- Nina!
- Igen?
- Válaszolj!- s közben simogatott tovább.
- Mi volt a kérdés?- karcos mély nevetés érkezett tőle. Keze megált a mozgásban, mire kibújva nyakából szemébe néztem.
- Akarod hogy kényeztesse...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mire oda értem eleredt az eső. Le állítottam az autót, majd futva vettem célba a kaput. Belépve az ajtón, a szüleim csodálkozva figyeltek reggeli kávéjuk mellett.
- Kisfiam! Mi szél hozott ide?- édesapám felállva erősen megölelgetett.
- Nina ma már dolgozik, én meg egyedül maradtam volna otthon. Gondoltam inkább eljövök!
- Milyen jól tetted kicsikém!- édesanyám lenyomott két puszit, majd megsimogatta vállamat.- Kérsz egy kávét?
- Nem kérek most anya.-rá mosolyogtam majd leültem az egyik székre. Egy kosár sütit tett le elém, majd helyett foglalt édesapám mellett, velem szemben.
- Nina örült a kutyusnak?- kérdezte apa.
- De még mennyire...- csóváltam a fejem nevetve.- Oda van érte!
- És van már neve?-érdeklődött tovább.
- Bolyhosnak hívják! – mosolyogtam, majd el vettem egy sütit és a számba tömtem. Majd komoly arcot vágva, anya szemébe néztem. – A helyzet az, hogy nem csak úgy jöttem..
- Mesélj kisfiam!
- Nináról van szó!- néztem anya szemébe, mire nyelt egyet. – Anya!-sóhajtottam egy hatalmasat, majd bele kezdtem. – Három hónapja volt, hogy a volt főnöke rá mászott és hetekig zaklatta. Egyfolytában ingerült és zaklatott volt. Fogalmam sem volt mi történhetett vele... de azok után, amit tett vele az a féreg, hogy erőszakoskodhatsz vele egy olyan témával, amiben semmi bele szólásod nincs? Csak fel akarom nyitni a szemed! Végig fogdosta, hozzáért és taperolta. - mondtam keményen.- Nem hogy babát nem akart, de hetekig külön aludtunk, mert nem bírta elviselni, ha hozzá értem álmában...
Visszaemlékezés:
Nagyon izgultam. Dél óta meg sem álltam. Egy meglepetés vacsorával készülök Ninának! A napokban ki volt fáradva, és mintha valami nyomná a lelkét, ezért úgy döntöttem meglepem. A kocsival beálltam a garázsba, hogy azt higgye nem vagyok még itthon. Gyönyörűen megterítettem az asztalt, apró gyertyákkal és rózsa szirmokkal elszórva. A kedvenc ételét főztem, és előre bekapcsoltam a kedvenc zenéjét. Elmosogattam majd elegánsan felöltöztem, és vártam. Kinézve az ablakon, észre vettem amint leparkol. Valami viszont fura volt. Ruhája gyűrött és szaggatott volt. Szemei pirosak voltak, és eszeveszettül zokogott. Belépve az ajtót felrántotta, és egyenesen szaladt a konyhába, ahol épp rá vártam.
Amint észre vett, meghökkent. Megállt, és csak engem figyelt. Majd zokogva hozzám futott és nekem csapódott. – Kornél!- hangos sírása betöltötte a helységet.
- Szerelmem mi történt?
- Annyira sajnálom...-könnyivel eláztatta ingemet, miközben rajtam csimpaszkodott. Arcánál fogva eltoltam, hogy szemeibe tudjak nézni.
