - elnevette magát- Még ketten sem értek ellenem semmit. - húzta féloldalas mosolyra a száját - Földiek vagytok, nincs hatalmatok itt!

Egyre inkább éreztem véremet átjárja valami erő, mellé a düh.
- Nem teljesen. - emeltem meg a hangom- Engedd el!

- Hm... Árnyangyal szemeid vannak? - ezek szerint megint látszik a vörös szemem- Ch! Kezd ez izgalmas lenni. - majd a nő is megvillogtatta szemeit. - Nem gondoltam volna, hogy egy földi ruhákba bújt árnyangyallal találkozok.

- Ereszd el a testvérem! Nem mondom még egyszer! - éreztem véremben a düh egyre jobban forr és hirtelen mint, ha minden bátorságomat összeszedtem volna nekirontottam a nőnek.
Valami oknál fogva gyorsabban mozdultam az átlagosnál és a nő jobb kezéből kikaptam a tőrt, ami Felix nyakához szorított.

A nő mosolyogva élvezte megmozdulásom
- Hm. Tetszik benned a kurázsi. Talán veled kellene eljátszadoznom!

Majd nekem támadt a nő, a tőrrel próbáltam minél távolabb tartani magamtól, de ő minden erejével azon volt, hogy a földre lökjön.
- Hagyd magad cicám! Hamarabb szabadulsz. - majd undorítóan megnyalta a száját engem méregetve - Vagy nem!

Egy hatalmas lökéssel kísérve földre borított egyenest a köves útra, nem kicsit fájt. De a nő, mint a kámfor eltűnt előlem.
Felix kétségbeesett arcát láttam és ahogy torkát fogja, amiből pár vércsepp kiszaladt.

Megvágtam... Miattam vérzik...

Patkódobogás zajára lettem figyelmes mire a hang felé fordultam, de a nő megszólalt mögülem.
- Ideje sietni! - majd azzal a semmiből előbukkant hátulról átölelt és magával ragadott, a tört a kezemből is kiejtettem olyan erővel szorított rám. De egyre jobban húzott valamerre. De egy kővel fejbevert. Utolsó dolog amire emlékszem, az kétségbeesett Lixie egyre távolodó kiáltása.
- Minnie!

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Elájultam. Forgott velem a világ és egy éles fájdalom lett úrrá fejem búbján. Felültem, szétnéztem egy hideg tömlöcben találtam magam.
Kezemmel megérintettem a fejem és éreztem, hogy egy hatalmas pukli keletkezett az ütés helyén.