Mostoha Nővérek

XII. rész

Niki

-Még mindig Dalma miatt vagy ki? – kérdi Balázs mellettem szenvedve.

-A legjobb barátnőm és konkrétan hetek óta nem szól hozzám. Persze, hogy kivagyok miatta – akadok ki. Csak tudnám mit tettem ellene, hogy Rebekához menekül. Értem, hogy Rebeka ki van akadva rám és igaza is van. Nem voltam vele fair de egyszerűen nem tudom csak úgy elengedni Balázst. Két évig voltunk együtt és boldogok voltunk, ezt nem akarom eldobni egy olyan kapcsolatért ami lehet, hogy nem is működne.

-Nem lehetne, hogy most egy kicsit másról is beszéljünk? Vagy Dalmáról vagy Rebekáról beszélsz megállás nélkül – kezdi el a nyakam puszilgatni.

-Bocs, hogy untatlak – forgatom a szemeim.

-Majd hívj fel ha már nem hisztizel – hagyott ott engem. Úgy feltud idegesíteni az ilyen hülyeségeivel. A barátnője vagyok nem valami alkalmi numerája. Kötelessége lenne meghallgatnia engem. Én is minden hülyeségét meghallgatom egy szó nélkül pedig egy cseppet se érdekel, hogy most az Arsenal nyert-e vagy sem. Teljesen egyedül érzem magam. 

Rebeka

-Lehetne, hogy egy ideig titokban tartjuk? – néz rám boci szemekkel Dalma miközben kézen fogva sétáltunk haza

-Miért akarod titokban tartani? – kérdezem mivel őszintén ez a legutolsó dolog amit akarok. Elegem van a titkolózásból.

-Hát tudod még friss mindenkinek a sebe és nem akarok galibát okozni. Olyan jó kis csapatunk volt de mióta Niki szakított Balázzsal szinte nem is találkozunk csapatostul – olyan aranyos ilyenkor. Nem akarom elszomorítani de a mi kis „csapatunk" sose volt túl összetartó. Csak inni járunk össze és igazából csak azért vagyunk barátok mert mind népszerűek és tehetősek vagyunk.

-Ezt könnyen orvosolhatjuk – jut eszembe egy jó ötlet.

-És mégis hogyan? Nem is beszélünk Nikivel – néz rám furán.

-Apám és Linda a hétvégén elutaznak, tarthatnánk egy kis iszogatós összejövetelt nálunk. Hidd el mindenki el fog jönni – ki ne akarna a hétvégén berúgni.

-Bulit akarsz tartani? Apád ebbe belemenne? – nem, de nem is kell róla tudnia.

-Nem buli, csak a belső kör lenne ott. Tudod, Kristóf, Milán, Liliék stb. – jó lenne egy kicsit kikapcsolódni. Csak a suliba találkoztam a barátaimmal mivel minden időmet egy olyan lánnyal töltöttem aki csak játszott az érzéseimmel. Na jó most elengedem ezt az egészet, most van egy gyönyörű szép lány az életemben akire koncentrálhatok. Nikivel úgy se működött volna hiszen ha úgy vesszük ő a húgom.

-Talán, elmondhatnánk nekik akkor. Addigra szerintem már mindenki túl lesz ezen az egészen. Noel meg szerintem már most egy másik lánnyal jár, miatta nem aggódom de azért biztos ami biztos húzz golyóálló mellényt – húzz közel magához a nyakamnál fogva. Átöleltem a derekánál és adtam neki egy apró puszit. Persze abból az egy pusziból kicsit több lett és mire feleszméltem nyelvem már a szájában volt.

-Na jó mennyünk most már be – nyitom ki a bejárati ajtót.

-Oh sziasztok lányok – köszönt minket Linda. Kaptam egy kisebb szívinfarktust mivel teljesen sötét volt és nem számítottam rá, hogy bárki fent van még.

-Jézusom a szívbajt hoztad rám – kapok drámaian a szívemhez.

-Bocsi, volt még egy kis munkám de meséljetek milyen volt a buli? Voltak helyes fiúk? – hát igen, Linda nem igazán van tisztába a dolgokkal de jobb is így. Nem tudom, hogy fogadná ezt az egészet.