A labda az életem (Befejezetlen)

4. fejezet - Kölcsön kenyér visszajár

Másnap reggel fáradtan keltem ki az ágyból, aludtam vagy fél órát. Kedvem sem volt semmihez. Ott nyomasztotta a lelkem az előző estén elmondott történet.
- Minden oké? - kérdezte az iskolatitkár.
- Fogjuk rá.
- Nagyon letört vagy.
- Így igaz. Az éjszaka nem tudtam aludni.
- Na, miért?
- Buliztak a szomszédban. A dübögős zene áthallatszott, senki se tudott aludni.
- És arra nem gondoltak egyébként, hogy másnak kelni kell? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem. Sose szoktak. Hiába hívjuk a rendőrséget, nem tudnak mit kezdeni.

Osztálytársaimnak is szemet szúrt az elanyátlanodás.
- Jól vagy, tesó? - kérdezte Robi.
- Nem.
- Miért?
- Alváshiány. Mai célom a túlélés.
- Sok sikert hozzá. - kacagott fel Robi. Fel akart üdíteni, de arcáról hamar lefagyott a mosoly, mert látta, hogy nem ért semmit.

Azt a napot valahogy túléltem. A mai napon még elmentem edzeni, majd 4 órakor (mikor hazaértem), úgy döntöttem, kicsit elmélyülök. Elvonulok kis időre a Jézuskámhoz, mondhatni ,,elmondom a lelkemnek a gondját". Ez nagyjából egy óra volt, és kértem az Úr segítségét, hogy állítsa jobb mederbe az életem. Kiléptem a szobából, és a konyha felé indultam. Valamin viszont nagyon megakadt a szemem. Anya egy férfival van a szobájában, és éppen ,,élvezik az életet". Jó, nem kell komolyra gondolni, csak csókolózás történt. A férfi beletúrt anya festetlen szőke hajába, aki szintén beletúrt partnere fekete fejszőrzetébe. Legényünk nagyon hasonlított apára. Szinte mindenben. Ők is így élvezték annak idején az életet.
- ,,Talán hazajött hamarabb? És ki is békültek?" - gondolta az egyik felem.
- ,,Nem. Apa nagyon karakán, ő nem békül ki ilyen könnyen, anya meg ezek után nem lett volna vele." - felelte a másik.
Bemerészkedtem abba a szobába. Már ott tartottak, hogy a pasas pulóvere a földön landolt.
- Anya!
- Ő a fiad? - kérdezte a hapsi.
- Igen. Mondjad, szívem! - intett nekem.
- Ki az a pasi melletted?
- Szia! - kezdte a férfiú - Az én nevem Szerémi András. Örülök, hogy találkoztunk! Ja, és tegeződjünk. - hangzott a sablonszöveg.
- Rendben, én is örülök neki. - feleltem. - Nos, mi járatban vagy itt? - tettem fel a kérdést.
- Hát igazából csak jöttem át egy kicsit beszélgetni anyukáddal. Osztálytársak voltunk a gimiben, és itt vettem házat a környéken, úgyhogy próbálok ismerkedni a környékkel.
- Értelek, de ahhoz miért kellett lesmárolni édesanyámat? - ráncoltam össze a homlokom.
Megfagyott a levegő a szobában. A csendet tapintani lehetett azokban a másodpercekben.
- Hát... anyukád akarta.
- Anya, neked elment az a sok eszed? Én értem, hogy fáj, amit apa tett, de a bosszú nem jó válasz, főleg neked, istenfélő édesanyának! Azt hitted egyébként, hogy a tegnapi kirohanásod után megharagszom apára? Egy fenét! Igenis ki fogok állni mellette, ha úgy van! Hát mit képzelsz, jó dolog csalni a férjedet? Igaz, csak jogi alapon férj, de szerinted? Még te mondtad annak idején, hogy ne válj azzá, amig megvetsz! Te azzá váltál!
- Hagyd békén az anyádat! Ne beszélj vele így!
Ez pont elég volt, hogy a pohár végleg beteljen. Már nagyon fortyogtam a dühtől, nem bírtam volna magamat tartani.
- Na te csak hallgass, mert sugárítalak is ki! Itt mented az irháját, nehogy baja essék! Ráadásul hazudtál te is, meg ő is! Mostmár látom, hogy nem azért jöttél, hogy beszélgess vele, hanem azért, hogy kiéld a vágyaidat, amit 18 éve kiakarsz! De nem itt fogod! Hanem szeded a sátorfádat, és takarítod magad innen, de máris!
- Ne beszélj így velem, büdös kölyök! - hördült fel. E mondata után elkapta a nyakam, majd fojtogatni kezdett. Annyi erőm még volt, hogy beletérdeljek a legérzékenyebb pontjába. Sajnos annyira volt elég, hogy befejezze a fojtogatást, ezután ráugrott anyára. Vagy öt másodpercig volt rajta, de le tudtam szedni, majd elkezdtem lefogni két kezét, és beletérdeltem a férfiasságába.
- Kérlek, hagyj! Hagyj békén! - jajgatott András.
- Nem hagylak! Amit tettél anyával, azt nem szabad szó nélkül hagyni. Azt hitted, most melléd állok, mert leteremtettem? Azért lett leszidva, mert én többet nézek ki belőle, tizenegy évesen! Én továbbra is szeretem az anyámat, csak egy kicsit elszaladt vele a ló. Jóllehet, nekem is, de nagyon kiborítottál.
Úgy döntöttem, nem kínzom tovább. Szegény emberen megesett a szívem.
- Azért legközelebb ilyet nem szeretnék látni! András, neked meg jobb, ha szeded a sátorfádat! - figyelmeztettem őket.
András félve körbenézett a szobán, majd megpróbált csókot hinteni anyára. Hiába próbált védekezni, a pasi nyert sajnos. De nem sokáig érezhette a győzelem ízét, miszerint kiélhette vágyait.
- Nem! - szóltam közbe. - Mit mondtam az előbb?
- Azt, hogy el kell menjek. - felelte.
- Na akkor tessék. És ide, míg én itt fogok lakni, te be nem teszed a lábadat, ezt most mondom!
- Oké... - lépett ki ijedten az ajtón.
Ezek után benéztem a szobába, majd szólítást hallottam:
- Peti! - szólított anya.
- Tessék! - feleltem, miközben haladtam a szoba felé.
- Jól tetted, hogy elküldted azt a pasast. Osztálytársak sem voltunk a gimiben, csak tudod, annak idején, ő volt az első udvarlóm. Nem igazán kedveltem akkor sem, pláne ezután. Ami az azelőtti történést illeti: elvesztettem józan eszem, ennyi. Nem fogom azért előtted sajnáltatni magam, mert hibáztam. Igen, ÉN vagyok a hibás. - hangsúlyozta ki. - Nem te, nem ő, én vagyok.
- Értelek, és ha rajtam múlik, ez az ember sose jön hozzánk, ez már biztos. Inkább lennék a csaló apámmal, mint azzal az emberrel, akit csak kb. negyed órája ismerek. Mert tudom, hogy apa csak téged árult el, engem viszont szeret, mint fiát, és én is szeretem őt, mint apámat.
- Egyébként, - kezdett bele újabb mondandójába anya. - apád csütörtökön csak a holmijáért jön haza. Mint két érett felnőtt, megbeszéltük, hogy különválunk, és megy Svédországba, felbontja a szerződést, és majd ott talál magának klubot.
- Na, ezt már szeretem, amikor érett felnőtt módjára viselkedsz! - válaszoltam.

Elvonultam a szobámba, és - mivel este felé jártunk - elkezdtem lefuttatni a mai napomat.
,,Igen, akkor a mai napot túléltem, leszedtem azt a csávót anyámról, nagyjából ennyi."
,,De akkor én, ott, azt, amit jól tettem, vagy máshogy kellett volna? És ha máshogy, akkor hogy?"
,,Én csak anyát védtem, meg próbáltam őt észhez téríteni, de jól tettem, hogy úgy teremtettem le?"
Kétségek között álltam. Tekintettem az egyik és másik oldalra is egyszerre. Aztán mintha találtam volna egy részleges választ.
,,Azt, hogy ennyire dühös lettem, azt biztos az ördög okozta, de vajon az is az ő műve, ha én védem az anyámat, ilyen idegesen?"
Ezután teljesen meg lett felelve kérdésem. Eszembe jutott a tavalyi évben hallott bölcsesség, amit az interneten hallottam.
,,Ha dühös vagy, az az ördög műve. Viszont ha azért vagy dühös, mert valamelyik rokonod erőszaktevés áldozata, és fellépsz ellene, az már nem az övé. Az erőszaktevő az ördög embere, így tulajdonképpen a sátánt a saját fegyverével győzöd le."
Úgy éreztem, minden világos. Olyan volt, mintha mindent megértettem volna. Valamennyire érthető lett a történet: az ördög kísértette anyát, aki nem tudott ellene mit kezdeni, mint ahogy én sem, de viszont a sátán a saját fegyverével kapott ki. Kifejezetten büszkének éreztem magam emiatt.