Mostoha Nővérek

XIII. rész

Rebeka

Az este eddig nagyon jól telik. Jól esik, hogy mindketten elfogadják a tényt, hogy Dalma és én egy pár vagyunk. Niki szerencsére nem volt itt szóval nyugodtan balhé nélkül megtudtunk vacsorázni.

-Na és meséljetek, mióta vagytok együtt? Hogy találtatok egymásra? – halmozott el a kérdéseivel apa.

-Tamás, hagyd már őket levegőhöz jutni – szól rá Linda.

-Hát, Rebekával már egy féléve volt köztünk valami, de aztán mindketten mással voltunk együtt. Végül mégis egymás mellett kötöttünk ki – simítja meg a combom Dalma.

-Annyira megleptetek ezzel. Nem is gondoltam volna. Hiszen Dalma te mindig csak fiúkkal voltál együtt – ábrándozik Linda.

-Hát igen, nyitott személyiség vagyok. Nem igazán érdekel, hogy fiú vagy lány, akibe beleszerettem, ez mellékes – tehát belém szeretett. Ezt még sose mondtuk ki.

-És hol ismerkedtetek meg? – kérdezi apám a lehető leghülyébb kérdést.

-Apa, már évek óta barátok vagyunk. Még volt is nálunk – válaszolok.

-Jaj, tényleg – néha olyan, mint akinek amnéziája van.

-Na jó most már nem faggatunk tovább titeket – csitítja le apámat Linda mivel már megint valami random kérdést akart feltenni. Ezt majd egyszer meghálálom neki. Nem akarom, hogy Dalma kellemetlenül érezze magát.

. . .

-Remélem ízlett a vacsora – teljesen úgy viselkednek mintha nem is ismernék őt. Pedig Linda már kislány kora óta ismeri őt. Egy kicsit furák.

-Oh igen, nagyon finom. Köszönöm szépen a meghívást! – milyen kis illedelmes.

-Oh ne viccelj, most már te is a család tagja vagy. Szívesen látunk bármikor – mosolyog rá apám. Egy kicsit se stresszel ezzel a család tagja vagy dologgal. Csak pár hete randizunk, de már az esküvőmet tervezgeti.

-Na jó ideje mennünk. Megígértem anyukádnak, hogy időben hazaviszlek – kikerestem a Fordnak a kulcsát és zsebre vágtam. Dalma elköszönt apáméktól majd összekulcsolta ujjainkat.

Niki

-Te tudtál Rebeka új nőjéről? – kérdem Balázst vacsora közben.

-Nem, nem vagyunk nagy puszi pajtik. Azért kíváncsi vagyok ki a csaj, aki képes elviselni őt – ha tudná hányan vannak (köztük én is). Biztos valami random picsa, akit az egyik kocsmában szedett fel.

-Ja, én is. Egyébként Rebeka és Dalma bulit akarnak tartani a hétvégén amíg a szüleink nincsenek otthon, remélem te is jössz – fogom meg a kezét.

-Persze, ki nem hagynám. Szóljak a srácoknak vagy majd Rebeka intézi?

-Szerintem ezt hagyd rá elvégre az ő bulija, majd ő szól, akinek akar.

-Oh majdnem elfelejtettem – kezd el a zsebében matatni.

-Ugye nem akarod megkérni a kezemet? Nem vagyok terhes ne aggódj – poénkodok mivel egy pici dobozkát vett elő. Pont úgy nézett ki, mint egy eljegyzési gyűrű doboza.

-Nem, még nem kérem meg a kezed. Viszont ezt szerettem volna odaadni – kinyitotta a kis dobozkát és egy csodaszép fülbe való volt benne.

-Ezt miért kapom? – mosolygok rá.

-Azért, mert a barátnőm vagy és mert szeretlek – még mindig bűntudata van amiatt, hogy megcsalt. Ez egyértelmű.

-Én is szeretlek, köszönöm szépen – adok neki egy puszit majd berakom a fülbevalókat.