Mikor a cseresznyefa virágzik -DNF-

11

//Dream

Február 6.
A retardált tanárok kötelezővé tették az idei farsangot.

Semmi kedvem nem volt menni, de nem hiányozhatok többet, vagy kicsapnak. Mellesleg, a "barátaim" ragaszkodtak ahhoz, hogy én is jöjjek.

Barátoknak hívjuk egymást, de én csak kényszerből vagyok velük, mert talán ezek a csávók nem olyan unalmasak mint a többi diák.

A közös programjaink általában arról szólnak, hogy leitatjuk egymást, és valami oltári nagy hülyeséget csinálunk.

Mit művelek az életemmel?

~~~

Farsangi buli, de nem öltöztem be semminek. Számomra elég gyerekes.
A haverjaim épp titokban piát öntöttek az üdítőkbe, én pedig a falnak támaszkodva unatkoztam.

Halkan hümmögtem, és végigpillantottam a nagy termen. Mindenhol beöltözött lányok voltak, de a vámpír-macska, egyebek jelmezek helyett inkább kurvásan voltak öltözködve.

Morogtam unalmamban, mikor megláttam valakit egyedül ücsörögni a terem szélén. George. Elmosolyodtam, és odasétáltam hozzá. Talán ez az este mégsem lesz dögunalmas, elvégre itt van ő, szóval idegesíthetem.

"Szióka, miért ülsz ilyen bánatosan, hm?" Tapogattam a vállát, mire felnézett rám, és a szomorkás tekintete már ideges volt.

"Ugh. Te mindenhol ott vagy?" Forgatta meg a szemét George, én pedig leültem mellé.

"Fogadok engem vártál~" Ízlelgettem egy vigyorral.

"Na persze." Sóhajtott. "Nem értem a lényegét ennek az egésznek. Bárcsak haza lehetne menni." Mondta bánatosan, amint kuncogni kezdtem.

"Hát, ez van Georgie. De nem lesz ez olyan rossz, hisz itt vagyok én." Rúgtam a bokájába gyengéden, mire fájdalomban felnyögött és mérgesen rám meredt.

"Így csak rosszabb."

~~~

Végre megtaláltuk a tömegbe az üres osztálytermet ahol George táskája volt. Csukott ajtóval is behallatszott az üvöltő zene.

Csendben ültem egy üres padba, amíg George a táskájában kutatott, mire végre megtalálta a telefonját.

Gyorsan pötyögni kezdett, majd a telefont a füléhez tartotta.

"H-hello? Igen apa, ez az egész kilencig tart. Utána sietek haza. Rendben, szia." Mondta George a telefonba lágy hangon, azonban az arckifejezése aggódó volt.

Telefonját visszatette a táskába, majd elindult az ajtó felé. Gyorsan eléléptem, elállva az útját.

"Nem mész sehova. Tudod, itt izgibb lesz idegesíteni téged, mivel nincs itt senki." Mondtam egy vigyorral, amint a fiú arca komor lett.

"E-ez most komoly?" Ráncolta össze a szemöldökét George.

"Aha. Amúgy szánalmasan nézel ki, tudod? Olyan vagy mint egy ideges törpe. Nevetséges." Gúnyoltam, mivel tudtam, hogy idegesíti.

"Nem értem az ugatást, szóval nem fogok válaszolni." Tette keresztbe a kezét.

"Pfft, még egy kutyának is több esze van, mint neked." Vigyorogtam.

"Te már csak tudod, igaz? Hisz te is egy öntelt kutya vagy." Nézett rám haragos szemekkel, mire elhalkultam egy percre.

Mióta tud ez a kis vakarcs így beszólogatni? Ez szórakoztatóbb lesz mint gondoltam.