Mostoha Nővérek

XI. rész

-Rebeka, mi a baj? – kérdezi tőlem aggódva Linda miután dühösen berohantam a házba.

-Nincs semmi, csak meghúztam a bokámat – hazudom majd felrohanok a szobámba és gyorsan rágyújtok. Nikotin nélkül én nem tudom mit kezdenék magammal.

-Bejöhetek? – hallom meg Dalma hangját az ajtó mögül. Ha azért jön, hogy Niki nevében magyarázkodjon én fejbe lövöm magam.

-Gyere – szívok bele a cigimbe.

-Sajnálom Rebeka. Ez nem volt fair tőle – szó nélkül kivette a cigit a kezemből és beleszívott.

-Ha azért jöttél, hogy szánakozz akkor már el is mehetsz – gyújtok meg egy újabb cigit.

-Cigizni jöttem és, hogy megnézzem jól vagy-e. Látom mennyire odavagy Nikiért – még mindig szánakozik.

-Nem akarok erről beszélni csak beakarok állni és elakarom felejteni ezt az egész faszságot. Ha azzal az idiótával akar lenni aki majdhogynem megerőszakolta akkor legyen vele. Leszarom de hozzám utána ne jöjjön sírva, hogy megint megcsalta vagy azért, hogy dugjam meg őt mint ahogy tegnap este is csinálta. Megérdemlik egymást – elég nehezen bírtam kimondani anélkül, hogy elsírnám magam. Kihasznált engem pedig pontosan jól tudja, hogy nekem nem csak egy kaland volt. Nem a szex miatt akarom őt, ennél sokkal többet jelent nekem. De neki csak ennyi voltam, egy alkalmi numera.

-Gyere velem – viharzott ki.

Hívott egy taxit majd egy számomra teljesen ismeretlen címet diktált be a csávónak.

-Dalma, izzadt és büdös vagyok. Hova viszel engem? – kérdem szenvedve.

-Tetszeni fog ne aggódj már – nem tudok nem aggódni. Életemben nem voltam még vele kettesben most meg valami titkos helyre visz engem. Ki ne aggódna?

Valami gyárszerűségnél állt meg a kocsi. Egy pillanatra azt hittem ez valami húsfeldolgozó üzem de mikor beértünk leesett mi ez a hely. Elhozott engem baltát dobálni.

-Te komolyan ide hoztál? Azt hittem elmegyünk inni – szenvedek tovább.

- 10 óra van, ne legyél már alkoholista. Felejtsd el Nikit és dühöngd ki magad – a recepciós csaj elvezetett minket egy üres céltáblához majd a kezünkbe nyomott egy-egy fejszét.

-De azt se tudom, hogy kell csinálni – bevallom, rohadtul nem volt kedvem most ehhez.

-Na jó megmutatom – beállt a céltábla elé és szó szerint oda vágta. Tátva maradt a szám, majdhogynem a céltábla közepébe állt bele.

-Azt a kurva – csúszik ki a számon mire elneveti magát.

-Szűz kéz szerencsés – vigyorog.

-Persze, szűz kéz – nevetek majd én is beálltam a helyemre.

. . .

-Na ez legalább a körön belül volt – pacsizik le velem.

Két órája itt szórakozunk és megkell mondjam, hogy jól érzem magam. Ebben a két órában nem gondoltam Nikire és arra amit csinált velem.

-Farkas éhes vagyok – szenved az egyik széken Dalma.

-Én is nagyon éhes vagyok. Elviszlek kajálni csak előtte hazaszaladok a pénztárcámért – szedem fel az eldobált baltákat a földről. Végül Dalma is visszajött velem mivel az összes cucca nálunk volt.

-Rebeka, beszélhetnénk? – követ a szobámig Niki.

-Most nem, csak a pénztárcámért ugrottam be – kapom fel az tárcámat az asztalról a slusszkulcsommal együtt. Átvettem a gyorsan a nadrágom és a pólóm majd gyorsan kiviharoztam a házból. Nem akarok vele beszélni csak azt akarom, hogy békén hagyjon engem.