A háborúk szülötte

7. fejezet

Sikeresen betámogattam Chadeoust az ajtón, majd le akartam fektetni az ágyára, de tiltakozott.
- Zuhanyozni fogunk - búgta. Alkoholos lehelete csípte a szemem.
- Sok szerencsét hozzá - leültettem. - Arról volt szó, hogy a bejáratig kísérlek. Már így is tovább jöttem.
H Ha most kimész, akkor soha nem tudod meg, mitől ég a Medálod - húzta össze a szemét. Gondolom ádázul akart kinézni, de igazából olyan volt, mint egy vaksi vakond.
- Mástól is megtudhatom - mutattam rá a nyilvánvalóra.
- Nem - kacagott fel hisztérikusan. - Hajnalban megtiltottam mindenkinek, hogy beszéljen róla.
Összeráncoltam a homlokom. Ez a herceg tényleg egy seggfej.
- Nem maradok itt örökké!
- Dehogy nem. Vagy meghalsz, vagy a feleségem leszel. Vagyis innen nem szabadulsz el.
Hirtelen észbe kaptam. Nem sokon múlott, hogy kikotyogjak olyan titkokat, amik veszélyesek lehetnek rám nézve.
A tenyerembe temettem az arcom.
- Remélem az utóbbi lesz - amikor ránéztem hanyagul hozzátette. - Annak jobban örülnék.
- Szóval, ha meghalnék csak kicsit örülnél? - kérdeztem minden hátsószándék nélkül, de amikor meghallottam a válaszát, őszintén szíven ütött.
- Igen - vártam, hogy folytassa, viszont nem tette. - Akkor zuhanyozunk? - terelte másra a szót.
- Tudod kimondottan józannak tűnsz, amikor hozzám beszélsz...
Chadeous szeme jókedvűen megcsillant.
- Sajnos tőled észhez térek. Most azonban fürdééés - nyújtotta meg az utolsó szótagot, majd felpattant az ágyról, méghozzá olyan elánnal, hogy majdnem elesett. Végül egy nem túl kecses mozdulatsor utólépéseként megmarkolta a vállam, de olyan hirtelen, hogy kis híján magával rántotta földre. Szerencsére sikerült megtalálnia az egyensúlyát.
Ezután különösebb támogatás nélkül eljutott a fürdőbe, ahol neki dőlt a mosdókagylónak és várakozón rám nézett.
- Na mi lesz? - tudakolta. - A ruháim nem veszik le magukat.
Odaléptem hozzá. Az orrunk összeért. A testtartásából önelégültség sugárzott, de amikor megszólaltam elszáll, mintha nem is lett volna ott.
- Nem az egyik szolgálód, illetve nem is az ágyasod vagyok. Szóval vegyél vissza!
Megfordultam, hogy elmenjek, azonban alig léptem párat, megszólalt.
- Nem úgy értettem - morogta rekedten. - Azt hittem, hogy tetszik neked, ha így viselkedem. Én mindenesetre élvezem a csípős válaszaid, viszont, ha zavar ahogy bánok veled, akkor abbahagyom.
A szavai bűnbánóan csengtek, ezért visszafordultam felé.
A fejét lehajtva az ujjait szuggerálta.
Közelebb léptem hozzá, mire felnézett. A szeme zavartan vándorolt végig az arcom minden négyzetcentiméterén, majd megállapodott a számon.
- Tudod gyűlölöm, hogy láttál már gyengének, de ha ez kell ahhoz, hogy magam körül tartsalak, akkor kimutatom minden fájdalmam.
Néhány pillanattal később a herceg a derekam köré fonta a karját, külön ügyelve rá, hogy a kardom markolata ne nyomódjon neki a bordáimnak.
Az ajkunk alig pár milliméterre volt egymástól.
Chase szorosan tartott, még kissé hátra is döntött, ami nagy fejlődésnek számított, ahhoz képest, hogy az előbb még magát sem tudta egyhelyben tartani.
Lehunyta a szemét, mintha kiélvezné a pillanatot.
- Van, aki beveszi azt a sok sületlenséget, amit össze-vissza hadoválsz? - kérdeztem.
A szemhéja azonnal felpattant. Összevonta a szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha egy bosszantó bogár lennék. Aztán a semmiből hirtelen felkacagott. Nem olyan hisztérikusan, mint a hálóban, inkább jókedvében.
Visszaállítottfüggőleges helyzetbe, majd elengedett. A mosdókagylónak hátrált, és megkapaszkodott benne, nehogy elveszítse az egyensúlyát.
Ahogy nevetett kilátszottak a megnyúlt szemfogai, ami kicsit nyugtalanító volt, mert azt jelentette, hogy meg akart harapni, ami valljuk be nem jó ötlet. Már csak azért sem, mert kiérezné a véremből, hogy Fattyú vagyok.
- Hihetetlen vagy! - szólalt meg Chadeous miközben az arcát törölgette. - Komolyan mondom! - nézett mélyen a szemembe, mármint próbált, ugyanis folyamatosan pislognia kellett, hogy visszatartsa a könnyeit.
Élesen beszívtam a levegőt, ami persze nem kerülte el a figyelmét.
- Megengeded, hogy... - ezen a ponton megköszörülte a torkát, így kihasználtam az alkalmat, és közbe szóltam.
- Akkor most mi lesz a fürdéssel?
Ahogy a tekintetünk összeakadt elmosolyodott, de most mellőzte az öntelt érzelmeket.
- Nem kell...
- A francba, vetkőzz már le! - emeltem fel a hangom.
Meglepetten az inge nyakóhoz nyúlt, hogy elkezdje kigombolni.
- Ahhoz képest, hogy az előbb faképnél akartál hagyni elég követelőzővé váltál hirtelen. Nem mintha bánnám... - motyogta, mintegy magának.
Elmosolyodtam, de szinte azonnal abba is hagytam, mert furcsa érzés kerített hatalmába. Rádöbbentem, hogy élvezem, ha a herceg közelében lehetek, és a szócsatáinkkal kapcsolatban is hasonló volt a helyzet. Tetszettek a folytonos hangulatváltozások, amelyek jellemezték a beszélgetéseink.
El kell tűnnöm innen!
Chase-re néztem, hogy megmondjam neki, hogy mennem kell, de amikor rá pillantottam el állt a szavam. Sosem hittem benne, hogy az ostoba pillangók és miegyebek valóságosak, viszont úgy látszott tévedtem.
Hihetetlen izmai voltak, amelyeket részben a vámpírlétének, részben pedig a kemény munkájának köszönhetett.
Ne legyen félre értés: már láttam férfit meztelen és akkor nem érintett meg ennyire.
Úgy éreztem, hogy szívesen végig nyalnám, egészen le...
Megráztam a fejem.
Tisztában voltam vele, hogy a vámpírénem utat tőrt magának, vagyis, ha nem menekülök el, akkor még elárulom magam.
Lassan léptem párat az ajtó felé, abban reménykedve, hogy Chadeous túl elfoglalt azzal, hogy levegye a nadrágját, így nem fogja észrevenni az eltűnésem. Egy utolsó pillantást vetettem rá. A tekintetem megakadt a sűrű, szőke tincsein, amik kócosan keresztezték az arcát.
A francba az óvatossággal! - gondoltam, majd elkezdtem leoldani a fegyver övem.