Mikor a cseresznyefa virágzik -DNF-

28

//Dream

Február 5.

Mikor januárban hazakísértem George-ot, úgy döntöttem, nem fogom tovább zaklatni őt.

Azt gondoltam, látni sem akar. Nos..

~~~

Ellógtam a rajzórát, és szokásosan az iskola épülete mögött cigiztem az udvaron.

Mindenféléről álmodoztam, és el voltam merülve a gondolataimban.
Észre sem vettem, hogy valaki előttem áll.

"George?"

Meglepődve néztem rá, elnyomva a cigaretta csikket, mert tudom, hogy nem szereti ha cigizek.

Nem szólt semmit, csak a falnak dőlve bámulta a földet. Ahelyett, hogy kérdeztem volna bármit is, felé fordultam.

"Nem tudom, mit mondjak. Gondolom tudni akarod, miért csináltam azt a dolgot. Szexuális erőszak, inkább így nevezném." Üresen bámultam rá.

"Nem akarom tudni." Nézett rám George, semmi érzelem az arcán.

Bólintottam, sóhajtva egyet. Végre felteszem neki a kérdést.

"Mi van veled, George?"

Nincs válasz. Számítottam rá, de akkor is zavar. Olyan furcsán viselkedik.

"Mit érzel most?" Kérdezte halkan, nem nézve rám.

"Össze vagyok zavarodva. Nem mondasz el semmit." Sóhajtottam, beletúrva a hajamba.

"Én feladom." Rázta meg a fejét, az arca még mindig semleges volt, de a szeme megcsillant, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. "Annyi problémám van amit nem tudok megoldani, és nem tudok élni velük, érted?"

Nyugodtan pislogtam George-ra miközben hallgattam őt, majd odaléptem hozzá, és közel húztam magamhoz, a fejét simogatva.

"Szerintem.. Csak hálásak lehetnénk, hogy az evolúció esélyt adott nekünk, hogy egyáltalán lehessenek problémáink. Mert egyszer majd... mind meghalunk."

Ezután elhalkultam, George pedig csak hangosabban kezdett sírni.
Önzően vigasztaltam, pedig én voltam az egyik problémája.

Ha tehetnék valamit a múltbeli tetteim ellen.. Megvetem magam, mert fájdalmat okoztam George-nak.

Bántottam őt, majd letudtam annyival, hogy "Légy hálás, hogy élsz! Ne is törődj a problémáiddal." Hogy mondhattam ezt? Gyűlölöm magamat.

Minden kínt átvennék George-tól. Elviselném, mert szeretem őt.
Bárcsak kimondtam volna ezeket a szavakat neki.

Talán ha nem a csendet választottam volna, nem alakultak volna a dolgok borzalmasan.

De nem szólaltam meg. Csak álltam, és átöleltem George-ot, mikor nem kibaszott karokra lett volna szüksége, hanem bíztató szavakra.

Összeszorul a szívem, mikor arra gondolok, hogy min ment keresztül.
Bántották őt. Megütötték, kinevették, gúnyolták, és én nem megvédtem, hanem akarata ellenére rámásztam.

Egyszer kapjam vissza mind ezt. Kérlek Istenem, én tényleg megbántam amit tettem.

~~~

Február 15.

Bár a hőmérséklet nem fagyos mostanában, az ég ma sötét volt. A nyomasztó időjárás és heves eső hatással volt mindenki hangulatára.

Szünetben nem is mentünk ki az udvarra, mindenki az osztályterem ablakából figyelte az esőt.

George mellett álltam, a karom érintette az övét. A kezével játszott. A bő pulcsijából alig volt ki a keze, a fehér bőre most a szokásosnál is sápadtabb volt.

Vékony ujjain kicsi sebek voltak, néhány vérzett is. Először azt feltételeztem, hogy valami megszúrta őt, de nem.

Zavarban volt, és önmagának okozta a sebeket. Feszülten kaparta a bőrét, majd kicsit összerezzent, mikor vérezni kezdett.

Nem feltűnően megfogtam a kezét, és megakadályoztam attól, hogy bántsa magát.

Nem próbálta meg elhúzni a kezét, engedte, hogy fogjam. Fogalmam sincs, miért nem állt ellen.

Örültem, hogy a kezét foghatom, pedig tudom, hogy George nem szeret engem. Ez valami olyan dolog, amit nem tudtam bevallani magamnak.

Sokáig reménykedtem, de végre beletörődtem. Ez egy egyoldalú szerelem, amit George sosem fog viszonozni.

Ettől függetlenül.. — Nem tudom nem szeretni.

Elmosolyodtam egy kicsit, és lágyan megszorítottam George kezét azzal a reménnyel, hogy talán ő is mosolyogni fog.

Felém fordult, de nem mosolygott, csak az arcomat fürkészte.

Őt bámulva az arcom piros lett. George ezt biztos észrevette, de már nem bántam, nem mintha sejtése se lenne az érzéseimről.

Valószínűleg feltételezi, hogy szeretem őt. Nem akarom szemtől szembe elmondani neki. Fájna neki, ha el kéne utasítania.

Az élet igazságtalan.

Ha tetszett ez a rész, kérlek nyomj egy csillagot!

28. fejezet — Vihar előtti csend

Sziasztook<33