8 hónappal később:
Hajnali háromkor az ágyban Nina hátához lapulva feltűnik, hogy Feleségem nyugtalanul forgolódik. Kezemet mostanra már hatalmas pocakjára simítom, és még közelebb bújom.
- Mi a baj?-óvatosan felém fordul, és hagyom, hogy ölelésembe burkolózzon.
- Nyugtalan vagyok. Nem tudok aludni...
- Mi aggaszt szerelmem?-puszit hintek homlokára, és hátát simogatom közben.
- Nagyon félek Kornél.-ismeri be.
- Mégis mitől?
- 2 hetem van még a kiírt szülési időpontig. Én pedig pont két héttel hamarabb születtem meg... mi lesz, ha történik valami? Nem akarok egyedül lenni majd, mert annyira...
- Shh édesem nyugi.-arcát megsimítva szemeibe néztem.- Ott leszek jó?-mondtam.- Most is itt vagyok, és mindig itt leszek! Nem lesz semmi baj, jó? Bízz bennem!- kissé megnyugodott, ám még jobban bele bújt mellkasomba. Hiába egy gyönyörű felnőtt nő, hiába egy csodaszép kismama, mindig szüksége van rám. Legyen szó bármiről is, én mindig ott leszek neki...
- Mit kérsz akkor? Egy finom rántotta jó lesz?-kérdeztem az ajtóban állva. Már reggel volt, és a kívánós feleségem nagyon is éhes volt.- Lekváros kenyeret kérek rántottával!
- Ki van zárva! Nem!-ráztam a fejemet.- Ilyet nem ehetsz édesem, ki fogod hányni.
- Kornél, én ilyet akarok enni.-nézet rám mérgesen.
- Jó, egy kicsike lekváros kenyeret kaphatsz. De csak reggeli után.-mondtam sóhajtva. Majd fejemet rázva ott hagytam, és lementem a konyhába. Mindenesetre, érdekes volt ez a kilenc hónap. Veszekedni nem veszekedtünk, és nem is voltunk mérgesek egymásra. Kivéve mikor elfogyott a jégkrém a fagyasztóból, vagy amikor nem volt itthon elég babán... persze ez mind vele járója volt a várandóságnak, és ezzel együtt fogadtam el gyönyörű feleségemet, aki napról-napra egyre gömbölyüb lett.
Elösszőr csak a rántottát csináltam meg. Reménykedtem benne, hogy elfelejti, ezért is rejtettem el a lekvárt a szekrény mélyére. Tudom, tudom nagyon csúnya dolog.... de akkor se ehet ilyet!
Amint megterítettem az asztalon, fel mentem a feleségemhez az emeletre. Beléptem az ajtón, majd oda mentem az ágyban fekvő Ninához. Lehajoltam, és csókot nyomtam ajkaira. Ám cseles volt. Kézre fogta arcomat, és nem eresztett egy hamar.
- Kész a reggeli!
- Együnk most mást...- vigyorgot huncut szemeivel rám, mire nevetve megráztam fejemet. Az utolsó hónapban Nina orvosa tiltó listára helyezte a szeretkezést. Nos, azóta ez a gyönyörű nő az életemben, minden áron az ágyba akar csábitani. De én sajnos nem hagyom magam...
- Nem lehet kicsikém, tudod jól.-néztem rá.- Gyere, segítek felállni.-kitakartam, majd kezeinél fogva felhúztam az ágyról. Tett két lépést felém, majd mintha történt volna valami, kitágultak szemei.
- Mi az?- hasát fogva lenézett lábaira, és akkor én is megláttam. Olyan volt, mintha bepisilt volna, de ez nem az volt. A szívem hevesen kezdett verni, és kirázott a hideg.
- A magzatvíz...-motyogta teljes sokkban Nina, mire észhez térve ott hagytam, és leszaladtam a telefonomért, hogy értesítsem az orvosát.
2021. Június 4
VOCÊ ESTÁ LENDO
|Szerelmünk Pontocskái 1-2 Rész| ✔️
Romance- Nina! - Igen? - Válaszolj!- s közben simogatott tovább. - Mi volt a kérdés?- karcos mély nevetés érkezett tőle. Keze megált a mozgásban, mire kibújva nyakából szemébe néztem. - Akarod hogy kényeztesse...