A labda az életem (Befejezetlen)

11. fejezet - Újra itthon

2027. május 16-át írunk. Gyönyörűszép pünkösdvasárnap van. Az angliai időjárás teljesen más képet mutat magáról, itt Manchesterben a nap hétágra süt, esőnek nyoma sincs. Az időnk is kellemes, csupán 19 fokot mutatnak a hőmérők.

Ezen a szép napon hamar felkelt a négy nap múlva 19 éves önmagam. Mivel én voltam a férfi a háznál, ezért már elég fiatalon bevállaltam a férfias feladatokat, példának okáért a a fűnyírást, az autó kerékcseréjét, esetleg a fúrás-faragást, illetve bizonyos nagyobb súllyal bíró tárgyak cipelését. Éppen a garázsunk felé vezetett először az utam úgy fél 8 tájban. Ránéztem az abroncsokra, amelyekben optimális volt a guminyomás. Az ellenőrzésemhez hozzátartozott az üzemanyag-mennyiségének ellenőrzése is.
,,A tank hamar ki fog fogyni. Úgy 30-40 km-t bírna."
Így hát magamhoz vettem a kocsink slusszkulcsát, majd elindultam a legközelebbi benzinkútra. Úgy 1 év vezetési rutinnal rendelkezve jóanyám ide merte adni nekem az autót, hogy megtankoljam.

Miután ez megtörtént, beparkoltam, pontosabban betolattam a garázsba, úgy, ahogyan állt, mielőtt elindultam volna. Ezek után elővettem a benzines fűkaszát, hogy a megnőtt fűből valamennyit lenyisszantsak.
,,Ááá, inkább nem. Az emberek pihennének még egy kicsit, a fűkasza pedig nem hagyná... De muszáj lenyírni, mert ez csak nőni fog!"
Ígyhát eltettem, és elővettem a fűnyírónkat. Ugyanazt tudta, mint a fűkasza, csak nem volt olyan hangos. A legközelebbi konnektorba dugtam a fűnyírót, majd bekapcsoltam, és szépen, nyugodtan lenyírtam a füvet.

El is telt az idő. Már csak annyi maradt, hogy reggelizzek egy kis szendvicset, utána pedig készüljek a 10 órakor kezdődő misére.

****

- Következő vasárnap, ahogy már hirdettem többször is az előző szentmiséken, nem lesz szentmise, ugyanis a szatmárangyalosi Szentháromság templomban templombúcsún veszek részt, pontosabban én leszek a főcelebráns. Megtisztelőnek tartom, hogy engem kértek fel főcelebránsnak. Nem tudom, hogy a kedves testvérek élete hogy alakul majd, de akinek ideje, energiája engedi, azt várom majd jövőhét vasárnap Szatmárangyaloson a templombúcsún. - hirdette ki Nagy Mihály atya.

Szatmárangyalos.. Hazamegyek. Én is a templombúcsúra megyek édesanyámmal együtt. Anyám szabadságon lesz, ezért tudunk hazamenni, nekem meg majd dolgozni kell ott. Vagyis azon a vidéken.

ZOÉ:

Olyan szép... Megint itthon, egy kis hazai levegőn. Igaz nem nagyon, de már az autóban az ablakot lehúzva is éreztem szülőföldem bájos illatát. Még most is gyönyörűen tündököl. Néha bánom is, hogy itt hagytuk. Akárhogy is, nekem akkor is Szatmárangyalos lesz az otthonom. Hiszen itt születtem én is. Szüleim közös megegyezéssel adtak nekem nevet, így lettem Németh Zoé. Elvileg ez a név is ehhez a kis településhez kötötte őket.

2 éves voltam, mikor apa karrierje miatt elköltöztünk, de anyáék nagyon bölcsen tették, hogy nem adták el az itteni házat. Minden nyaralásunkat itthon töltjük, ámbár már régóta nem jártunk erre.

Ezentúl már nem csak 3-an jövünk, hiszen van egy kisfiam is. Bercikém nagyon érdeklődő, jót tesz neki a vidéki levegő, csakúgy, mint anyjának. :)

Családunk egyik alapköve a vallás. Engem is erre neveltek, és igyekszem én is erre okítani gyermekemet. Már egészen fiatalon szeretném neki bemutatni, milyen kincsben részesül a vallása által. Most is éppen egy templomban ülünk, várjuk a mise kezdetét. Szentháromság vasárnapja van, körmenet, templomünnep, egyebek. Mise végén egy kis vendéglátás is lesz, apró süteményekkel, levessel, kis hússal, körettel... Biztosan jó lesz. Bercike szereti a miséket. Sőt, olyan szépen csendben végighallgatja, hogy csak na. Közben egyszer-kétszer a Hozsannából énekel be egy pár dallamot. Legalább a kántornak van egy kis segítsége.