Megtagadva (vkook)

🐯15.fejezet🐰

Előzmények:
-Miről szeretnél beszélgetni? Kérdezte kedvesen egyben kicsit félve.

-Mondjuk először elmesélhetnéd mi volt az aznap az irodádba. Mondtam kötekedve egyben komolyan, mire egy nagyott sóhajtott.
Ideje megbeszélnünk mindent...

Kook szemszög:

-Miről szeretnél beszélgetni? Kérdeztem kedvesen egyben kicsit félve.

-Mondjuk először elmesélhetnéd mi volt az aznap az irodádban. Mondta komolyan és szórakozottan egyben, mire egy nagyott sóhajtottam. Azt hittem a többiek màr elmondták neki,de ezek szerint nem. Félek a reakciójától,nem akarom újra látni azokat a szemeket. Nem tudnám mégegyszer elviselni. Egyszerüen nem menne. Őszintén azt sem tudtam, hogy honnan is kellene kezdenem,vagy hogy egyáltalán hogyan is mondhatnám el neki. de tudtam jól hogy valahogy elkell mondanom,hisz ismerem màr annyira ezt a szépséges omegát,hogy tudjam addig ugysem tágit amig el nem mondok mindent. Igy mégha nehezen is de elkellett kezdenem.

-Őszintén nem igazán tudom, hogy mit kellene mondanom. A többiek nem mondtak semmit igaz? Kezdtem halkan és büntudattal a hangomban,hisz nagyon szégyeltem magam, aztán a végére reménykedve kérdeztem rá,hátha mégis tud valamit.

-Nem,nem mondtak semmit..és őszintén nem is kérdezösködtem erről. Úgy voltam vele hogy mindenképp tőled szeretném hallani a történteket. Mondta kedvesen ,közben pedig még mosolygott is ,gondolom egy szinten bátoritásképp is tette. Én csak nagyot sóhajtottam majd elkezdtem.

-Aznap nagyon feszült voltam. sóhajtottam fel feszülten,miközben hajamba vezettem kezemet. -Szinte minden szar összejött azon a napon, és nehezen tudtam màr kezelni. Nagyon fáradt is voltam és.. tudod ugye hogy hybrid vagyok.. mondtam félve, miközben ránéztem, ő pedig csak bólintott egy aprót.

-De ettől függetlenül vámpír is és én...nagyon sok időt kihagytam, mikor elvoltam zárva. Utána pedig nagyon kevesett tudtam inni ,hisz siettem hozzàd a találkozóra. De ne érts félre nem téged hibáztatlak vagy valami... néztem rá félve, mire ő csak elmosolyodott. Gondolom, hogy megnyugtasson arról ,hogy nem gondolta azt ,hogy igy lenne. Igy folytattam.

 -Azóta pedig nem ittam, vagyis ugye nyilván 4nappal ezelőtt egy nagyon kicsit tudtam, de...öhm..hiába tudok elélni normál emberi ételen,attól függetlenül ritkán igaz ,de szükségem van vérre is. magyaráztam neki halkan és büntudattal a hangomban. ha aznap nem lettem volna olyan hülye akkor Tae még mindig a barátom akarna lenni..

- Aznap Rose a titkàrnőm,aki mellesleg nagyon régóta dolgozik nekem, látta rajtam, hogy nem vagyok a legjobb állapotban ,és felkinálta a vérét, én pedig...megijjedtem Taehyung. Néztem szemeibe ijjedten majd folytattam mondandómat. 

-Mitől? kérdezte halkan ,mire ismét a szemeibe néztem félve.

-Féltem attól, hogyha nem iszok legalább egy kicsi vért ,akkor bántanálak. Vagyis ne érts félre ,nem fizikailag, hanem én öhmm...olyankor elég bunkó tudok lenni ,amit sajnos tapasztalhattál is aznap..és én csak..nem akartalak megbántani. Igy én..elfogadtam. mondtam bünbánóan miközben ismét lehajtottam a fejemet.

- De pont akkor jöttetek be és....nem akartam, hogy láss úgy. Lásd ,hogy milyen szörnyeteg is vagyok...nagyon szégyellem magam Taehyung. Esküszöm hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek...könyörgöm ne gyűlölj engem. Ne félj tőlem..téged sose tudnálak bántani. Ugye..ugye elhiszed ezt nekem? Kérdeztem kéttségbeesetten. Már az elején elkezdtek folyni a könnyeim, amiket nem tudtam ,és őszintén erőm sem lett volna megállitani, végig a szemem előtt lebeget az a tekintet ,amivel akkor nézett rám. Mégcsak a szemébe sem tudtam nézni közben ,annyira szégyeltem magamat. Tae végig csendben hallgatott,és nagyon hálás voltam érte,azért mert nem vágott a szavamba, hanem megvàrta csendben mig elmondom a mondandómat.