Mikor a cseresznyefa virágzik -DNF-

1

//George

Első nap a suliban. Rémes.
A folyosón sétáltam, mikor két végzős srác hátulról meglökött.

"Még mindig van merszed iskolába jönni?" Vigyorodott el az egyik, míg a másik csak állt és nézett.

A fejemet elfordítottam, és ismét elindultam az osztályom felé. Volt akkora szerencsém, hogy nem jöttek utánam, de attól még hallottam az undorító neveket ahogy engem hívtak.

Benyitottam az ajtón, és körülnéztem az osztályban, kis pillantásokat vetve az új osztálytársaimra akiket ebben az évben kaptam.

Leültem leghátulra, és csendben játszottam a kezeimmel, hogy enyhítsem az idegességemet.

Éppen a legkínosabb szituációkat képzeltem el amik történhetnek, mikor valaki ráütött a padra, kényszerítve arra, hogy összerezzenjek és felnézzek, hogy lássam ki az.

"Hé, ez az én helyem." Motyogta egy szőke,magas fiú.

"Ah.." Sóhajtottam, majd a fejemet lehajtva felálltam hogy elüljek, de a szőke a kezét a vállamra tette.

"Várj, nem te vagy az a néma meleg?" Kérdezte egy semleges arccal, de én nem válaszoltam, csak egyel előrébb ültem.

"Seggfej.." Morogta magában amint megforgattam a szememet,és a fejemet a padra hajtottam.

~~~

Óra után az iskola udvarán sétálgattam egymagamban, mikor a suli épülete mögé keveredtem, és láttam valakit.

Ugyan az a szőke srác aki elküldött a helyéről előző órán. A fiú ajkai között cigaretta volt, majd mélyen belélegezte azt, végül fejét enyhén hátrahajtva kifújta a füstöt.

Egy ideig csak néztem mivel nem vett észre, de aztán gyors léptekkel elhaladtam mellette, hogy ne keveredjek balhéba.

Ahogy igyekeztem elmenni, a csuklómon éreztem egy erős kezet ami megállított. Fejemet a fiú felé fordítottam, és kérdően felhúztam a szemöldökömet.

"Jó lenne ha nem köpnél be." Mondta hideg hangon és komoly arccal, miközben közelebb hajolt, és a füstöt az arcomba fújta.

Köhögni kezdtem, majd szaporán ráztam a fejemet.

"N-nem.. Nem foglak." Mondtam halkan amint arca meglágyult, és egy mosoly görbült az ajkára.

"Nézzenek oda, mégsem vagy néma?"
Vigyorgott a fiú amint fejemet lehajtottam, kerülve a következő beszélgetéseket.

"Nem vagy valami beszédes típus, igaz?" Billentette oldalra a fejét ugyan azzal az önelégült mosollyal.

"Valahogy úgy.. Mehetek már?" Kérdeztem miközben összeráncoltam a homlokomat, a csuklómra pillantva jelzésként, mivel a keze még mindig rajta pihent.

"Tsk.." Cuccogott egy szemforgatással majd elengedte a csuklómat, én pedig gyors léptekkel tovább is mentem.

Odaértem a kedvenc helyemre. Senki nem jár ide, pedig ez a legszebb része az iskolaudvarnak. Az udvar sarka, ahol egy hatalmas cseresznyefa van.

Floridában ritka az ilyesmi, mivel nem gyakran ültetnek cseresznyefákat, de volt akkora szerencsém,hogy a suliba pont ültettek évekkel ezelőtt.

Mosolyogni kezdtem amint megláttam a fát, mivel egész nyáron nem láthattam.

Csendben a fa alá ballagtam, és leültem a tövébe. Elmerültem a gondolataimban, majd egy 10 perc után meghallottam a csengőt.

Összeráncoltam a homlokomat, miközben mélyet sóhajtottam és elkezdtem visszasétálni az osztályba.

Fizika volt, amit pont utálok. A jegyeim mindenből kitűnőek, de az nem azt jelenti, hogy szeretem is az összes tantárgyat.

Könyökömet a padra helyeztem, majd államat a kezembe hajtottam miközben jegyzeteltem mindent amit a tanár mondott.

Hirtelen éreztem valamit a tarkómnak csapódni. Egy papírgalacsin volt az, amit egy kuncogó lány dobott nekem.

Bizonytalanul széthajtottam a lapot, és elolvastam ami a papírra volt írva. A szemeim kikerekedtek, és végtelen undort éreztem.

Hogy tud egy épeszű lány, emberi érzésekkel ilyet írni..?

Izzadni kezdtem, és a hányás volt rajtam. Fejemet lehajtottam szokásosan, azonban most a szám elé kaptam a remegő kezemet, kitágult íriszekkel lesve a padlóra.

Az óra végéig úgy éreztem, el fogok ájulni. Valahogy kibírtam, de amint vége volt az órának, a mosdóba siettem. Hányni ugyan nem tudtam,
de szaporán potyogtak a könnyek a szememből.

Már rég éreztem magamat ennyire megbántva. Azt hittem, egy idő után nem fog érdekelni a beszólogatás. De azt hiszem tévedtem.

~~~

Hazafelé indultam, mikor a járdán valami elállta az utat. Felnéztem, és elpirultam kikerekedett szemekkel.

Egy fiú és egy lány egymást falták, én pedig kényelmetlenül és kínosan éreztem magam, amint a szívem gyorsabban dobogott a szokatlan látványtól.

Gyorsan kikerültem őket, és mentem tovább.

15 éves koromban a saját kezemet fogtam elalvás előtt. Meg voltam elégedve azzal, viszont amint 17 lettem, rájöttem, hogy ha a mélybe zuhannék, nem tudnék a saját kezembe kapaszkodni. Mindenki szerelmes lett körülöttem. Én pedig...

Sóhajtottam egyet, majd becsuktam a szobám ajtaját. Arcomat a kezembe temettem, és nyögtem egyet fáradtan.
Ez még csak az első nap volt..

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot 🤍.

Sziasztook<33