Mikor a cseresznyefa virágzik -DNF-

Epilógus

2035. május 4.

Kellemes szellő simogatta Dream arcát, ahogy belépett a kertjébe. Tudta, milyen dátum van ma. Hogy felejthette volna el?

Zöld szeme a cseresznyefára meredt, amely mára már teljesen kinőtt. Gyönyörű színekben virágzott, pont mint aznap.

Dream szíve felgyorsult, majd hirtelen valaki átölelte őt hátulról.

"Nagyon szép, igaz?" Mosolygott Tessa, hasa nagy ívben kerekedett a ruha alatt.

Dream elmosolyodott. Jegyese hasára tette a kezét, így érezte, ahogy kicsi énje épp mocorog.

Tessa mogyoróbarna szeme cikázott vőlegénye és a fa között, le tudta szűrni, milyen nap van ma.

"Nagyon tetszene neki. Ügyesen felnevelted, pont ahogy kérte." Simogatta Dream kezét a nő egy kedves mosollyal.

"Biztosan odáig lenne érte." Nevetett fel halkan a szőke. "Szeretlek, Tess."
Fogta meg a lány kezét.

Egy ideig csend volt, majd Tessa megszólalt.

"George okos volt.. Mikor megígértette veled, hogy ültetni fogsz egy fát, és felneveled, akkor megköttette veled az esküt, hogy tovább fogsz lépni, és boldogan élsz tovább. A fa lett volna a búcsúajándéka, tudod?"

Dream lepillantott Tessa sötét íriszeibe, teljesen meglepődve. Erre még sosem gondolt.

Az arca elpirult, és fejét elfordította. Kedvese lágyan kuncogni kezdett reakcióján.

Ekkor Sapnap jött ki a kertbe, aki megvette a saját házát Dream-ékkel szemben. Így nagyon sokat voltak egymásnál, élvezve a közelséget.

Annyi év után, Sapnap és a cseresznyefa volt az egyetlen, aki Dream-el maradt.

Már Tessa és a kisbabájuk volt neki a legfontosabb, de valójában sosem lépett túl George-on.

Az idő segített új értelmet szerezni az életének, anélkül, hogy a régi szerelmét elfelejtené.

Fáj neki, de már nem szomorúsággal, hanem boldogsággal gondol vissza a fiúra.

Valahol, egy másik Univerzumban..

George nem kényszerült volna arra, hogy ilyet tegyen.

Dream nem félt volna egyértelműen bevallani az érzéseit.

Most együtt lennének.
Boldogan.

Ezek mind beteljesültek egy másik létezésben. A sors mást szánt a két léleknek ebben a világban, így útjuk két külön irányba folytatódott, George-nak pedig befejeződött.

A dolog, amiről egyedül Dream tudott, az a levél volt a fiókjában, amit George adott neki 13 éve.

Búcsúlevél. Dream sosem tudta rávenni magát, hogy elolvassa. Nem akart végleg elbúcsúzni George-tól.

Még szerette. De már muszáj volt leendő gyermekét és feleségét jobban szeretni.

Dream az új családjával gyönyörködött a cseresznyefában, egy nagy mosollyal gondolva vissza George-ra.

Minden évben emlékezett erre a dátumra. Május negyedike.

Tavasszal, mikor a cseresznyefa virágzik..

/Epilógus Vége