Hajnali öt körül elnyomtak az aggasztó gondolataim, elaludtam.
Hétkor viszont már kelni is kellett, az osztályfőnök bejelentette a mai programokat.
Az osztály többsége másnapos volt, és nyavalygott, mert fájt a feje.
Én nem ittam sokat, de a legszerencsésebb George volt, aki egyáltalán nem ivott, és kialudta magát.
A program nem volt más, mint átlagos városnézegetés. Nem izgatott annyira, de ami muszáj az muszáj.
Az osztály egy ideig együtt ment, majd délután kettő körül csapatokra lettünk bontva, és "szabadidő" volt, azaz a szobatársaiddal odamész ahova akarsz, csak fél négyre vissza kell érni a szállásra.
"Mi a szart csináljunk fél négyig?" Morgott Alan, megigazítva a szemüvegét.
"Menjünk el kajálni." Javasolta Leo, de Alan hevesen rázta a fejét.
"Nem hoztam magammal pénzt, max akkor menjünk, ha valaki fizeti nekem." Vigyorgott a barna hajú.
Én csak megforgattam a szememet. Alan egy nárcisztikus seggfej, ahhoz képest, hogy nem a legszebb teremtés, elég öntelt. Talán erősebb szemüveget kéne vennie, hogy lássa magát a tükörbe.
Vagy lehet, hogy csak én utálok ennyire mindenkit? Elvégre, mindenkiben a rosszat látom. De hát tudtok hibáztatni? Ebben a világban mindenki gonosz.
Leo felajánlotta, hogy ő fizeti a kaját Alan-nek.
~~~
Leültünk egy asztalhoz az étteremben, ahol Alan és Leo már az étlapot fürkészte, én azonban a fiatal pincérnő helyes kis fenekét néztem.
"Úgy látom te már tudod mit akarsz enni." Vigyorgott rám Leo; a szeme köztem és a pincérnő között cikázott.
"Na igen, biztosra tudom." Motyogtam egy mocskos mosollyal, a két fiú velem szemben idétlenül nevetni kezdett.
Magam mellé pillantottam, ahol George egy szalvétával játszott, valószínűleg nem figyel a külvilágra.
"Te nem eszel semmit? Neked sincs itt a pénztárcád?" Kérdeztem, ő pedig felnézett rám, és megrázta a fejét.
"Nem, nekem itt van, csak nem vagyok éhes." Mondta George, gyengén megütögetve a pénztárcáját a zsebében.
"Ma még nem is ettünk.. Biztos?" Döntöttem oldalra a fejemet.
Erre már szavakkal nem válaszolt, csak bólogatott miközben könyökölt az asztalon.
~~~
Evés után még elbaromkodtuk az időt, és fél négyre vissza is értünk a szállásra.
Ott még meghallgattunk egy több mint egy órás előadást Norvégiáról, ami kibaszott unalmas volt, plusz még beszélgettünk.
Negyed hat volt, és mivel Norvégiában télen hamar sötétedik, ezért elég hamar sötét is lett.
Mindenki visszament a szobájába, majd egy fél óra után, az egyik lány kopogott be hozzánk.
"A tanárnő üzeni, hogy melegen felöltözve gyertek ki a szállás elé. Ma este sok lesz a hullócsillag."
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
