Vámpírba szeretve. TUA FF.

15.rész.

Alec- Alec Lightwood vagyok. Én vezetem az intézményt. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen intézmény ez, és miért tűnik a külseje egy romos templomnak? És megjegyezném tök jogosan. Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy szörnyek igenis, léteznek? Még hozzá elég sok fajta? Biztosan hülyének néznétek, vagy egy agyhalott idiotának. De tényleg léteznek. Mi vagyunk azok, akik legyőzik őket, mielőtt nagy kárt csinálnának, vagy akárcsak megmutatnák magukat az embereknek. Kedves Esernyő Akadémia, azért vagytok itt, hogy megtanuljatok harcolni. De ennél többet is adhatunk. Élményeket. És ez a legfontosabb. Van kérdés?

Ö- Miért vannak mindenkin ugyanolyan tetoválások?

Alec- Ez egy remek kérdés, ő.. ő...

Ö- Ötös.

Alec- Ötös. Mi is különlegesek vagyunk, de nem úgy mint ti. Megmutatom!

Ö~ A pasas elővett egy toll nagyságú valamit, és végighúzta az egyik tetoválása felett. A tetoválás ragyogni kezdett. A ragyogás elmúltával a pasi szeme egy pillanat erejéig felragyogot arany színben. Ahogy az is elmúlt, a pasas felkapott egy asztalt és ott tartotta a levegőben.

Alec- Ez a mi erőnk. Az Árnyvadászoké. Ezeket úgy hívják, hogy rúnák. Ahogy egy rúnát aktiválunk az az adott jelenséget hozza elő. Én most az erő rúnát aktiváltam. Van több féle is.

B- Király! Nekünk is lehetnek ilyen tetkóink?

Alec- Őő.. Igazából..

Izy- Igazából.. Nem... Az embereket ezek a rúnák megölik. Amikor először rajzolunk magunkra egy-egy rúnát akkor az is nagyon fájdalmas.

Alec- Így van. De ennél sokkal többet fogunk nektek mutatni, tanítani, adni .

D- Össze foglalva. Léteznek szörnyek, maguk azokat ölik, menő tetkókkal és fegyverekkel mászkálnak, de a kinti embereket ez nem is érdekli?!

Alec - Minden úgy van, ahogy mondtad, egy dolgot kivéve. Az emberek nem látnak minket, kivéve, ha mi azt akarjuk. Ha nem akarjuk, nem látnak minket, kivéve a társaink. Ehhez is egy rúnát használunk.

Jace - Alec, gyere ide, találtunk valamit!

Alec- Izy, tudnál Cirivel beszélni?

Izy- Persze, persze.

Alec-Nekem most mennem kell. Találkozunk vacsoránál. Addig menjetek és fedezzétek  fel a helyet. Az egész délután a tiétek. De holnap kőkemény munka vár ránk. Izy, te pedig kérlek beszélj Cirivel!

Izy- Rendben. _Mondta és elment.

R- Tudunk valamiben segíteni?

Alec- Nem, de azért köszönöm.
_Mondta es odalépet egy asztalhoz.

R- Gyerekek! Meg kell beszélnem Aleccel a menetrendet. Erre a napra szabadnapot kaptok. Használjátok ki! Mehettek.

Ö~ Elindultunk a folyosón. Körülöttünk sétáltak jobbra- balra az emberek. Mentünk tovább. Az egyik nyitott szobából zaj szűrődött ki. Egymásra néztünk, majd halkan odamentünk az ajtófélfához, és azt a lányt pillantottuk meg, aki kirontott az ajtón pár órája. Egyszer csak megállt a box zsák püfölésében, és így szólt.

Ciri- Akartok valamit, vagy csak perverzül leselkedtek fiúk?

Ö~ Hogy a szarba vett minket észre?

L- Csak erre jártunk.

Ciri- Jah, gondolom.
_Gúnyolodott. És ütötte tovább box zsákot .

Ben- Befejeznéd?! Gecire idegesítő!