Megtagadva (vkook)

🐯2.évad 15.rész🐰

Előzmények:
-Féltem attól, hogy te is bántanál engem, igy úgy gondoltam hogyha kisérletezek ilyenekkel veled, akkor megtudom erre a választ. És ha bántanál közben, akkor letudok lépni időben, mielőtt köteleznének arra, hogy neked adjam magam. De te egyszer sem bántottál. Ebben a 3hónapban végig gyengéd és türelmes voltál velem. Mindig magad elé helyeztél engem és ezzel elérted ,hogy ne is akarjak soha elmenni. Szóval kérlek ne most add fel. Gyere vissza hozzám Kookie. Mindent azért tettünk a srácokkal, hogy visszakapjunk téged, mivel fontos vagy nekünk Kook. Fogtam kezére sírva, és az arcomra tettem őket, amikbe bele is döntöttem a fejemet. Én csak tényleg vissza akarom őt kapni....
-Azt ígérted hogy nem adod fel, hogy várnál rám... Mondtam szipogva, de nem tudtam befejezni, mivel hírtelen elmosolyodott, miközben sokkal tisztább lett a szemei is.

-Várnék rád 1000évet is még kisfarkas. Fejezte be helyettem mosolyogva.

Figyelem!
A rész 18+os részeket tartalmazz!
Aki nem bírja az ilyet,az ne olvassa el!

Cím: Akarlak

Tae szemszög :

Mikor ezt kimondta, hihetetlenül boldog lettem. Vissza kaptuk őt végre. Meg sem vártam, hogy mondjon még valamit, egyből magamhoz öleltem őt szorosan.

-Istenem Kook annyira aggódtam. Mondtam sírva, közben kook is átölelt. De egy idő után egyre jobban elkezdett rázkodni a teste, és egyre jobban bújt bele a nyakamba.

-Mi a baj Kookie? Kérdeztem halkan és lágy hangon. Miközben a hajába simitottam.

-Miért jöttél el értem? Kérdezte gyenge rekedt hangon. Én csak értetlenül néztem rá, mikor egy picit elhúzodtam tőle. Csakhogy láthassam az arcát. Szemei könnyesek voltak, amitől fájdalmasat dobbant a szívem.

-Tényleg azt hitted, hogy nem fogok utánad menni? Kérdeztem szomorúan miközben letöröltem a könnyeit.

-Értem senki sem jött el soha. Évszázadokat voltam elzárva.. mondta szomorúan, könnyes szemekkel, majd folytatta.
-nemrég 20évig, de.. senki sem keresett sosem. Abban hogy eljössz értem, még reménykedni sem mertem. Mert miért akarnál engem megmenteni? Semmi jó nem származna neked belőle. Mondta szipogva, lehajtott fejjel.
-Évszázadok óta, ha valaki kihúzta belőlem a karót, az csak azért volt, hogy teljesítsem a kivánságukat, ami mindig az volt, hogy öljek meg helyettük valakit. Ezért nem értem, hogy te miért jöttél el értem. Mondta szomorúan, és most először nézett rám, mióta megszólalt.

-Én nem azért mentem érted a srácokkal, mert kiakarlak használni. Neked... Neked fogalmad sincs, miken mentem keresztül ebben a pár napban... Fogalmad sincs, mennyire szenvedtem és aggódtam érted. A társam vagy Kook, még szép hogy nem hagyom, hogy szenvedj. Mondtam picit kiakadva, miközben arcára fogtam.
Kook egy ideig csak csendben, könnyes szemekkel nézett engem, majd hirtelen átölelt.

-Köszönöm kisfarkas. Köszönöm, hogy nem hagytál magamra. Mondta sírva, mire elérzékenyülve szorosan átöleltem őt. Viszont nem tudtam semmit mondani, mivel hírtelen elhúzodott tőlem, majd ijjedten nézett rám.

-Taehyung... Mondta ijjedten, miközben le sem vette a nyakamról a szemeit. Hirtelen nem tudtam mi lehet a baj.
-Mond hogy nem én haraptalak meg. Mondta kéttségbeesetten, miközben újra a szemembe nézett.

-Miért? Kérdeztem értetlenül, mire a falnak döntötte a fejét sóhajtva. De könnyei még mindig folytak.

-Mivel nem szabad a társadból innod. Mondta fáradtan és szipogva, és mintha egy kis ijjedtség is lett volna a hangjában.