Szőke herceg limuzinban

18. FEJEZET

Andrew-et csak a sulinál értem utol. Mire kifulladva megálltam a csipet-csapat mellett, ő már Jacob-ot zaklatta. 

-Menj a fenébe! -rúgtam seggen amikor nem figyelt. Elégedetten mosolyogtam, hogy sikerült a bosszúm. A többiek jól szórakoztak a hülyeségünkön, egészen addig meg nem állt melletünk Alice. Hirtelen mindenki elhallgatott és rám nézett. Én visszabámultam rájuk nem értve mit akarnak. Aztán leesett, hogy még nem avattam be őket a tegnapi történésekbe.

-Jaa igen. Elfelejtettem mondani, hogy ha nem gáz nektek akkor Alice is velünk lógna -közöltem velük a tényt kicsit későn. A srácok nagyot néztek, ki tudtam olvasni a tekintetükből, hogy nem tudják mit mondjanak.

-Ha Alex-nek jó, akkor nekem is jó! -nyögte be Lewis elsőnek. 

-Ja! Amúgy jó a hajad -mondta Jacob is. Alice félénken elmosolyodott, nyilvánvaló volt hogy nem szokta meg a fiúk közelségét.Ránéztem Andrew-re mivel egyedül ő nem mondott semmit. Kicsit féltem, hogy jelenetet rendez mert tény, hogy a múltban Alice is tett dolgokat és ezért rá is idegesek voltak a srácok. De ő csak a tarkóját vakargatva nézegette a húgom. Az arcán látszódott az őszinte a zavarodottság.

-Ezt nem vágom. mi történt? -kérdezett rá. Alice-ra pillantottam, hogy erre ő tudja a legjobban a választ. Vett egy mély levegőt és belekezdett.

-Az történt, hogy a szüleim eljutottak arra szintre, hogy már a barátaimmal sem találkozhatok  másik iskolákból mert szerinte tanulnom kell. Betábláztak teljesen és olyan sportra írattak be amit nem is szeretek, csak hogy a többi szülőnek dicsekedhessenek. Egy perc szabadidőm nem volt!  Arról nem is beszélve, hogy eddig minden "rendben" volt, mert általában Alex-et szidták és ezzel le is vezették a feszültségüket. Bocsánat Alex, de ez az igazság. -nézett rám. Megráztam a fejem, hogy nincs semmi gond. -,de aztán kiderült, hogy Olivier Leoni korrepetál téged és akkor elszabadult a pokol. Evelyn is akarta, de ő kitűnő tanuló ezért esély sem lehetett rá. Viszont amikor ezt közölte vele Olivier, totál kiakadt és azt mondta, hogy akkor érjék el anyáek, hogy téged se korrepetáljon. Ha neki nem lehet akkor másnak sem alapon. Persze anyáék féltek szembeszállni egy Leoni-val. Szóval kitalálták hárman, hogy majd ÉN lebeszélem Olivier-t a korrepetálásodról. Nekem eszem ágába sem volt, ezen összevesztünk és most itt vagyok. -fejezte be a történetet. Őszintén egy kicsit én is meglepődtem mivel nem számítottam rá, hogy ilyen részletesen elmondja majd. Gondolom szeretné ha a srácok megértenék. Egyébként az, hogy a családom ilyen szánalmasan viselkedett, nem számított új dolognak.

-Hát...üdvözöllek a csapatban! -kiáltotta el magát Andrew. Egyszerre röhögtünk fel, majd elindultunk befelé. Magamban kieresztettem egy nagy sóhajt, hogy befogadták. A fiúk nekem mostanra már olyan mint egy család, úgy tekintek rájuk mintha a bátyjaim lennének és ők is rám mint a húguk. Tudnak a családi problémákról és mindig próbálnak segíteni. Tudom, hogy Alice sem teljesen ártatlan, de mégis csak a testvérem! Eleve miattuk is kezdem el lázadni (meg persze rohadtul megelégeltem amit a szüleim csináltak), ami eddig úgy tűnt megkönnyíti az életük. A terv az volt, hogy megutáltatom magam a szüleimmel, ami nem volt nehéz, mert tökéletesség mániásak : szimplán csak rossz jegyeket kellett szereznem, és nem azt tenni amit mondtak. Ezáltal én lettem a  rossz példa és az elvárás is kisebb lett feléjük. Ez eddig be is jött, de úgy tűnik ez az Olivier-es dolog felidegesítette őket. Valószínűleg azért mert a Leoni család örököse nem a legtökéletesebb lányukkal foglalkozott hanem a Williams család feketebárányával. Pedig "szegény" Evelyn mindent megtett azért, hogy felfigyeljen rá Olivier. Azokba a klubbokba jelentkezett mint ő, azokat a plusz órákat vette fel (elit suli, ne is kérdezzétek) és állandóan körülötte ugrált, persze csak amikor nem hajtotta el. Ami viszont elég sokszor megtörtént, ezért IS ilyen ellenséges velem Evelyn. Valamilyen szinten megértem, mert valamit nagyon akart és tett is érte de csak ignorálást kapott. De azt, hogy ennyire megszállottan imádjon egy fiút aki még csak nem is az igazi arcát mutatja, sosem fogom felfogni. 

-Láttad már?? -nyomta a képembe a telefonját Lewis. Egy filmről volt szó, de én nem vagyok valami nagy filmes, inkább a sorozatokat preferálom.

-Nem és nem is érdekel -lomboztam le a srácokat. Már egy ideje nagyon rá akarnak venni, hogy menjünk el moziba de mindig hülye filmeket választanak, ezért nem szoktam velük menni. 

-Ne mááár! Még nem is tudod miről szól! -az érvelés jogos volt,de őszintén megvallva mozikba se nagyon szeretek járni. Egyszerűen kivagyok attól ahogy az emberek csámcsognak és még csak meg sem próbálnak halkan enni.

-Hát ha most elkezded magyarázni akkor a tanár is megtudhatja.Lehet nem örülne a spoilereknek -céloztam arra, hogy "sajnos" itt a tanár és kezdődik az óra. Mire mindenki kinyitotta füzetét a csengő is megszólalt a csengő. Mielőtt teljesen belemerültem volna a versek elemezésébe, gyorsan körülnéztem. Természetesen megnéztem, hogy Olivier is a teremben tartózkodik-e, de szerencsére nem volt itt. Talán suliba se jött...Áh túl nagy mázlim lenne akkor. Inkább örülök annak, hogy egyenlőre nincs itt.

A nap csak telt, Olivier sehol, én viszont folyamatosan befeszülve vártam hogy felbukkanjon. Össze voltam zavarodva és gőzőm sem volt mit fog csinálni és azt se hogy én mit. Alice folyton velünk volt és annyira még nem bízok benne, hogy beavassam az Olivier dologba. Szóval még tőlük sem kérhettem segítséget. Kezdtem kétségbe esni. De ebben a pillanatban Jacob megragadta a karom és úgy döntött el fogom kísérni a büfébe. Nem ellenkeztem, sőt rájöttem hogy tökéletes idő idő van ahhoz hogy betoljak egy kis csokit. A büféhez érve láttuk, hogy elég nagy a sor de ez nem tántorított el minket.

-Amúgy mondd már el, hogy mi volt a Leoni-val! Erre vártam egész np de te semmit nem mondtál -nézett rám. Igaza volt, de nem akartam kihagyni a másik kettőt a mesedélutánból. Viszont ha visszamegyünk akkor ott lesz Alice is és megint nem fogunk tudni beszélni erről. Nekem pedig nagyon szükségem van egy tanácsra.

-Szóval tegnap volt korrepetálás, de végig nagyon bunkón viselkedett, jóformán ignorált de aztánn lesmárolt MEGINT de utána hívott Mark és bekattant neki valami és olyanokat mondott, hogy nem tűr meg körülöttem más fiúkat és hogy az övé vagyok, én pedig nem tudom mit tegyek, szerintem amúgy végleg elment az esze -tálaltam ki. Olyan jó volt végre elmondani valakinek. J az első pár percben majdnem olyan döbbenten nézett rám mint én tegnap Olivier-re. Végül összeszedte a gondolatait.

-Wow. Ez durva, nem gondoltam volna. De te, akkor azóta nem is beszéltetek? -kérdezte majd odafordult a pulthoz. ,-Egy melegszendvicset és egy kólát kérem.

-Hát nem. És mint mondtam eléggé el vagyok veszve. -mondtam én is, aztán kértem egy sport szeletet. 

-Őszintén még nem voltam ilyen helyzetbe szóval nem igazán tudom, hogy mit csinálj mos. Lehet az lenne a legjobb ha kerülnéd -tanácsolta. Bólogatva igazat adtam neki, és közben elkezdtünk visszasétálni. A teremhez érve csak azt vettük észre, hogy a társaság meglepően csendben van. Aztán megláttuk mi az okozója a csendnek. Vagyis inkább ki, ugyanis Olivier leoni lazán az egyik padnak dőlve állt Alice mellet, aki szerencsétlen azt sem tudta mit csináljon.

-Emlegetett szamár...

-Ennyit a kerülésről. -szólaltunk meg egyszerre Jacob-bal.