Mostoha Nővérek

X. rész

-Te együtt vagy Milánnal? – csúszik ki a számon véletlenül. Ezt nem akarta volna közölni velem mielőtt lefekszek vele?

-Nem, nem vagyok vele együtt. Ejthetnénk a témát? – néz rám kérlelően de nem igazán hatott meg. Vannak elveim és az is közé tartozik, hogy nem teszek tönkre kapcsolatokat. Nem hiszem el, hogy titokban tartották előlünk.

Miután megvacsoráztunk visszamentünk a szobámba de egyszerűen nem tudom túl tenni magam azon, hogy Rebeka velem csalja Milánt. Ez nekem nem fér bele. Nem fogok olyannal kavarni akinek párkapcsolata van.

-Niki? Beszélhetnénk? – jön be Rebeka kopogás nélkül.

-Mond? – flegmázok.

-Négyszem közt.

-Elmegyek tusolni addig – hagy minket kettesben Dalma.

-Milánnal nem vagyunk együtt, oké? Egyszer összetalálkoztak itt apámmal mikor átjött és azóta azt hiszi együtt vagyok Milánnal de ennyi. Nincs köztünk semmi, esküszöm – fogja meg és simogatja a kezem.

-Nem tartozol elszámolással nekem – bunkózok még mindig.

-Akkor miért vagy féltékeny? – vigyorog önelégülten amitől az őrületbe kerget. Mikor ilyen önelégült legszívesebben behúznék neki.

-Azzal kavarsz akivel akarsz, nem érdekel – hátat fordítottam neki jelezve, hogy nem akarom erről többet beszélni. De ő ahelyett, hogy magamra hagyott volna szorosan a hátam mögé lépett. Hajamat oldalra söpörte így elég helye volt arra, hogy nyakamat csókolgassa. Éreztem szenvedő leheletét a nyakamon. Teljesen beleborzongok az érintésébe és a csókjaiba.

-Hajnalba, surranj át hozzám, szépség – suttogja fülembe. Azt hittem ott helyben összeesek. Nem hiszem el, hogy ilyen hatással van rám. Egy perce még mérges voltam rá most meg konkrétan rámásznék. Mi a fasz van velem?

Rebeka

Hajnal 3 körül elkezdtem lefekvéshez készülődni mivel nem számítottam rá, hogy Niki ilyen későn átjön hozzám. De szerencsére tévedtem. Rövid nadrágba és egy crop topban volt ami hát fogalmazzunk úgy nem sokat takart.

-Szia, azt hittem már át se jössz – húzom közel magamhoz a derekánál fogva.

-Megvártam amíg Dalma elalszik – csókol meg olyan vehemenciával mint még soha. Nem tudom mitől lett ennyire vad de be kell valljam nagyon bejön.

Elkezdett az ágy felé tolni majd erőteljesen lelökött rá. Haját oldalra simította és majd szemből rám ült. Konkrétan ledugta a nyelvét a torkomon és a nadrágomnál kezdett matatni.

-Hé, biztos, hogy ez jó ötlet most? – állítom meg a kezét miután bedugta a nadrágomba. Megmagyarázhatatlan vágyat véltem felfedezni a szemeiben. Olyan mintha egy teljesen más ember lenni mint reggel volt. Persze én is rohadtul vágyom rá de azok után ami vele történt nem biztos, hogy ez a legjobb dolog amit tehetnénk.

-Rebeka, fogd be – esik neki a nyakamnak. Ez holnapra tuti megfog látszani.

-De...

-Két választásod van. Vagy megdugsz vagy itt hagylak – húzódik el tőlem éppen annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Tény, hogy nem így terveztem, nem akartam ma vele lefeküdni csak vele akartam tölteni az estét. De nem tudom visszafogni magam ha a közelembe van vagy ilyeneket mond. Egyszerűen nagyon beindít.

Erőszakosan magam alágyűrtem és lerángattam róla a pólóját. A nyakától a melléig végig csókoltam miközben kezeimmel melleit markolásztam. Bekaptam az egyik mellbimbóját és körkörös mozdulatokkal kezdtem el kényeztetni. Apró nyögések és sóhajok hagyták el a száját. Végig nyaltam nyelvemmel a hasát majd lehúztam róla nadrágját. Bugyiján keresztül kezdtem el kényeztetni őt. Felmásztam hozzá egy csókra miközben kezem még mindig őt izgatta. Benyúltam a bugyija alá, teljesen be van nedvesedve. Nem kicsit növeli az egom, hogy rám van ennyire izgulva. Feldugtam neki rögtön kettő ujjamat mire egy orbitálisat nyögött. Nagyon remélem, hogy senki nem hallotta meg. A továbbiakban jobbnak láttam ha befogom a száját. Nem kellett neki sok, hogy szeme fennakadjon, háta meg ívbe feszüljön.

Niki

Csendben megpróbáltam visszasurranni a szobámba de mivel már fél hat volt elég nehéz volt észrevétlen maradni. Dalma szerencsére még aludt szóval én is eltudtam menni még egy kicsit aludni.

. . .

-Jó reggelt lányok. Ha Tamásék hazaértek akkor reggelizünk – köszönt minket anya mikor lementünk.

-Rebeka még alszik? – kérdezem mivel sehol nem látom.

-Nem, elmentek futni Tamással. Neked se ártana egy kis testmozgás, teljesen be vagy lustulva – szegezi nekem anyám.

-Köszi anyu, jól esik.

Dalmával pont nagyba témázgattunk mikor csengettek. Kinyitottam és Balázzsal találtam szembe magam.

-Mit keresel itt? – nézek rá undorodva mivel még mindig nem felejtettem el amit azon a bulin tett.

-Csak beszélni szeretnék veled. Kérlek – nem tudom mit akar még ezen megbeszélni.

-Kapsz 5 percet, aztán békén hagysz – csukom be magam után az ajtót.

-Gondolom Rebeka elmesélte mi történt aznap este – sütötte le a szemét.

-Még 4 perc – nem érdekel mint akar mondani. A szemembe már teljesen elásta magát. A barátaink miatt megtűrőm de ennyi.

-Nem csináltam semmi olyat amit te nem akartál volna, esküszöm. Sose tudnálak téged bánti. Nem drogoztalak be téged – néz végre a szemembe. Bűntudata van de nem igazán hat meg engem.

-Nem voltam magamnál és te ezt kihasználtad. Csak egy utolsó féreg tesz ilyet – nem tudtam visszafogni magam, kitört belőlem a sírás.

-Niki, esküszöm neked, hogy nem akartalak kihasználni. Ha tudom, hogy bedrogoztak én magam vittelek volna kórházba. Azt hittem csak egy kicsit többet ittál sőt mikor megcsókoltál megkérdeztem, hogy biztos ezt akarod-e és te igent mondtál. Sose használnálak ki téged. Én... Még mindig szeretlek téged – láttam rajta, hogy őt is a sírás kerülgeti. Lehet naiv vagyok de hiszek neki. Elhiszem amit mond.

-Ezzel most nem tudom mit kezdeni Balázs. Elbasztad. Eljátszottad a bizalmam aznap este mikor megcsaltál engem. Ezt nem tudom elfelejteni neked. Még nem... - az utolsó mondatot csak suttogtam. Hiába tagadom, még mindig szeretem őt.

-Tudom, hogy elcsesztem de emberből vagyok és hibázok. De már aznap este megbántam amit tettem. Én téged szeretlek. Szerelmes vagyok beléd Niki. Kérlek, csak egy utolsó esélyt adj nekem – kezeinket összekulcsolta és miközben nem szakította meg a szemkontaktust.

Rebeka

-Nagyon jól nyomod ma kölyök. Mi van veled? Vigyorogsz, mint tejbe tök – kérdi az apám lihegve miután megint lefutottam őt.

-Csak szimplán jó kedvem van – azt azért nem osztom meg vele, hogy azért vigyorgok mert az egész éjszakát Nikivel töltöttem. Ezt a kis apró részletet megtartom magamnak.

-Ismerlek már. De nem erőltetem, majd beszélsz róla ha szeretnél. Viszont... Verseny a házig? – persze nem várta meg, hogy válaszoljak szimplán elkezdett rohanni.

Én is megindultam és nem kellett sok, hogy utol is érjem őt. Már majdnem elkezdtem örvendeni mikor a verandán megláttam Nikit. Balázzsal smárolt. Nem vettek észre.

-Mi van kölyök? Mi történt? – ér ide apám is. Niki is meghallotta őt és rögtön eltolta magától Balázst.

-Szia, Tamás vagyok. Rebeka apukája – fog kezet apám Balázzsal. Én köpni nyelni nem tudtam csak álltam ott ledermedve. Életemben nem éreztem még magam ennyire megalázva.