Megtagadva (vkook)

🐰20.fejezet🐯

Előzmények:

-Gyere mostmàr ideje lefeküdni. Már éjfél is rég elmúlt. Mondtam kedvesen majd az emelett felé kezdtem el tolni de a lépcsőnél megálltam.
-Menj Taetae feküdj le. Jó éjt kisfarkas. Mondtam neki boldogan majd fordultam volna meg hogy én is elmegyek lefeküdni de megállitott.

-Nem alszol ma velem? Kérdezte összezavarodottan egyben durcisan ,mire rá mosolyogtam.

-Majd legközelebb kisfarkas. Mondtam csak ennyit majd felfelé kezdtem el terelgetni . Szerencsére nem erőltette tovább és igaz durcázva de elment lefeküdni. Én még szóltam a többieknek hogy lelépek ,majd én is elvonultam a szobámba. Remélem Tae nem lesz nagyon mérges rám holnap. Remélem ivott annyit hogy semmire se emlékezzen. Akkor talán nem fog egyből elzárni amint felkell...

Kook szemszög:

Reggel direkt korábban csináltam meg a reggelit Taenek és a többieknek ,hogy ne kelljen velem találkoznia, hisz gondolom most egy ideig nem akar majd látni. Készitettem ki mindenkinek gyógyszert ,mivel biztos voltam benne hogy szükségük lesz rá. Aztán pedig mivel tudtam jól, hogy annyira nem kell sietnem, mivel egy ideig aludni fognak a tegnapi után, igy gyorsan a nappaliban is rendet raktam ,hisz mindent szétbarmoltak tegnap éjjel a többiek. Amikor mindennel  kész voltam siettem vissza a szobámba,és vártam. Hogy mire azt én sem tudom. Talán arra hogy lejöjjön Tae és végre vissza zárjon. Nem mintha annyira jó érzés lenne az nekem ,de inkább szenvedek én, csak Taenek ne kelljen. Amig vártam addig elkezdtem könyvet olvasni ,hisz az mindig eltereli a figyelmemet,közben hallottam hogy a többiek már felkeltek,köztük Tae is,és tudtam hogy idő kérdése és lejön hogy elzárhasson. Hát le is jött de egészen más miatt. Amit azóta sem tudok felfogni.

-Kook bejöhetek? Kérdezte kedvesen ,miután halkan bekopogott hozzám.

-Persze gyere csak. Válaszoltam én is kedvesen ,miközben vissza tettem a helyére a könyvemet. Majd felé fordultam.

-Öhm szia. Köszönt aranyosan. Látszott rajta hogy zavarban van. Gondolom nem tudja hogyan hozza fel azt hogy szeretne elzárni.

-Szia. Jobban érzed már magad? Kérdeztem kedvesen, a másnaposságára utalva.

-Ja igen. Segített a gyógyszer meg a reggeli amit készítettél. Ami amugy nagyon finom volt,köszönöm. Köszönte meg aranyosan miközben picit el is pirult.

-Örülök. Mondtam őszintén,miközben rá mosolyogtam.
-Gondolom ezért jöttél most le hozzám. Mondtam kedvesen, miközben leültem az ágyra ,és felé nyújtottam a tört. Ő kis habozás után megindult lassan felém. De nem vette el a tőrt. Ő csak a nyakamat bámulta percekig majd óvatosan végig simitott a jelölésen.

-Igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a tegnapi viselkedésemért. Részegen eléggé tapados vagyok tudom jól. Többet nem fordul elő ígérem. Biztosan nagyon kellemetlen helyzetbe hoztalak ezzel. Mondta halkan miközben még mindig a jelölés figyelte és párszor még végig is simitott rajta. Ami őszinte leszek nagyon jó érzés volt. Folyamatosan bizsergett a jelölés helye.

-Ne kérj bocsánatot Tae. Részeg voltál. Megesik az ilyen. Válaszoltam kedvesen miközben le sem vettem róla a szememet. Viszont ő csak a harapást figyelte.

-Igazából meg is akarom köszönni neked amiért nem használtad ki a helyzetet,pedig akkor bàrmit megtehettél volna velem. Hálás vagyok érte Kook. Mondta halkan szinte suttogva miközben a mai nap először a szemembe nézett,viszont az a keze még mindig a nyakamon volt.