The Warrior - MinSung ff.

꧁9꧂

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.

{ M I N H O }

Órák óta tekeregtünk a kihalt kopár erdő szikkadt fái között.
Hwanggal nem mindig beszéltünk, igazából nem is igazán volt mit mondanunk egymásnak, mert úgy is csak idegesített volna.

Egyre jobban untam magam, mikor csak egy reccsenés zajára figyeltünk fel.
- Gyere elő, ha jót akarsz magadnak! - szólalt meg a mellettem támadóállást felvett szőke. De választ nem kaptunk.
- Na mi van Hwang, csak nem beijedtél egy faágtól? - nevettem ki a szőkét.
- Kuss Lee! - förmedt rám vissza.

Majd tovább indultunk újból nagy volt a csend köztünk. Majd a lábaink toporgása mellett újból hallottunk valami mozgást. Most már egy kicsit én is jobban odafigyeltem, míg nem tényleg két alakot véltünk felfedezni.

Szemeink tükre találkozott, hosszasan néztem bele azokba az ében szemekbe, míg el nem kaptam a tekintetem róla, kardomat kirántottam és feléjük vettem az irányt.

Hát újra találkozunk...

- Ott vannak! - kiáltottam fel, hogy Hyunjin is vegye a lapot.
Nagy lépteimmel kezdtem utolérni őket, mire a magasabb sötét hajú harcos megfordult kardját kivonta és hatalmas kiáltással nekünk jött.
- Ne Yang! - szólt az arany barna hajú gyógyító, majd ő is megtorpant és védekező állásba állt.

Kardjaink éles csattanása törte meg a csendet, a fiatal csak úgy nyomta nekem pengéjét. Egy óvatlan mozdulattal pedig sikerült engem kibillenteni egyensúlyomból, amit kihasználva felém került.

A porba feküdtem de Hwang lélekjelenlété miatt a fekete hajút erejével arrébb lökte, mire ő került a földre hatalmas csattanással.
Meredtem előre, hogy társam is ennyire erős lenne, de felpattanva indultam a sötéthajú felé. Kardja távol hevert.
- Yang! Kelj fel! - szólt a mókus arcú kétségbe esetten, mire Hwang neki támadt.

A két gyógyító egymás erejét fitogtatta, hol Hyunjin látszott nyerésre, hol pedig a másik.
Én pedig közeledtem a harcoshoz, felálltam és kardom a nyakához toltam.
- Mit kerestek az árny birodalomba?
- Téged.
- Jeongin! - hallatszott távolabbról. A fény gyógyító a földön bicegett, Hwang valamivel elkapta a lábát, karját pedig fogta, amit biztos megsebesíthetett. Mire mellém sietett, és erejével megbénította, amitől a sötét hajú teste, elernyedt a földön.

- Kérlek! Ne bántsátok! - szólt pityeregve a fény, valamiért nagyon rossz volt így látni.
- Maradj itt. Én elkapom a másikat! - szóltam oda társamnak és a pityergő felé vettem az irányt.

Bukdácsolva indult meg az ellenkező irányba, mire utána loholtam. Könnyei marhatták szemét, mert többször is felbukott az elhalt fák ágaiba, lábai összeakadtak. Majd egyet kapva ahogy kiért egy tisztásra, gyönyörű fehér szárnyait kiengedte.

Lélegzetem is elállt, egyszerűen nem láttam még tőle szebb teremtést. Mint ha csak a mennyből szállt volna le. Ahogy visszanézett pedig felém, könnyes arcán megcsillant az enyhe fény. Szívem pedig abban a pillanatban nagyot dobbant.

Elmém, mint ha tisztulni látszott volna, egyre inkább éreztem, hogy én irányítom.

Az ámulatom hatalmasabb volt, mint a kényszer, hogy börtönbe vágjam a fény gyógyítót. De nőtt bennem a vágy, hogy azért kapjam el, hogy megkérdezzem ki ő, miért ilyen vonzó számomra és mit tesz már megint csupán a jelenlétével velem??

Ajkaimat enyhén eltátottam, teljesen a hipnotizált az előttem álló. Egy pillanatra megráztam a fejem, hogy kiessek transzából, mire elrugaszkodott a földről.

Azonnal kiengedtem szárnyaimat és megindultam utána.
- Állj meg! - szóltam utána, de ő karját szorítva heves szárnycsapkodásokkal egyre csak távolodott tőlem.

Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy utolérjem, de hál' istennek ahogy gyorsabban csapkodtam annál jobban fogyott erőm, egyre jobban fáradtam, mire a szemtelen szárnyaló, erejét összeszedve egy hatalmas fuvallatot küldött felém, ami nem kicsit felborította számításaimat. És nem csak a számításaimat, hanem a szárnyaimat is. A levegőbe megpördültem az erős széllökés miatt, elég furcsa arcot vághattam, mire ő kuncogva szárnyalt tovább.

Ezt a hangot akarom ezerszer hallani...

Szárnyaim kissé irányíthatatlanná váltak, lefele zuhantam, amit éppen, hogy csak tompítottam a földre esésem az egyik kiszáradt fával.

Páncélom csörömpölésével értem az ágak közé, majd puffantam a földre, amire fájdalmamba felnyögtem.
Oldalamat vágtam be eléggé. Fejemet megrázva, keltem fel a földről, ám megszédültem és majdnem újból seggre ültem. A fának támaszkodva próbáltam erőt gyűjteni és kifújni magam.

Edzenem kell a szárnyaimat, hogy legközelebb ne tudj elmenekülni előlem kedves idegen...

Bágyún mosolyogtam magam elé, ahogy a kis barna hajú nevetésére gondoltam.

 Kinevetett a kis ...

-Chh... Csak egyszer kapjalak el! - rúgtam a porba csizmámmal.

Lassan, az oldalamat fogva indultam meg a gyógyító társam felé. Minden egyes lépés fájdalmas volt és nem is vettem észre, hogy ennyire távol kerültem.
- Hyunjin?! - szólongattam egyre jobban az említettet, ahogy éreztem, hogy egyre közelebb érek a helytől, ahonnét szétváltunk. - HWANG!

- Erre Lee! - hallottam meg hangját és bicegtem felé.

Kisvártatva erőkerült a társam azzal az öntelt képével.
- Hát veled meg mi történt? - kerekedett ki a szeme amint meglátta vérző sebeimet és karcos bőröm.
- Asszem nagyot estem...

A szerelembe.

- Na de ennyire? - jött közelebb hozzá és méregetni kezdte állapotomat. - Hogyan estél te ekkorát?
- Repültem... - sóhajtottam fel. - és egy fa fogta meg a földet érésem.
- Tehát leszállási engedélyt kaptál a seggedre értem. - nevetett a saját viccén a szőke.

- Hwang, ma még el is látod a sebeimet, vagy jót szórakozol a fasz vicceiden? - forgattam meg a szemem, az pedig mint aki észbe kap; már ha van neki olyan; kezdett rá testem helyre állításába.

Miközben ténykedett egyre kevésbé fájt mindenem.
- Gondolom a másik elmenekült. - nézett a földön fekvő fény harcosra.
- El - mire elmosolyodtam.
- Mit mosolyogsz Lee? - húzta fel a szemöldökét és arcomba tolta képét.
- Huzz innen! Te jó ég Hwang, mit mászol bele az aurámba? - löktem arrébb magamtól.
- Hmm... Az a csillogás a szemedben és az a mosoly.  -húzta fel a szemöldökét kétszer egy önelégült mosollyal - Csak nem az eséseddel szerelembe estél?

Megforgattam a szemeim és ott hagytam.
- Reménytelen vagy. - A földön fekvő felé vettem az irányt.

Hwang megkötözte az alatt míg vissza nem értem, így arcát pofozgatva próbáltam az ébredésre bírni, mire az egy idő után nyöszörgéssel reagált.
Lassan pislogva nyitogatta a szemét, mire rájött a helyzetére és kétségbeesetten vergődni kezdett a földön.
- Engedjetek el! - ordított rám a rókaszemű.
- Nem. Ki vagy te, hogy nekem parancsolgatnál? Meg szerinted el is engednélek, mert megkérsz?
- Yang Jeongin vagyok... - mondta halkan.
- Te biztos tudod, én ki vagyok. Szóval azt is tudod, hogy mit mondott a királynőnk. Ha egy Fény is átlépi a határokat, engem keresve a két nép között háborút szít. Kedves Yang. - hajoltam hozzá közelebb. - Gratulálok, kirobbantottál egy háborút! - villantottam rá fogaim.

- Jisung, hol van? - nézett rám kétségbe esetten, mire realizálódott bennem, hogy az arany barna hajúról van szó.

Még a neved is szép... Jisung...

- Ne aggódj, ő elmenekült. - mondta társam, mire látta, hogy egy kissé elkalandoztam.  - Lee. Vigyük a királynő elé. - mire bólintottam és a karjánál fogva felrángattam és vonszolni kezdtük egyenest a fekete kapuk felé.

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚☽˚｡⋆.