The Warrior - MinSung ff.

꧁3꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Visszamentünk a palotába, próbáltam közbe nem idegesnek látszódni, de akaratlanul is tördeltem a kezeim.

Beérve a szobámba végre egyedül hagytak, de ugyan úgy őröket állítottak az ajtóm elé.
Szép kis álomba csöppenhettem. De tudom, hogy nem az. Túl valóságos minden körülöttem, bármennyire is hihetetlen, ennyire elvetemültet én sem álmodok sose.

Az ágyamra ültem, meredtem kifele magamból. A sok információt próbáltam összerakni fejembe.

Nem ember vagyok, hanem árny és fény angyal. A szüleim pechemre a két királyság uralkodói, vagy azok lettek volna...

De ekkor eszembe jutott.
Ha édesanyám itt királynő lenne, édesapám ott király akkor én... Mindkét trónt öröklöm?

A levél jutott eszembe, ketten vagyunk mi is. Két király kell, két trón van. De nem szabad, hogy a két királyság tovább harcoljon egymással. Ha rajtam múlik és Félixen akkor nem is fogunk.
Remélem ...

Egy kopogás hallatszott és a korábban fiatal lány, aki Harin mellett állt a királynő mellett lépett be a szobámba.
- Nem mondtam, hogy bejöhetsz. - húztam össze szemöldököm rá.
- Szia! Ne haragudj, hogy megzavarlak, de beszélni szerettem volna veled. Minju vagyok.
- Lee Minho. - sóhajtottam egyet. - Miről akarsz beszélni?
Majd közeledni kezdett, leült mellém az ágy szélére amire picit arrébb húzódtam.

- Tudod, Minho. Eléggé felkeltetted az érdeklődésem, őszintén. Csak szeretnék megismerni. - majd rám vigyorgott. Nem tudtam, hogy reagáljak rá, egyszerre volt félelmetes és furcsa.
- Én nem ... - majd a karomra fogott. Elkezdtem szédülni, mint ha valami fejbe vágott volna.

💓💓💓
18+
💓💓💓

Minden eltompult csak egy dologra voltam képes gondolni. Minjura.

Végig mértem a szememmel, de egy furcsa érzés fogott el.

Ugye tetszik? - mondta a fejembe a hang.
Bólogattam. - mit csinálok?

Egyszerre volt bódító, élénkítő és mint aki épp megivott egy egész üveg erős szeszes italt úgy éreztem magam.
Egyre többször néztem a lányra, egyre inkább a szeme és a szája között vándorolt a tekintetem. Valami húzott hozzá.

Tudom, hogy akarsz. Minho, tégy a királynőddé! - a hang egyre erősebb volt a fejembe.

Testem, mint ha akaratom nélkül mozdult volna és hajoltam közelebb hozzá és szájon csókoltam.
Bármennyire bizarr volt a helyzet, valahogy nem álltam le. Minju is érezhette a helyzet fölényét és ő is visszacsókolt. Egyre hevesebben martuk egymás száját mire átvettem felette az irányítást.

Mi ütött belém? Nem szoktam ilyen lenni nem, hogy egy vadidegennel.

Tudom, hogy szeretnéd. Mire vársz?

- Minju~! - nyögtem fel nevét amikor kezével hozzáért éledező férfiasságomhoz. Bármennyire is leakartam magamról lökni, nem mozdult a testem.
- Mit szólnál, ha kicsit játszadoznánk? - majd a nadrágom peremét simogatta meg a póló alatt. Érintésére felsóhajtottam.
- Ezt vegyem beleegyezésnek? - majd egy huncut mosolyra húzódott szája.

Teperj le Minho tudom, hogy akarod!

Csak ez a hang járt a fejembe, testem pedig engedelmeskedett minden szavának.
Minjut leterítve az ágyra fele másztam és úgy kezdtem el ostromolni nyakán a vékony bőrt amire ő is felnyögött.
Azonnal lekaptam a felsőt magamról, mire a lány végig simított kidolgozott hasizmomon.

Egyszerűen nem éreztem semmit érintésétől, de folytattam, amit elkezdtem.

- Minnie! - a szemébe néztem - Tudom, hogy akarsz! - majd újra a férfiasságomhoz simult amire felnyögtem.
- Igen, akarlak! - elmondhatatlanul éreztem, hogy a testemet nem tudom kontrollálni és vetkőztetni kezdtem az alattam lévőt.

Mikor már csak melltartó volt és tanga rajta az alhasa felé vezettem fejem, egyszerűen úgy éreztem megkell kóstolnom a tiltott gyümölcsöt.
Elkezdtem kezemmel izgatni nőiességét, míg nem elég nedvesnek éreztem, lerántottam róla az utolsó ruhadarabokat is.
Ujjam belenyomtam és nyelvem elkezdtem izgatni csiklóját. Majd felé mászva két csók között és makkomat elmerítettem nőiességében.
Nyögve nyelte el teljes méretem, aminek hatására egyre magabiztosabban adtam le csípőm lökéseit.

Egyre éreztem az alhasamba a feszülést, lassan erőm végéhez értem. Gyorsabb tempóra váltottam és mélyebb lökéseket adtam le.

 
-Ezaz Minnie~! Ott! - szólalt meg az alattam fel sikítva. Teste teljesen megfeszült alattam és szemei fennakadtak.

A kéj átfutott gerincemen és egyenest bele lövelltem örömnedvem.
Lihegve estem mellé az ágyra, félszemmel pedig néztem, egy elégedett mosoly húzódott a lány arcán. Homályos volt valamiért a látásom, mint ha nem tudtam volna újra uralni. Szemem becsukva szinte azonnal, mint akit kiütöttek, elaludtam.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

Reggel lehetett, hogy felkeltem. Ebben a szürkeségben lehetetlenség megmondani, ami beszűrődik az ablakon, hogy milyen évszak és napszak is van.

Visszagondoltam az előző napi történtekre és reménykedtem, hogy csak egy rossz álom volt.

Hogy miért is rossz?

Egyszerűen még szikrát se éreztem, egyszerűen még szerelmet se éreztem iránta, de testem önzőbb volt, mint a lelkem.

Nem önmagam voltam. Akkor miért csináltam?

Felülve az ágyon, azonban realizálódott, ez ugyan a valóság. Testemen csak egy szál takaró volt, semmi ruha.

Tehát igaz.

Felsóhajtva mentem oda a szekrényhez kitúrni valami ruhát és bementem a fürdőszobába.

A zuhany alá állva hosszú percekig folyattam magamra a hűsítő vizet, mint aki próbálja kimosni magából az emlékeket, tetteket.

Bűntudatom volt, mi ütött belém?

Akárhányszor a lányra gondoltam, mint testem megfeszült, mint aki engedelmeskedni akarna minden kérésének.

Miután végeztem a zuhannyal felkaptam ruháimat és kimentem a szobából. Ajtóm előtt a 2 őr állt ott és végig néztek rajtam.
- Na végre, hogy kitoltad a segged.
- Nektek is jó reggelt. Jót álltatok?

- A királynőhöz viszünk, azt mondta, ha kijössz a szobádból mondandója lesz hozzád.
- Remek. - sóhajtottam fel. - Mennyünk akkor. Mire vártok?

Majd megindultunk a hosszú folyosón egyenest a trónterembe, ahol a királynő is ott volt Harinnal és ... az a lány megint. Oldalas mosolyra húzta a száját már messziről mikor meglátott. És anyjával összesúgott, aki szintúgy elmosolyodott és most már ő is engem nézett.

- Fiam! Végre, hogy itt vagy! Harinnal arra jutottunk, hogy elkezdjük a kitaníttatásod. Erősnek kell lenned, hogy jó király legyél. - mosolyodott rám az öregasszony - Úgy, hogy mivel ő már sok katonát képzett ki, ő lesz a tanárod.

- Öröm lesz egy királyi növendéket kitanítanom- hajolt meg előttem, mint akinek ennyire tetszik az ötlet.

Na még ez hiányzott. Eddig úgy tudtam pikkelt rám, most pedig, úgy néz rám, mint aki örömmel csinál, amit csinál.

Mi történik itt??

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.