|Szerelmünk Pontocskái 1-2 Rész| ✔️

Tizenkilencedik Fejezet

-          Hozd gyorsan a táskát! El fogunk késni!- szóltam rá, az indulás pillanatában.

-          Talán nem kellett volna az utolsó pillanatig döngetned...- motyogta orra alatt. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

-          Ebbe most nem megyek bele, ha haza értünk vissza térünk rá. – megfogtam kezét és kihúztam, majd szaladva siettünk a lifthez. Hajnali fél három van, a gépünk pedig háromkor indul haza. Kész csoda lesz, ha időben elérjük...

-          Végre...- kifulladva ültem le Nina mellé a repülőn. Amint a taxi kirakott minket, rohanva vettük célba az ajtót. Kicentiztük ezt a vissza utat, az biztos. Bár így visszagondolva, lehet tényleg nem kellett volna a feleségemet magamévá tenni még utoljára azon az asztalon...

-          Mikorra érünk haza?

-          Reggel hétre.- csupasz combjára tettem tenyeremet, majd vállára dőltem. Ujjaival arcomat kezdte simogatni.

-          Köszönöm ezt a csodás nyaralást.- suttogta, és egy cuppanos puszit nyomott fejemre. Válaszul csókot nyomtam ajkára, majd combjaira hajtva fejemet elaludtam...

Arra keltem, hogy mellettem Nina az arcomat nyomkodja. Ellöktem kezét, majd magamhoz öleltem lábait.

-          Engedj el kérlek, ki kell mennem a mosdóba!- felültem, majd álmos fejjel rá néztem.

-          Megyek veled.- kimászott mellőlem, így csodálva nézhettem előttem riszáló fenekét. Az ajtóig követhettem, ott ugyanis kizárt. Nem mehettem be vele. Sóhajtva dőltem hát neki a falnak, amíg helyet nem cseréltünk. A helyünkre érve pedig már nem aludtam vissza. A feleségem kezét szorongattam, s közben az eget kémleltük. ő az ablaknál ült, én pedig mellette. A nap besütött a felhők között, amitől gyönyörű rózsaszín színt vett fel magára az ég. Tíz perc múlva bemondták, hogy hamarosan a leszállás következik. Ezért jó szorosan bekötöttem az ülésen elhelyezett övvel a feleségemet, majd mosolyogva hátra dőltem. Ő mint mindig kuncogva nézett, majd tovább bámészkodott.

-          Hmmm, de jó ez a friss levegő!- nyújtózkodott a járdán. A hasán felcsúszott a pólója, mire közelebb léptem és hasába csíptem. – Héé!- nevetve szememre tettem napszemüvegemet, majd keresni kezdtem a mi kis kocsinkat.

-          Gyere szerelmem!- nyújtottam kezemet, majd amint megfogta a kocsi felé húztam. Beültünk, és egészen hazáig meg sem álltunk.

-          Hát szia édesem! Jajj, de hiányoztál Bolyhoskám...- amint megálltam a kapu előtt, a kis szőrös kutyánk farok csóválva szaladt hozzánk. Ninát ekkor semmi se érdekelte. Kipattant a kocsiból, és száguldva átvágva a kapun, az ölébe vette.- Hiányoztunk kicsikém? Hát te is nekünk édes bogárkám.- nevetve néztem amint Bolyhos örömében azt se tudja, hol puszilja Feleségemet. Majd kivettem hátulról a csomagunkat, és én is csatlakoztam.

-          Nekem már senki se őrül?- kérdeztem, mire hozzám szaladt és a lábamra kezdett ugrálni. Megvakargattam buksiját, majd elő vettem a ház kulcsot.- Beviszem a csomagunkat!

-          Jól van, mindjárt megyek én is!- bent lepakoltam, majd levettem a zöld pólómat. Otthoni ruhába öltöztem, és ledőltem a kanapéra. Lehunytam a szemeimet, gondoltam pihenek egy kicsit. Ám az álom előbb elragadott mint kellett volna.

Később apró puha csókokra keltem. Nem volt rajtam póló, így egy angyal ezt ki is használta. Édes szájával apró puszikkal borította be mellkasomat, kezeimet és arcomat. Mosolyogva hagytam, hagyj tegye a dolgát. Az ölembe ült, én pedig csukott szemmel tűrtem a kényeztetést. Áttért a nyakamra, amit aprón megharapott. Nem vette volna észre mosolygós arcomat csókjai közepette, ha férfiasságom be nem árul. Mivel édes ajkai megmozgatták vágyaimat, ezzel együtt pedig növekedő péniszemet is.

-          Na de Kovács úr! Ezt hogy gondolta?- kérdezte kacéran fülemhez hajolva, majd bele is harapott. Kinyitottam szememet, majd derekát megfogva leszorítottam csípőmre. Felültem, és nagy lendülettel szájon csókoltam.

-          Hmm- nyögött egyet tetszése jeléül, és hajamba markolt.- Éhes vagy már?-kérdezte leszakadva ajkaimról.

-          Már nagyon.

-          Az jó, mivel csináltam vacsorát!

-          Mit főzött az én gyönyörű feleségem?- eszkimó puszit adtam neki, s közben derekát simogattam.

-          Rizses húsit, szedjek neked?- óvatos szájra puszit adott, és elhajolt.

-          Naná, farkas éhes vagyok!-fenekére csaptam, és hagytam, hogy leszálljon rólam. Elvezetett a konyháig, mire leültem az egyik székre. Mindkettőnknek szedett, majd elém tette a csemege uborkát. Hát én imádom ezt a nőt... tudja mi a kedvencem!

Amint leült elém, puszit küldtem neki a levegőbe, majd halkan beszélgetve elfogyasztottuk a vacsoránkat. Amint befejeztük elfoglaltuk a fürdőt, és beálltunk együtt a kabinba. A Meleg víz felülről folyt ránk, miközben egymást simogattunk kezeinkkel. Egyik kezemmel Nina puha hátát karoltam át, míg a másikkal szappanos kezemmel kentem be a melleit. Azután a nyakát, és a karjait. Amint ő következett, nevetve védekeztem mikor csikis ponthoz érkezett. Nem bírt a vérével, így hátra fogtam kezeit. Mellkasomhoz nyomta melleit, majd nevetve húztam a vízsugár alá... Amint mindketten tiszták lettünk, felvettük az alváshoz való ruháinkat. A meleg ágyba bebújtam, majd Nina a karjaim közé mászott. A hátához préselődtem, és szorosan átöleltem. A tarkójába szuszogtam egészen addig, amíg hajnalban fel nem ébredtem arra, hogy hűlt helye van az ágyban...

2020. Augusztus 18