|Szerelmünk Pontocskái 1-2 Rész| ✔️

Huszonegyedik Fejezet

 -Biztos jól van? Nem lázas? - édesanyám aggódva pillantgatott az emelet irányába, Nina után. Menni készültek miután elmondtam, hogy Nina nincs jól. Ám az anyai szíve bekapcsolt.

- Nyugalom. Majd én gondoskodok róla!- mosolyogva megpusziltam őket, majd megvártam míg elmennek. Fel mentem megnézni beteg feleségemet, ám ő aludt. Megérintettem homlokát, de nem volt meleg. Betakartam, majd a konyhába vezetett az utam eltakarítani.

4 nappal később:

Hajnal három óra van. A fürdő hideg csempéjén térdelve, kiadós hányásunk közepette fogom Nina haját. Ötödik napja, hogy minden hajnalban és kora reggel itt kötünk ki. Kezdek aggódni.

Nagyot szusszan. Megtörli zsepivel a száját, és a vécébe dobja. Mellkasomra vonom, és csukott szemmel pihen rajtam. Haja csapzott, szeme könnyes, és nagyon nagyon fáradt. Puszikat hintek egy helyen a homlokára, mikor megérzem a forróságot.

- Nina, te lázas vagy! - döbbenten fordítom arcát magam felé, és tenyeremet forró bőrre teszem. Ám ő csak alszik el kezeim között. Felállok fel kapom, majd a szobában az ágyra rakom. Vizes ronggyal a kezemben sietek vissza hozzá a fürdőből, és homlokára teszem...

Másfél óra múlva, végre le megy a láza. Addig vizes ruháztam, amíg a lázmérő nem mutatott se lázat, se hőemelkedést. Le fekszem mellé, ám egy cseppet se alszok. Aggódva figyelem, nehogy megint rosszul legyen. 10 percenként puszit hintek homlokára, hogy érezzem teste melegét. Ám egyszer csak engem is elragad az álom, és becsukom fáradt szemeimet...

Reggel hétkor nyílnak ki szemeim. A feleségemhez fordulok, de ő nincs mellettem. A mosdóból zajok Szűrődnek ki, mire sóhajtva kimászom a puha ágyból. Az ajtót kinyitom, és meglátom a mosdó mellett ülni. Felnéz, mire tenyeremet homlokára teszem. Sejtettem. Tűz forró, mint az este.

Felsegítem Ninát, majd derekát átölelve a szemébe nézek.

- Most jött el az idő, mikor nem érdekel mit szeretnél vagy mit nem. Szépen felöltözünk, és kórházba megyünk. Nem kérek hozzá ellenvetést! Mert most már nagyon féltelek!- őzike szemeivel rám nézett, és csak bólintott egyet.

Szoros ölelésbe húztam, és orromat finom hajába rejtettem.

Bementünk a szobába, majd együtt felöltöztünk. Hamar magamra kapkodtam mindent, ám Ninán látszott, hogy beteg. Lépései lassúak és gyengék voltak. Még ő maga se tudta, hogy most hol van. Ezért oda mentem, és tartottam felvenni a hosszú fekete nadrágját, valamint a fehér pólóját. Lent rá adtam a cipőjét, és besegítettem a kocsiba.

Később a kórházi folyóson ültem egymagam, és vártam. A feleségemet fél órája vizsgálták, engem pedig még előtte kiküldtek.

Nyílt az ajtó, én pedig felálltam. Az orvos megállt előttem.

- Menjen be a feleségéhez, mindjárt jövők!- bólintottam, majd nagy lépésekben a kórterem felé vettem az irányt. Nina kórházi ruhában feküdt az ágyon.

- Mi ez rajtad?- kérdeztem mosolyogva.

- Ebben vizsgáltak meg.- mondta, majd leültem mellé az ágyra. Megfogtam egyik kezét, és puszit hintettem rá. Az orvos ekkor belépett. Az ajtót tágasra nyitotta, mire egy műtős ruhába öltözött férfi, betolt egy ágyat.

- Nos, megvizsgáltam Nina asszonyt!- mondta, majd rám nézett. A feleségem kezét fogtam, és rettegtem a folytatástól.

- Mi a baja Dr. Úr? - nagy levegőt vett, és folytatta.

- A felesége gyermeket vár! - minden vér kifolyt az ereimből. Tágra nyílt szemekkel és bambán néztem az orvosra, majd Ninára kaptam tekintetem. Ő is döbbenten nézett.

- A mindenit! - mosolyogva hasára tettem kezemet, és kacagva egy óriási puszit nyomtam rá. Nina mosolyogva törölgette könnyeit, mire bele pusziltam a tenyerébe. És ekkor újból megszólalt az orvos.

- A feleségének méhen kívüli terhessége van!- lefagytam. Rá kaptam tekintetem, egyszerűen nem értettem.

- Tessék?

- A baba méhen kívül fogant meg. Ez egy veszélyes állapot, mivel veszélyezteti Nina asszony állapotát. Azért volt lázas, mert megkezdődött a belső vérzése a rosszul elhelyezkedett baba miatt. Ha most azonnal nem műtjük meg, a felesége bele halhat!

- Akkor mégis mi a francra várnak? Vigyék azonnal!- kiabáltam felpattanva az ágyról. Soha, de soha nem történhetett meg az, hogy én elvesztem őt! Hiszen ő az én angyalom...

- Előbb írja ezt az alá!- nyújtott át egy papírt.- Ez le írja, hogy komplikáció esetén, ön dönt felesége helyzetéről!- kikaptam kezéből, és aláírtam.

- Tessék!- adtam vissza.- Most pedig vigyék! - Ninára néztem, aki óriási könnyes szemeivel nézett. Zaklatott volt.

A műtős fickó oda ment hozzá.

- A másik ágyon kell áttolnom önt asszonyom. Emeljem át én, vagy átmászik magától?- kérdezte.

- Majd én!- én ki. Könnyes szemmel és rázkódott ajkaival átölelte nyakamat, mire kórházi ruhába bújtatott testet felemeltem, és a másik ágyra tettem. Könnyei csak úgy folytak.
- Ne félj! Nem lesz semmi baj megígérem! Kint foglak várni kicsikém rendben?- meg simogattam arcát és egy csókot adtam neki. Válaszul bólogatott.

Betakartam, majd a srácra néztem.
- Elkísérhetem egy darabig?

- Persze.- kitolta az ajtón, majd utánuk mentem. Nina a kezemet szorongatta egészen addig, amíg a fekete két szárnyas ajtónál, már el kellett engednem.

- Nagyon vigyázzon rá!- néztem a srácra, majd hagytam, hogy életem szerelmét elvigye. És csak reménykedni tudtam, hogy minden rendben lesz!

2020. augusztus 24