|Szerelmünk Pontocskái 1-2 Rész| ✔️

Nyolcadik Fejezet

Hétfő reggel, konkrétan hajnali fél hétkor megszólalt a bőrömhőz tapadó szerelmem telefonja. Az ébresztő iszonyú hangerővel kornyikálta Micimackó egyik kedvenc dalát. De hát, ilyen az én gyönyörű feleségem! Átnyúlva feje fölött egy mozdulattal ki nyomtam. Majd vissza rakva párnámra fejemet, oldalra fordulva közelebb merészkedtem. Természetesen az éjszaka folyamán kisajátította magának a takarót. Így én, szinte jég csappá fagytam. Az apró anyag csak a mellkasát védte, így lágy combjai egymás mellett helyezkedtek el. Közelebb merészkedtem, majd meztelen combja belsejét, férfias ujjaimmal becézgettem. Ujjaim fel és le jártak bőrén. Lapos hasához hajoltam, és borosta nélküli arcommal hasát végig puszilgattam.

- Most mond meg, ki lehet az a perverz aki hajnalok-hajnalán már testemet zargatja? – édes, reggeli hangja betöltötte az egész szobát. Hasába kuncogva arca fölé emelkedtem. Szeme még csukva volt, de már most mosolygott.

- Talán én?- kérdeztem oldalra döntve fejemet. Kinyitotta gesztenye barna szemét, majd rám mosolyogva lehúzott magához. Apró puha, és pici puszikkal lepte el számat.

- Talán te Szerelmem!- kézre fogtam arcát, majd lecsaptam ajkára, és egy nyelves csókot adtam neki. Nyelvünk a másikéval harcolt. Egyre mélyebben és mélyebben. csókjaink közepette nyakát simogattam, s közben fél kezemmel le rántottam róla az apró takarót. Lábai közé másztam, és hozzá tapadtam. Nem akartam, hogy elmenjen dolgozni! Még többet akartam vele lenni, azt akartam hogy egész nap csakis az én karjaimban legyen! De sajnos ez nem jött össze... mellkasomra tette kezeit, és egy erős mozdulattal arrébb lökött magától. – Sajnos, mennem kell dolgozni!

- Jelents beteget!

- Még mit nem!- nevetett ki, majd ki bújva alólam magára terítette a fehér takarót, és egyedül hagyott. Vissza borultam az ágyba, majd inkább bekapcsoltam a tévét. Nem is néztem igazából, inkább csak bambultam. Gondolkoztam mit is csinálhatnék ma egyedül, ha már Nina dolgozik. Apám cégénél dolgozok, így nem mindig kell bejárnom. Van, hogy elég ha csak egy-két telefonhívást elintézek itthonról. Egy szóval, jó világom van! Gondolataimból egy hangos cipő kopogás, és egy bomba test szakított ki. Az én gyönyörű feleségem vörös cipővel a lábán lépett be a szobába. Egy tűzpiros fodros póló volt rajta, és egy kék farmer szoknya. Csodálatosan nézett ki. Odajött egészen hozzám, majd lehajolt és arcon csókolt.- Este jövök! Etesd meg Bolyhost, és szerintem menj le anyukádékhoz!

- Csak nem ki akarsz dobni a saját házamból?- néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- De dinka vagy!- nevetett.- Csak gondoltam, tisztázhatnád anyuddal a baba témát...- kínosan meghúzta a vállát, mire felültem hozzá. Megfogtam a kezét és rá mosolyogtam.

- Ma elmegyek és beszélek vele! Megmondom, hogy fejezze be, rendben?- nagyot sóhajtott majd rám mosolygott.

- Köszönöm!- egyszerre hajoltunk egymáshoz, és érintettük össze ajkainkat. Kezei meztelen mellkasomra vándoroltak. Egyik kezemmel átfogtam derekát, másikkal pedig térdét simogattam. Csak csókoltam és csókoltam, majd térdén lévő kezemet elkezdtem lejjebb csúsztatni, mire szájára suttogtam.

- Vajon itt mi lehet?..- azzal lábai közé nyúltam, és már csak egy kicsire voltam szatén búgyiától, ám nevetve elcsapta kezemet.

- Mennem kell!

- Pedig marathatnál...-nyakába csókoltam, majd hagytam hogy eltávolodjon tőlem és felálljon. Az ajtóban még vissza nézett, majd kacéran hozzá tette:

- Mire haza érek, azért vegyél fel egy boxert!- utalt a meztelen testemre.

- Még meglátom!- hátra dőltem, és egy csókot küldtem a levegőbe. Majd megfordult, és elhagyta a házat!

Másfél óra múlva, felöltözve tolattam ki az utcára. Kutyát megetettem, bent össze pakoltam, valamint Ninának is írtam, hogy elindultam. A szüleim nem tudják, hogy megyek! Meglepetés leszek, az már biztos!

Anyukámék 20 percre laknak tőlünk, egy kisebb városban. Nem itt nőttem fel gyerek koromban, ide csak néhány éve költöztek ketten.

Amint két utcányira jártam, egy kicsi izgalom lett urrá rajtam. Tudtam, hogy mit akarok mondani. Azt is, hogy apa mellettem fog állni. Csak azt nem tudtam, hogy anya miképpen fog hozzám visszonyúlni... Eddig se és most se értettem igazán a viselkedését. Azok után ami Ninával történt, még ha egy gyermekről is álmodoztam volna titokban, akkor se akartam volna! Hisz olyan dolgokon ment keresztül, amit elég volt feldolgozni nem hogy megemészteni... anya pedig szerintem nem fogja fel a helyzet súlyát egy ilyen dolog után...

2020. Július 24