Megtagadva (vkook)

🐯8.fejezet🐰

Előzmények:
-Van még kérdésed? Vagy már döntöttél? Kérdezte félve ,majd egy nagyot sóhajtott.mint aki tudja jól ,mit fogok vàlasztani. Megràztam a fejem ,ezzel jelezve hogy nincs mâr kérdésem.

-Igen, döntöttem. Mondtam csak ennyit, majd én is sóhajtottam egyet. Remélem jól döntöttem ....

Tae szemszög:

-Igen, döntöttem. Mondtam csak ennyit, majd én is sóhajtottam egyet. Remélem jól döntöttem ....
-Sokat gondolkodtam ezen igazából,màrmint hogy mit is kellene vàlasztanom. Átgondoltam a dolgokat és arra jutottam, hogy...csak azért mert félek nem szabadna ellöknöm téged. Tudod nagyon nagyot csalódtam előtted egy alfàba,emiatt is félek ettől az egésztől,mivel nem akarom hogy újra megtörténjen az ami akkor.... beszéltem erről Jiminnel, és neki hála rájöttem arra hogy nem tehetem ezt veled. Nem lökhetlek csak azért el mert te is alfa vagy és mert félek. Nem minden alfa ugyan olyan. Én pedig nem hasonlitgathatlak másokhoz téged. Szeretnélek megismerni Kook. Éppen ezért szeretném ha megpróbàlnànk barátok lenni. Ha tényleg neked is jó lenne igy. Mondtam miközben végig a reakcióját néztem ami beszédem közben többször is megvàltozott. Először érdeklődve egyben aggodóan figyelte hogy mit is akarok mondani,aztán átvàltott dühbe,gondolom az alfás rész miatt,aztán újra érdeklődve figyelt tovàbb mikor pedig a Jimines részhez értem akkor pedig meglepetten nézett,azt mondjuk nem tudom min lepődött meg de hátha elárulja majd, mikor pedig a végére értem először szegényen tisztàn làtszott hogy teljesen levan sokkolodva,percekig csak maga elé nézett és làtszott rajta hogy nagyon gondolkodik,viszont utàna hirtelen rám nézett boldogságtól csillogó szemekkel.

-Akkor most megpróbàlunk barátok lenni? Jól hallottam? Kérdezte izgatottan egyben zavartan. Én csak elkuncogtam magam izgatottságán majd bólintottam egyet jelezve hogy igen jól hallotta.

-Tényleg? Ugye nem szivatsz? Kérdezte még nagyobb izgatottsággal és hatalmas nyuszi mosollyal nézett rám.

-Nem,nem szivatlak. Szeretnélek megismerni ha benne vagy te is. Mondtam neki mosolyogva. Nagyon aranyos ahogy gyermeki izgatottságtól csillogó szemekkel nézz rám és hatalmas vigyorral az arcán vàrta vàlaszom. Ugy nézett ki mint egy kisgyerek az első karácsonyán ahogy vàrja hogy kibonthassa az ajándékokat amit kapott.

-Úr isten....ezt nem hiszem el...pattant fel boldogan a kanapéról amin eddig üllt és hirtelen megindult felém,gondolom hogy megölelhessen de féluton meggondolta magàt és lehajtott fejjel állt meg előttem miközben az ujjait törögette mint aki szégyelli magàt.

-Mi a baj? Kérdeztem meg érdeklődve ,miközben én is felálltam a kanapéról , ahogy làttam rajta nagyon a gondolataiba merült,amit nem értettem. Úgy tűnt nagyon boldog,aztàn meg hirtelen szomorúvà vàlt. Nem tudom követni a hangulatingadozásait,rosszabb mint egy terhes omega.

-Én csak... nagyon örülök hogy mégis csak adsz egy esélyt,amiben eddig hogy őszinte mégcsak reménykedni sem mertem ,mivel biztos voltam benne hogy az első opciót vàlasztod...csak...vàlaszolt halkan kérdésemre miközben még mindig a kezeit bàmulta mintha azok annyira érdekesek lennének. Mondjuk nagyon férfias és szexi kezei vannak de ez most lényegtelen. Olyan mintha nem merne a szemembe nézni,azt viszont nem tudom hogy miért nem.

-Csak? Pedig most nem tűnik úgy mintha nagyon boldog lennél ettől..mi a baj? Kérdeztem meg újra miközben állánàl fogva felemeltem a fejét hogy a szemembe nézzen végre.

-Pedig nagyon boldog vagyok és nagyon hàlàs vagyok neked ezért. Csak..most nagyon szégyellem magam. Sütötte le újra szemeit.

-Miért szégyelled magad? Kérdeztem értetlenül. Nem értem hogy most mi van. Annyira össze zavar.