Mostoha Nővérek

V. rész

Niki

Úgy hajnali 3 körül félfüllel meghallottam, hogy nyílik a garázs ajtó ami azt jelenti, hogy anyu hazaért. Baszki, anyu hazaért. Hirtelen megráztam Rebekát aki békésen szunyókált rajtam.

-Rebeka, anyám hazaért, lekell lépned. Nem láthat meg minket így – ébresztgetem.

-Baszki – hirtelen felpattant és az összes ruháját magára kapta. Én addigra már felöltöztem és csak körmöm rágva vártam mikor lép már le.

-Várj ne arra, menj, anyu ott fog bejönni – irányítom el a hátsóajtó elöl.

Éppen, hogy Rebeka kilépett a bejárati ajtón, anyám lépett be a hátsó ajtón. Annyira fáradt volt, hogy először fel se tűnt neki, hogy én is ott vagyok.

-Szia, milyen napod volt? – próbáltam természetesen viselkedni de nagyon jött össze.

-Mi van veled? Itt volt Balázs? – hirtelen kikerekedett a szemem. Nem hiszem el, hogy ennyiből rájött, hogy volt nálam valaki.

-Balázzsal szakítottunk, miért lett volna itt? – próbálom kimagyarázni magam a helyzetből.

-Jó tudom de akkor viselkedtél így mikor titokban itt volt. Na mindegy, fáradt vagyok. Elmegyek tusolni aztán lefekszem aludni. Ne felejtsd el, hogy holnap 10 óra fele indulunk – szerencsére nem kérdezgetett többet. Én is elmentem aludni miután letusoltam.

Rebeka

-Nem hiszem el kislányom. Csinálj valamit a nyakaddal – nem értem mi baja van. Eddig nem zavarta ha véletlenül ki volt szívva a nyakam. Mindegy biztos csak Linda miatt ideges. Tudják, hogy nem vagyok már 15 éves, van nemi életem. Egészen addig nem is fog kiakadni amíg meg nem tudja, hogy lefeküdtem a lányával.

Próbálom nem beleélni magam a dologba mivel Niki eléggé kiszámíthatatlan. Egyszer azt mondja nem akar tőlem semmit aztán egy fél perccel később már a pólómat rángatja le rólam. Nem tudom mi van vele de mindenesetre én nem akarom lezárni köztünk a dolgokat. Jól érzem magam vele, akkor is mikor veszekszünk. Imádom felhúzni őt valamivel. Annyira jól néz ki mikor ideges.

-Rebeka, mindent bepakoltál? – kopogott be az ajtómon apa.

-Igen, indulhatunk.

Mikor megérkeztünk Linda nyitott ajtót és beinvitált minket. Körül néztem de Nikit nem láttam sehol se. Szinte biztos, hogy még nem készült el. Nem is meglepő, a suliból is folyamatosan késik, ezért van annyira rászállva Sándorfy. Egy ideig nyugisan kávézgattunk és beszélgettünk aztán Linda megelégelte a helyzetet, hogy Nikire kell még mindig várnunk ezért felküldött engem, hátha ha én szólok neki akkor tényleg halad.

Felmentem az emeletre de mivel még nem volt a házuk ezen részen ezért nehéz volt megtalálni Niki szobáját. Mikor végre megtaláltam óvatosan kinyitottam az ajtót de arra nem számítottam, hogy egyszál fehérneműben áll a szoba közepén.

-Rebeka, kopogj már basszus – gyorsan felkapta magára a köntösét mintha nem láttam volna múlt éjjel meztelenül.

-Minek takargatod magad? Pontosan tudom mi van a köntösöd alatt – lassan közelebb léptem hozzá.

-Rebeka, légyszíves menj ki. Mindjárt lemegyek csakhadd öltözzek fel – hátat fordított nekem és a ruhásszekrényében kezdett keresgélni.Eszembe ágába sem volt, hogy kimenjek. Közvetlen a háta mögé álltam és kezemlassan a derekára csúsztattam. Másik kezemmel félresöpörtem a haját és apró puszikatadtam a nyakára. Nem lökött el magától sőt még a fejét is oldalra döntötte,hogy több helyem legyen őt puszilgatni. Kezemmel finoman lesöpörtem válláról aköntöst és ott is végig csókolgattam. Niki lassan szembe fordult velem és karjátnyakam köré fonta. Én derekánál fogva húztam közelebb magamhoz. Szemembe nézettmajd le számra, lassan közelítettem szájához. Ajkaink épp, hogy összeértek,mikor valaki bekopogott az ajtón. Két másodperc alatt szétrebbentünk.