Megtagadva (vkook)

🐯12. fejezet🐰

Előzmények:
Yoongiék kopogàs nélkül rontottak rá Kookra végig nevetgélve de egyből meg is torpantak és félve néztek rám. Ám amikor én megláttam mi is folyik bent egyből lefagytam. Erre kibaszottul nem számitottam és őszintén ezt sosem fogom tudni elfelejteni....

Előre szólok hogy nem lesz happy rész de remélem tetszeni fog nektek....🤗

Kook szemszög:

Amikor hirtelen benyitottak Yoongiék azt hittem menten szívinfarktust kapok. Sosem jönnek ide és pont most kellett rám rontaniuk...nem kicsit ment fel bennem a pumpa de őszinte leszek annyira nem is zavart volna hogy ők látják hisz nem ez lenne az első de..aztán megláttam a hátuk mögött Taet is...abban a pillanatban mikor bele néztem a rémült és csalódott szemeibe azt éreztem hogy megakarok halni. Gyülöltem magamat. Azthiszem soha nem gyülöltem és undorodtam még ennyire magamtól mint most. Ettől rettegtem mindig is. Nem akartam ezt soha átélni. Azt hogy a társam féljen tőlem és ugyan úgy nézzel rám mint mindenki más. Most pedig pontosan ugy nézett rám. Félt,undorodott tőlem,megvetett és csalódott bennem. Úgy nézett rám mint egy szörnyetegre. Eddig mindenki igy nézett rám de Tae...ő eddig nem. Persze félt tőlem és tartott is tőlem viszont eddig nem láttam a szemeibe azt amit most. Számára is màrcsak egy szörnyeteg vagyok semmi más. Pont most történik ez amikor végre adott esélyt nekem. Pont most kellett elbasznom. Mert igen, erről csak én tehetek. Az én hibám. Tudtam hogy nem kellene megtennem de nem volt más választásom. Múszáj volt megtennem mégis most...egyszerűen csak undorodom magamtól és attól amit tettem . Az alfám nagyon dühös. Rám. Amiért miattam most Taehyung megvett minket. Mindig is utálta azt hogy nem csak farkas vagyok és most hogy a vámpirom miatt gyülöl minket az omegánk csak mégnagyobb lett az utálata és a dühe. De teljesen igaza van abban hogy ez az én hibám. Én basztam el. Bárcsak megnem történté tehetném de nem tudom... egyszerűen csak megakarok halni... Tae csak nézett engem könnyes szemekkel de meg sem mozdult. Nem futott el és nem is mondott semmit...csak nézett. A többiek pedig úgy ahogy én is Taet nézték. Vàrták hogy mit fog lépni Tae.

-Tae én...mentem volna közelebb hozzá miközben letöröltem a számról a vért de  Tae abban a pillanatban kifutott az irodámból. Nem mertem utána menni hiába orditozott velem az alfám hogy mozduljak meg. Nem tettem semmit csak álltam és sírtam. Nem érdekel hogy mindenki engem nézz. Nem tudtam tovább erős maradni. Végleg elvesztettem arra is az esélyt Tae barátja lehessek. Màr nincs értelme küzdenem. Csak vàrnom kell hogy végre mindennek vége legyen.

-Kook jól vagy? Kérdezte Jimin miközben közelebb jött hozzám.

-Nem,nem vagyok jól. Ennyi volt. Tae ő...nem tudtam befejezni a mondatomat mivel rám tőrt a sírás. Egyszerűen nem tudtam kimondani azt amivel tisztában vagyok. Tae szörnyetegnek gondol. Jimin megakart ölelni de nem hagytam neki. Nem érdemlek senkitől sem ölelést. Eddig se kaptam senkitől és eddig abban reménykedtem hogy talán majd a társamtól megkaphatom életem első ölelését de erre màr semmi esély sincs. Már nem mintha eddig lett volna... és meg sem érdemlem Tae ölelését. Csak bemocskolnám őt.

-Nyugodj meg Kook nem lesz semmi baj. Csak megijjedt. Amint megnyugszik....próbált nyugtatgatni Jimin de nem hagytam neki.

-Ne mond hogy minden rendben lesz. Kurvára nem lesz rendben bassza meg. Ennyi volt. Tae szemébe is màrcsak egy szörnyeteg vagyok. Te is láttad hogy nézett rám. Semmi sem lesz már rendben....emeltem meg picit a hangomat miközben még mindig sírtam.

-Csak megijjedt. Sosem látott még ilyet basszus. Jin már utána ment majd ő beszél vele. Szólalt meg ismét az omega fiú de én csak megráztam a fejemet és inkább vissza sétàltam a székemhez amire le is ültem.