Megtagadva (vkook)

🐯16.fejezet🐰

Előzmények:
Micsodát? Mi történt veled ami miatt még most is rémálmaid vannak? Ennyi év utàn. Kérdezte szomorúan és félve mire csak sóhajtottam egy nagyot és még a szemeimet is becsuktam.

-Megfogsz gyűlőlni mégjobban ha megtudod. Mondtam halkan és rekedtesen. Még el sem kezdtem elmesélni és màr a sírás folytogat.

-Nem foglak. Ígérem. Mondta kedvesen miközben az arcomra simitott biztatàsképp. Nem hittem neki de màr mind1 volt. Igyis gyülöl. Màr teljesen mind1 nekem.

-Megöltem a hugomat...

Kook szemszög:

-Megöltem a hugomat...mondtam rekedtesen behunyt szemekkel. Nem szeretek erről beszélni hisz minden alkalommal újra élem a történteket.

-Tessék? Kérdezte döbbenten mire rá néztem. Az arcáról csak döbbenetet és zavartságot lehetett leolvasni.

-Mármint nem szó szerint én öltem meg...inkább úgy mondanám hogy miattam halt meg. Magyaráztam el neki halkan hogy megérthesse mire is értettem azt amit mondtam.

-El..elmeséled nekem hogy történt? Vagy nem szeretnél róla inkább beszélni mert én megértem ha nem... hadarta kéttségbeesetten és együttérzően.

-Elmesélem csak kérlek ne gyűlölj meg utána....kértem halkan és erőtlenül mire csak nemlegesen megrázta a fejét.

-Nem foglak ígérem. Mondta halkan, miközben szorosan mellém üllt, és vállamra hajtotta a fejét és úgy várta, hogy elkezdjek beszélni. Tette nagyon meglepett ,de nagyon jól is esett egyben. Nagyon nagy erőt adott ahoz, hogy eltudjam kezdeni. Hiába másoknak jelentéktelennek tünhet ez, viszont nekem nagyon sokat jelentett. Hisz ez azt jelentette, hogy nem fél tőlem, és hogy nem ítél el . Remélem azután sem fog, miután elmeséltem neki a történteket.

-Volt egy hugom. Lunának hívták. kezdtem, majd sóhajtottam egy nagyot. Már a nevét is nehezemre esett kimondanom. -Nagyon ,nagyon édes kislány volt. Nagyon hasonlitott rád. Màrmint személyiségileg. magyaráztam. mikor láttam Taen ,hogy nem értette mire értem.

- Nagyon szeretett beszélgetni,ismerkedni . Mindenkiben ,és mindenben a pozitivat látta csak. Még bennem is. mondtam a végét halkan, és szomorúan.

- Hiába csak 5éves volt ,annyira okos és önálló volt. És persze hihetetlenül szép. Pont mint te. mondtam mosolyogva ,aztán mikor Taere néztem. Láttam ,hogy elpirult ami megmosolyogtatot.

-Mindig velem volt. Mindenhová követett,amint megtanult jàrni. Mindig azt mondogatta, hogyha felnő ő akar a feleségem lenni ,mert nagyon szeret engem. Szegény még túl pici ,és ártatlan volt ahoz, hogy felfogja a dolgokat.kuncogtam el magam, miközben a szemem előtt láttam, a nagy boci szemeit amint ezt mondja nekem. Erre, csak jobban elkezdtek folyni könnyeim. Mondatom után Tae is elkuncogta magát.

-Képzeld én voltam a példaképe...szép kis példaképp nem igaz? Kérdeztem gúnyosan, miközben letöröltem az arcomról a könnyimet ,majd folytattam.
-Szeretett a házam mögötti réten jàtszani. Aznap...aznap is szerette volna, ha játszanék vele. De nekem vadászni kellett mennem. Igy megkértem, hogy vàrjon meg ott engem, és megígértem neki ,hogy sietek hozzá vissza. De a kis buta nem hallgatott rám. Pedig megígérte nekem Tae ,hogy ott marad. Megígérte...sírtam el magam ,miközben a kezembe temettem arcomat. Tae csak együttérzően elkezdte simogatni a kezemet.

-Mi történt Kook? Kérdezte halkan, és rekedtesen. Ő is velem együtt sírt, pedig még nem is hallotta a teljes történetet.

-Utánam jött..de én nem vettem észre. Mondtam szipogva.Annyira nehéz erről beszélnem. Újra átélem a történteket.